Események (2014 óta)

2021. július 28 – augusztus 8. • Termékeny bizonytalanság: A huszonötödik Minimum Party alkotótábor a pandémia jegyében • Meghirdető
2020. november 21 • Újabb 9 év. Minimum Party 2011-2019 Minimum Party fotóalbum online bemutatója
2019. július 31. és augusztus 11. között • Cseppben a tenger A 24. Minimum Party alkotótábor • Meghirdető
2018. július 25. és augusztus 5. között • CS/END: A 23. Minimum Party alkotótábor
2017. július 26. és augusztus 6. között • Kasszandra: A 22. Minimum Party alkotótábor • Meghirdető
2016. július 27. és augusztus 7. között • Az idő ciklusai: A 21. Minimum Party alkotótábor • Meghirdető
2015. július 29. és augusztus 9. között • Memória: A 20. Minimum Party alkotótábor • Meghirdető
2015. április 30. és május 2. között • Barlangrajz a Mediawave-en
2014. július 30. és augusztus 10. között • Minimum Party 2014: Körül/belül • Meghirdető

R É G E B B I   E S E M É N Y E K

Misterium tremendum... Az eltolódás fokozatai

A huszonhatodik Minimum Party alkotótábor és szakmai fórum
2022. július 27 – augusztus 7. Kászonaltíz községben, a Tiszás patak tövénél.

A 26. Minimum Party alkotótábor kiindulópontja az egyszerre elrettentő és megragadó szépség (esztétikája) lesz. A mostani háborús helyzet aktuálissá teszi, hogy az egyidejűleg jelenlévő ellentétek gondolatával játsszunk el idén. Éthosz és pusztulás, önfeláldozás és bűn képei jönnek szembe velünk. Mysterium tremendum et fascinans – jut eszünkbe, a gonosz is lehet vonzó, nem csupán a szép, és a szép is lehet ijesztő, de nem szeretnénk eldönteni, hogy a művész hová álljon. A művészet ne moralizáljon. A táborban a hangsúly inkább a formai kísérletezésre esik, és nem a társadalmi reflexiókra, a hely „civilizáción kívülisége” miatt is. Ezért aztán gondoljunk inkább a vonzásra és taszításra, mint általánosabb fogalmakra.

A tábort Miquèu Montanaro okcitán muzsikus fellépésével indítjuk. Miquèu Montanaro-t provence-i tru­ba­dúrnak is nevezik, franciaországi okcitán kisebbséghez tartozó vándorzenész, európai hírű zeneszerző. Magyarul is beszél, alkotótáborunkban már ötször is járt, műhelyvezetését, fellépéseit a táborlakók nagy lelkesedéssel fogadták be.

Alkotóműhelyek:

Zeneműhely (Márkos Albert – Budapest); vizuális műhely (Kopacz Kund – Csíkszereda–Bukarest–Eger–Pécs); filmesműhely (Fogarasi Gergely – Budapest); fotóműhely (Márkos Tamás – Kolozsvár); mozgásszínház-tánc műhely (Lukács Ádám – Miskolc); építészműhely (Benedek Elemér – Mány, Magyarország); íróműhely (Murányi Sándor Olivér – Székelyudvarhely); filozófiaműhely (Pálfalusi Zsolt – Budapest); kézműves műhely (Pusztai Fruzsina – Kolozsvár); Élboy kísérleti színház műhely (Szabó Attila – Miskolc).

Befűzni a szöveg fonalát a ritmus tűfokába. (Závada Péter) – Zeneműhely, Márkos Albert (Budapest) vezetésével.

A kortárs zene egyetlen kontinuumon belül működik – a "hagyjuk, hogy a hang önmaga legyen" gyakran üdítő ötleteitől az "önkifejezés" néha groteszk végleteiig. (John Butcher)

A Words and Music / Szöveg és zene nevű műhelyt Samuel Beckett azonos című rádiójátékáról neveztük el. Célja együtt szólaltatni meg azt, amit külön-külön szoktunk.
A rádiójátékban Joe a szöveg, Bob a zene és Brekk, a harmadik aki, ahogy a neve is mutatja, valahol a kettő között létezik, a zenei és lexikális értelem között. A szöveg szövegel, a zene zenél, válaszolgatnak, vitatkoznak egymással, hangzavarba csapnak át, megszelídítik egymást. Néha együttműködnek és néha nem.
A műhelyben talált és saját, vagy a táborlakók által írt szövegeket elemzünk: a szöveg dallamívét, ritmikáját, formáját, ezeket megzenésítjük és előadjuk. Zenében a kompozíció és improvizáció viszonyát vizsgáljuk és gyakoroljuk. Zenei előképzettség nem szükséges.

Természetet fürkésző művészet – Vizuális (képzőművészeti) műhely, Kopacz Kund (Csíkszereda–Bukarest–Eger–Pécs) vezetésével.

A Természet és a dolgok természete, a képzőművészet (céltalan) szándéka kifürkészhetetlen.

A téma és az indító gondolat látszólagos ellentmondása csalóka, hiszen az érző, gondolkodó, kereső és (tehát) találó szabad egyén rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, melyeknek köszönhetően elméjének egy-egy elmélyült, ritka, és éppen ezért rendkívül szerencsés, röpke pillanatában az élet dolgai összeérnek és megértődnek. A katarzis ellentmondásos elemek kavarodásából alakul élménnyé, mely elmúlik, hiszen összefüggő és irracionális. Akkor ragadható meg, ha a szem kíváncsi, a tekintet fürkésző, a nézés érző s a látás értő.

A tematika és téma kibontásának érdekében egy egészestés előadással indul a műhely, ahol a legkülönbözőbb alkotói attitűdök kerülnek bemutatásra, hogy a lehetőségek tárháza előkészítse azokat a "tájékoztató" sétákat a faluban, a mezőben és az erdőben, melyek hatására alkotó folyamatok kezdődhetnek el. A környezet adta lehetőségekhez hűen keressük azokat a dolgokat, melyeket frappáns és friss módon lehet megfogalmazni és megragadni egy videókamerával vagy ásóval, fényképezőgéppel vagy fejszével, hangrögzítővel vagy spárgával, drónnal vagy trágyával, traktorral vagy a testtel, nappal vagy éjszaka.

Filmesműhely, Fogarasi Gergely (Budapest) vezetésével.

A filmes műhely idei tematikája a tábor mottójához kapcsolódva a filmezés lényegi, alapvető ellentmondására fókuszál. Ha elkészül egy film, azzal valóságot teremtünk, belső világokat azáltal, hogy a térből és időből egy „szeletet” leforgatva, értelmet, értelmezést teszünk hozzá.
A képnyelvi dramaturgia alakítja történetté a képek sorrendjét, objektívvé téve a totális belső szubjektív igazságot.
Ha valamit lefilmezel, megörökítesz, dokumentálsz, emberi léptekben az Isteni teremtés eufóriáját követed. Lenyomatot hagysz a mindig billegő, bizonytalan pillanatról. De az a szemszög, amit a beállításhoz megválasztasz, csak a szubjektum valóságának az ábrázolása.
A filmezés morális alapvetésének dilemmája az az ellentmondás, hogy miként lehet a valóságot, a jelen pillanatát úgy megörökíteni maga teljességében, hogy az a kiválasztott szemszög, ahonnan felvesszük, mégis univerzummá, valahogyan a film „belső igazságává” váljon. Vajon hogyan lehet a pillanat megfoghatatlan örökkévalóságát minél objektívebben megragadni, magát az időt és a teret megfogni? Hogy egyszer elmondható legyen: "DOKUMENT JESZTY" .
Idén a filmes műhelyben a „szubjektív dokumentum / objektív szubjektum” vezér-gondolatát továbbgondolva, szabadon fogunk filmeket készíteni, az experimentális videóművészet különféle műfajait, stílusait is felhasználva. A kísérleti filmműhely alatt a műhely tagjai szabadon forgathatnak, és kipróbálhatják ötleteiket. Hozott írásokat, verseket, saját történeteket is mindig várunk, amikből közösen kiindulhatunk. Mindenki kipróbálhatja magát rendezőként, íróként, vagy operatőrként, de akár színészként is, és lehetőség van közös együttműködésre a tábor többi alkotóműhelyével is. Szabadon lehet bekapcsolódni a filmes műhelyben készülő kisfilmek és dokumentumfilmek forgatásába, utómunkájába is.
A műhely fontos része a dokumentumfilmezés gyakorlatába nyújt bepillantást. A tábor utolsó, bemutatóestjén az elkészült filmalkotások levetítésre is kerülnek.

A workshop másfél hetes folyamata négy fő alkotási fázisból áll:
I. Ötletelés, rövid forgatókönyvek, dialógusok kidolgozása
II. Próbák, Forgatások, videó-kísérletek
III. Más műhelyekkel közös alkotói munka
IV. Vágási alapismeretek, hangutómunka

Aki teheti, hozzon magával kamerát, fényképezőgépet, laptopot, minden olyan eszközt, ami a forgatást segítheti!

Az előző évek elkészült filmjeinek válogatása itt: MP filmek a YT-on

A tábor dokumentálása a személyes fotográfia révén – Fotóműhely, Márkos Tamás (Kolozsvár) vezetésével.

Létezik-e objektivitás a dokumentumfotózásban?
Hol és hogyan találkozik az objektív dokumentumfotózás a személyes fotográfiával?
Mi teszi a dokumentumfotózást személyessé?

Arra hívjuk a műhely résztvevőit, hogy a fotográfia eszközeivel dokumentálják a Minimum Party bármely történését, részletét.
Választani lehet az utcafotográfia megközelítését egy-egy döntő pillanat rögzítésével, vagy lehet portrékat alkotni, vagy akár egy vagy több műhely munkálatait dokumentálni.
Lehet összpontosítani egy személyre vagy többekre/egy családra, és az ő tevékenységüket rögzíteni egy vagy több napon át. De lehet dokumentálni azon személyek - szervezők, önkéntesek, szakácsok, stb. - tevékenységeit is, akik lehetővé teszik a Minimum Party megvalósulását.
Választhatunk tájkép fotózást vagy akár absztrakt megközelítést is.

A résztvevők által választott műfajoktól és témáktól függetlenül a fő hangsúly a személyes dokumentumfotográfiára esik, ezen belül bátorítjuk és irányítjuk a résztvevőket, hogy megtalálják saját látásmódjukban azt, ami különleges, egyedi. Hogy különbséget tudjanak tenni az egyértelmű, és nyilvánvaló képek illetve a személyes benyomások, érzések, mentális állapotok alapján történő fényképezés között. Rögzíteni tudják a belső költészetet, a mindennapit, a rejtélyt, a kimondhatatlant, az őrültséget, vagy az elcsendesedést...
Használni lehet bármely digitális fényképezőgépet, akár mobiltelefont is. Nem elvárás, de ha van fotófeldolgozó programmal laptop-od, kérünk, hozd magaddal. Alternatívaként felvételeidet egy tablet-en vagy egy mobiltelefonon is feldolgozhatod. A kiválasztott képeket a tábor végén kivetítjük. Jó ha van USB memóriakártyád vagy külső merevlemezed. A táborban internetletöltési lehetőség nincs.

Idén sötétkamrát nem biztosítunk, analóg technikával készült fényképek előhívását és kinagyítását nem tudjuk vállalni. A műhely nyitott kezdők, haladók és professzionális fotográfusok részére egyaránt, és a résztvevőkkel a kezdeti egyeztetést követően egyénenként, illetve kisebb csoportokban fogunk rendszeresen konzultálni a tábor ideje alatt. A tábor végén készítünk egy válogatást a résztvevők legerősebb és legszemélyesebb munkáiból, amelyeket print változatban kiállítunk, illetve projektor segítségével kivetítünk.

„Ne azt rögzítsd, aminek látszik valami, hanem aminek érzékeled azt”
„Légy inkább költő, nem egy műszaki író.”
(David Alan Harvey)

„Próbálj túllépni a túlságosan nyilvánvaló képeken. Azt próbáld értelmezni, amit látsz ahelyett, hogy azt egyszerűen rögzítenéd.”
(Marie Ellen Mark)

„Élvezem azokat a fényképeket, amelyek olyan helyre visznek, ahol még soha nem jártam. Vonzanak azok a képek, amelyek a világból valami váratlant, valami különösen egyedit mutatnak fel. Szeretem ha fénykép meglep, titokzatos, van benne valami kis csavar vagy szellemesség, ami valamilyen módon varázslatossá teszi azt.”
(Alex Webb)

„Azt fotózd, aki te vagy.”
(Bruce Gilden)

Táncműhely, Lukács Ádám (Miskolc) vezetésével.

„Ha erőm cserben hagy, merni is szép marad, Nagy dolgokban érdem a puszta akarat.” (Sextus Propertius)

A nagy megrázkódtatás, a megvilágosodás és megismerés, az okok megértése, a félelem és a részvét, utána a szív békéje jön el. Nem a mindentudás, hanem a mindenért vállalt felelősség, a vigasztalás és a megértő szolidaritás. A mai világban számomra ebben nagy segítséget jelentett a tánc, az alkotás, a koreografálás. Hiszem, hogy a kultúra, a felelősség és a szolidaritás hajóroncsaiba kapaszkodva, egymást segítve élhetjük túl vonzások és taszítások közepette azt a világromlást, amelyet e század megannyi csapásai szabadítottak ránk. A mai világ a fekete-fehér dominancia a populáris és a komolyabb hangvétel között egyensúlyoz, minden hullámzik, olykor felizzik, máskor talán túlságosan líraivá, lassúvá válik – akárcsak a táncművészet maga.

Világunk harcai, mondhatni élethű képmásai egy táncszínházi előadásnak – a tánc, mint vizuális élmény maga a világunk (külső-belső) harcai. Célom az alkotótábor napjai alatt, ezen ellentétek mozgással történő megfogalmazása, melyek a világról, a világhoz szólnak, amelyben élünk (éltünk és élni fogunk), s az általuk használt utalások tapasztalás, tanulás, érzés által világosakká válnak számunkra, és az esztétikai élményen túl, gondolkodásra is serkentenek. Társadalmunk tele van gátlással, útkereséssel, félelemmel, valahova tartozással vagy különcséggel – önmaguktól függetlenül, vagy függve valamitől. Ezeket a gátakat, félelmeket, kérdéseket kell és lehet megszüntetnünk – részemről jelen esetben a táncművészettel. De nem úgy, hogy készen kapott válaszokat kapunk és adunk. Az az izgalmas, és az a kihívás, ha meg kell küzdeni, fel kell fedezni és magunknak kell megtalálni a kapcsolódási pontot érzelmeink, gondolataink és a készülő mű között. Rávezetni magunkat – és később a befogadót is – a kíváncsiságra, a gondolkodásra, a szabad asszociációra, a beleélés képességére, a kreativitásra, a megoldóképességre és hogy szabadon értelmezhessünk bizonyos helyzeteket. A mozdulatsor, a koreográfia feltárja az emberi test, mint vizuális elem lehetőségeit, amely megszabadul a történetmeséléstől, ezáltal a koreográfia szabad teret ad a fantáziának, és számos értelmezési lehetőséget biztosít – tehát a tiszta mozgásra koncentrál. Úgymond formális mozdulatokat láthatunk, melyekben rend és káosz követi egymást. S mit jelentenek mindezek pontosan, mi a fontos, a közös mindezekben, hogy „Művészettel művészetre nevelés semmi más, mint életre nevelés.”

Építészműhely, Benedek Elemér (Mány, Magyarország) vezetésével.

A táborban a természet közelsége által az itt megtervezett épület, építmény, installáció biztosan más lesz majd, mint amit egy urbánus környezetben lévő „emberraktárnak” nevezhető, egymás mellé és fölé rakott, „dobozokban” élő tervező a rajzasztala táblája/laptopja fölött görnyedve alkot.

Épített környezetünk természetre való hatása már biztosan károsnak nevezhető, különösen a háborús képeket látva. A városokban lerombolt, óriási erőforrásokat, anyagokat igénylő építményekből veszélyes hulladék lesz.

Ezekre reflektálva felvetődik a kérdés, van-e jogunk ezt továbbra is így folytatni? Vajon az ideiglenes, kicserélhető, újrahasznosítható épületeké a jövő? Vajon hogyan tudnánk csökkenteni a természetben magunk után hagyott nyomot? Vajon mennyire kell még az örökkévalóságnak építeni vagy minimális erőforrást felhasználva természetes anyagokból a természetben lebomló hajlékokban élünk majd? Netán a föld felszíne alá fogunk költözni és/vagy hordozható házakkal vándorlunk a még élhető környezetet keresve?

Ennek gyakorlására, kísérletezésre az egyik legjobb helyszín a Minimum party. Nappalink legyen a tisztás, konyhánk a tábortűz, feredőnk a patakpart. Alkossuk meg a hajléktalanok „esztétizált” hajlékát, építsük meg a szerelem fészkét, hozzuk létre a költők szószékét.

„Kezdetben volt az Ige.” – Íróműhely, Murányi Sándor Olivér (Székelyudvarhely) vezetésével.

„Kezdetben volt az Ige.” Utána lett a szöveg és a zene együttese, vagyis a dal. Az irodalom elképzelhetetlen zene nélkül. Nemcsak a versnek, a prózának is ritmusa, dallama van – mióta az első történetmesélőt nem kergette el a mammut elejtését ünneplő törzs a történelem előtti időkben. Nevét nem tudjuk, de ő volt az első író és költő. Azóta hosszú út vezetett Ezópusz meséitől Cervantes Don Quijote-jáig, onnan Goethe Faust-jáig, majd Bodor Ádám Sinistra körzetéig. Nádas Péter szerint a buta prózaíró nem prózaíró. Éppen ezért az íróműhely munkája az olvasás és az olvasott szöveg megbeszélésével zajlik. Csakis ezután kerül sor olyan népszerű versformák, mint a haiku és prózaformák, mint a novella alkotására, majd strukturális elemzésére. Jelszavunk: Ne csak írj, olvass is! Műhelyünk ugyanakkor a többi műhellyel karöltve igyekszik a Minimum Party katalizátora lenni, részt vállalva annak összművészeti küldetésében. Szeretettel várlak titeket, hogy együtt fedezzük fel és csodáljuk meg az irodalom zeneiségét.

Filozófia-műhely, Pálfalusi Zsolt (Budapest) vezetésével.

A kurzus során egy kicsit sem vidám, de annál izgalmasabb témával foglalkozunk, mely a művészetekben mindig is elsőrangú helyen szerepelt. A halál problematikája, a végzet felől elgondolt élet nagy mitológiai témáiról van szó, mely nem csak a vallásos tudat számára jelent kihívást. A szeminárium során Jacques Derrida, A halál adománya című rövid esszéjén fogunk elgondolkodni, mely a halálon való töprengés több mint kétezer ötszáz éves hagyományát vonja a látóterünkbe. A cél olyan fogalmak újragondolása, mint krízis, trauma, terápia, megbocsájtás, érvénytelenítés, harag és sors. Mindnyájan gondolunk valamit ezekről a fogalmakról, de korántsem biztos, hogy helyesen látjuk őket. A cél az, hogy kitágítsuk azt a horizontot, melyen belül elgondolhatóbb és szabadabb elképzeléseket alkothatunk azokról a dolgokról, melyek életünk mélyebb összefüggésében meghatároznak bennünket. A kurzust egy közös performansszal zárjuk, melyet a foglalkozások alatt ötletelve alkotunk meg közösen.

Minimum túlélő készlet – kézműves műhely, Pusztai Fruzsina (Kolozsvár) vezetésével.

Az idei Minimum Party kerámia és kézműves műhelyének hívószava a túlélő készlet.
Mi ez a készlet? – az a helyzettől függ: elsősegélyláda, porcelán tányérszett, talizmános szelence, svájci bicska. Szükségleteink és igényeink listája az "adott helyzetben". A műhely tevékenysége a tárgyak, megtalált, elképzelt vagy elképzelhető tárgyak formájának és funkciójának, lényegének (céljának) és felszíni esztétikájának feltérképezésére irányul.

A tárgyalkotó tevékenység főként kerámiázást, agyagozást jelent, de nyitott más, helyszínen talált anyagokból való barkácsolás irányában is. Az agyag égetése nyílt tüzes, fatűzelésű kerámiakemencében történik. Mázazásra, ha a szűk időbeli keretek megengedik szintén van lehetőség, nagy valószínűséggel rendelkezésetekre áll majd kerámiázó korong is. Előzetes képzettségtől és tapasztalattól függetlenül minden érdeklődő (felnőtt és gyerek) örömmel látva!

Fotó-videó dokumentációs csoport:

Schneider Tibor, Schneider-Lőnhárt Csenge, Schneider Bence, Schneider Vince (Kolozsvár), Lőrincz Ildikó

Támogatók:

Román Kormány Etnikumközi Kapcsolatok Főosztálya (DRI),
Nemzeti Kulturális Alapprogram (Budapest),
Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Communitas Alapítvány (Kolozsvár).

Partenerek:

Kászonaltíz Polgármesteri Hivatala,
Kazun Kulturális Egyesület,
Dr. Lukács Mihály Általános Iskola (Kászonaltíz),

Médiapartnerek:

Erdély.Ma, a Román Televízió Magyar Nyelvű Adása.

Termékeny bizonytalanság

Beszámolunk a 25. Minimum Party alkotótáborról

2021. július 28 – augusztus 8. között 25. alkalommal zajlott a Minimum Party alkotótábor és szakmai fórum a megszokott helyen a Tiszás patak tövénél (torkolatánál), Kászonaltíz községben, Székelyföldön. Kisebb számban ugyan, de nagy lelkesedéssel alkottunk idén is, a különleges helyzetből adódóan különleges válaszokat találva kérdéseinkre. A huszonötödik alkotótábor kérdésfelvetése a „Termékeny bizonytalanság” mottóra épült. A termékeny bizonytalanság gondolata a nem szokványos helyzet, vagy az ebből fakadó lelkiállapotot, a bizonytalanság lelkiállapotát tekintette termékenynek, és arra ösztönzte a táborban résztvevőket, hogy ezt magukban tisztázzák, folyamatosan tovább gondolják. Miként lehetséges az, hogy valaminek a megfogalmazása ne hozzon számunkra még bizonyosságot, hanem tovább maradjunk a keresés állapotában? Arra kerestük a választ, hogy az alkotás folyamata miképpen oldhatná fel az ilyen bizonytalan helyzeteket.

A kimondottan művészi, elméleti, illetve irodalmi alkotói munkák bemutatása mellett néhány társadalmi, táncművészeti és esztétikai probléma is felvetődött.

A 25. Minimum Party műhelyvezetői és műhelyei:

Zeneműhely (Miquėu Montanaro – Franciaország) Kortárs természet – vizuális műhely (Péter Alpár – Bikfalva, Kovászna megye) Filmműhely (Fogarasi Gergely – Budapest) Fotóműhely (Márkos Tamás – Kolozsvár-Budapest-London) Mozgásszínház műhely (Szabó Ágnes – Budapest) Építészműhely (vezető nélkül) Interjúvolóműhely (Nagyálmos Ildikó – Székelyudvarhely) Filozófiaműhely (Pálfalusi Zsolt – Budapest) Kézműves műhely (Végh Éva – Kolozsvár)

A szakmai fórumon a műhelyvezetőkön kívül előadtak: Kádár Elemér néptáncos és tánc-pedagógus, Fekete Zsolt fotográfus, Antal István, Szigeti Gábor Csongor és Antal Malvina vizuális művészek, Viorela Ducu szociológus, Pálfalusi Zsolt esztéta, Bölöni Endre Dix performer.

Részletes tábori program:

Július 28., szerda
Érkezés napja
Táborverés, ismerkedés, szabad program.
Tábortűz

Július 29., csütörtök De-du. – Műhelytevékenységek
21.00 – Schneider Tibor – Faragó Balázs: Nosztalgia filmes műhely vetítések 1. Utána: tábortűz

Július 30., péntek De-du. – Műhelytevékenységek
13-15 – Műhelyvezetők bemutatkozása
21.00 – Schneider Tibor – Faragó Balázs: Nosztalgia filmes műhely vetítések 2.
Utána: tábortűz

Július 31., szombat De-du. – Műhelytevékenységek
21.00 – Molnár István: 9 év Minimum Party 9 fejezetben
23.00 – buli, tábortűz

Augusztus 1., vasárnap De-du. – Műhelytevékenységek
19.00 – Kádár Elemér: Termékeny bizonytalanság – interaktív előadás a szakmai fórumon
21.00 – Szabó Attila (Élboly): Kő, papír, olló. 2019 – kísérleti színházi előadás vetítése
22.00 – Schneider Tibor – Faragó Balázs: Nosztalgia filmes műhely vetítések 3.
Utána tábortűz

Augusztus 2., hétfő De-du. – Műhelytevékenységek
21.30 – Antal Malvina képzőművész munkáinak bemutatója – előadás a szakmai fórumon
22.30 – Szabó Attila (Élboly): Memória. 2019 – kísérleti színházi előadás vetítése
23.00 – Schneider Tibor – Faragó Balázs: Nosztalgia filmes műhely vetítések 4.

Augusztus 3., kedd De-du. – Műhelytevékenységek
18.30 – Mester Béla: Az orosz konyha – előadás a szakmai fórumon
21.00 – Antal István: Játéktér – a képzőművész munkáinak bemutatója
22:00 – Péter Alpár: Kortárs természet – a képzőművész munkáinak bemutatója
23.00 – Molnár István: 9 év Minimum Party 9 fejezetben – tábori dokumentumfilm első részének vetítése
24.00 – Molnár István: Nonline Minimum Party fotóalbum-bemutató

Augusztus 4., szerda De-du. – Műhelytevékenységek
18.30 – A zeneműhely bemutató koncertje
20.30 – Viorela Ducu – Telegdi Csetri Áron: Gyerekek a bizonytalanság idején – előadás a szakmai fórumon
22.00 – Márkos Tamás: Zenés diaporáma – fényképek vetítése élő zenével, zene: Miqueu Montanaro, Márkos Tamás
23.00 – Molnár István: 9 év Minimum Party 9 fejezetben – tábori dokumentumfilm második részének vetítése

Augusztus 5., csütörtök De-du. – Műhelytevékenységek
15.30 – Fekete Zsolt: Végtelen film – a mű megtekintése az előadóteremben
16.00 – Tombola sorsolás a táborban résztvevő gyerekek munkáinak kisorsolásával
19.00 – Nagyálmos Ildikó költő, újságíró verseiből olvas fel, utána beszélgetés
21.00 – Élboly-vetítés
22.00 – Pálfalusi Zsolt: A műalkotás morfológiája – előadás és beszélgetés a szakmai fórumon
23.30 – Bölöni Endre Dix: Performansz
24.00 – Molnár István: 9 év Minimum Party 9 fejezetben – tábori dokumentumfilm harmadik részének vetítése

Augusztus 6., péntek De-du. – Műhelytevékenységek
19.00 – Fekete Zsolt: Bizonytalanságban született könyv – kötetbemutató, felolvasás Bölöni Endre Dix közreműködésével
21.00 – Márkos Tamás: Being Elsewhere – vers, képek, zene, tánc a szakmai fórumon
21.30 – Szigeti Gábor Csongor: Talált művek – vetítés, előadás és beszélgetés a szakmai fórumon
22.30 – A filozófia műhely vitaestje Pálfalusi Zsolt vezetésével

Augusztus 7., szombat 11.00 – A kerámiaégető kemence bontása, az égetett kerámiamunkák bemutatása Végh Éva vezetésével
15.00 – Vizuális körséta, a táborban született munkák megtekintése, a táncműhely közreműködésével:
   1. Kontúr Balázs: Nyugodt kitettség vagy kitett nyugodtság – installáció
   2. Péter Alpár: Kő és vonal – installáció
   3. Molnár Zsolt: Magzatok – interaktív installáció
   4. Varga János Péter: Cím nélkül – installáció faragásokkal
   5. Molnár István: Fénysípok, alcím: Gyere vissza Zacsek, (aki több mint 10 éve nem volt a táborban) – installáció
   6. Antal Malvina: Én is egy réteg vagyok, amely segíti a földet megérni – utalás arra, hogyan alakul ki egy kőzet
   7. Bölöni Endre Dix és Miqueu Montanaro: Hangszer – kinetikus szobor, tiszástői ready made
18.00 – Duncan Watson: Akaratos lovak – bábjáték, előadták: Duncan Watson, Bölöni Endre Dix, zene: Márkos Tamás
20.30 – A fotóműhely kiállításmegnyitója
21.00 – Pálfalusi Zsolt: Performansz. Közreműködött: Szabó Ágnes, Duncan Watson
22.00 – A filmes műhely bemutatója
Utána: Táborzáró buli.

Augusztus 8., vasárnap Táborbontás, hazamenetel.

Támogatók:

Román Kormány Etnikumközi Kapcsolatok Főosztálya (DRI),
Nemzeti Kulturális Alapprogram (Budapest),
Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Communitas Alapítvány (Kolozsvár).

Partnereink:

Kászonaltíz Polgármesteri Hivatala,
Kazun Kulturális Egyesület,
Dr. Lukács Mihály Általános Iskola (Kászonaltíz),
Tuzson János Általános Iskola (Kászonújfalu)

Médiapartnerek:

Erdély.Ma,
a Román Televízió Magyar Nyelvű Adása.

Termékeny bizonytalanság

A huszonötödik Minimum Party alkotótábor és szakmai fórum a pandémia jegyében
2021. július 28 – augusztus 8. Kászonaltíz községben, a Tiszás patak tövénél.

A nem szokványos helyzet vagy az ebből fakadó lelkiállapot, a bizonytalanság lelkiállapota lehet termékeny, amikor arra ösztönzi az egyént, hogy ezt magában tisztázza, folyamatosan tovább gondolkodjon. Annak a helyzetnek a megfogalmazása, amiben éppen vagyunk serkentőleg hat az alkotásra, ugyanakkor lehetséges, hogy amint megfogalmazzuk ezt a helyzetet, már kiléptünk a termékeny bizonytalanság állapotából. Vajon van-e lehetőség arra, hogy megtartsuk továbbra is a termékeny bizonytalanság alkotói állapotát? Miként lehetséges az, hogy valaminek a megfogalmazása ne hozzon számunkra még bizonyosságot, hanem tovább maradjunk a keresés állapotában? Vajon meddig tartható egy ilyen helyzet? Kilépve egzisztenciális kereteinkből, miképpen tudunk egy instabil állapotot fenntartani. A bizonytalanság ijesztően jellemzi a jelenlegi időszakot, törekednünk kellene arra, hogy valamiképpen termékeny, kreatív helyzetet teremtsünk belőle, elvonatkoztatni, keresni, kutatni, nem megállapodni, hanem valamiképpen megtalálni azt, ami elviselhetővé teszi a bizonytalanságot. Arra keressük a választ, hogy az alkotás folyamata miképpen oldhatná fel az ilyen bizonytalan helyzetet. Az alkotó egyén úgy véli, hogy értelmes, hasznos dolgot tesz alkotása során, ami más számára is megtapasztalható, átélhető, ergo segít másokon, azzal, hogy maga helyzetét elemzi, boncolgatja, és kiutat vagy megoldást keres.

Alkotóműhelyek:

Zeneműhely (Miquėu Montanaro – Franciaország) Kortárs természet – vizuális műhely (Péter Alpár – Bikfalva, Kovászna megye) Filmműhely ( Fogarasi Gergely – Budapest) Fotóműhely (Márkos Tamás – Kolozsvár-Budapest-London) Mozgásszínház műhely (Szabó Ágnes – Budapest) Építészműhely (vezető nélkül) Interjúvolóműhely (Nagyálmos Ildikó – Székelyudvarhely) Filozófiaműhely (Pálfalusi Zsolt – Budapest) Kézműves műhely (Végh Éva – Kolozsvár) Élboy (kísérleti színház műhely) (Szabó Attila – Miskolc)

Vizuális (képzőművészeti) műhely, Péter Alpár (Bikfalva) vezetésével.

A bizonytalanság állapotában ösztönösen új támpontokat keresünk, amik stabilitást adnak a lét újraértékeléséhez. A keresés egyik legjobb eszköze a művészet, különösen annak szabad, innovatív irányzatai. Egy rejtőző, de állandó partnerünk a létezésben a minket körülvevő természeti tér. Az emberiség történetét a természettel való együttélés történeteként is értelmezhetjük, és a ma bizonytalanságának is egyik legfontosabb alapkérdése pont ez: miként határozzuk meg egyénileg és közösségileg viszonyunk a természeti térhez (klíma kérdés).

A természeti térben megnyilvánuló és vele szoros együttműködést kereső kortárs művészeti irányzatok a bizonytalanság feloldására tett kísérletek. Ezek szellemiségébe kapnak mind elméleti mind gyakorlati értelemben betekintést a művészeti műhely résztvevői. A workshopok lehetőséget biztosítanak az egyéni, meditatív alkotói jelenlétre és a közösségi alkotói munkára, performatív művek, installációk formájában.

Zeneműhely, Miquėu Montanaro (Franciaország) vezetésével.

Tüzet csiholni minden fadarabból. Zenét alkotni minden hangból, minden képre, minden alkalomból, minden gondolattal, minden lélegzéssel… Hangszerrel, hangszer nélkül, patakban, erdővel, a csenddel is.

A termékeny bizonytalanság maga a zenész sorsa! Mindig újrakezdeni. Mindig a nulláról újrakezdeni. Mindig a csendből indulni és kipróbálni dolgokat! Ezt fogjuk csinálni. Hogy pontosan milyen formában, azt akkor fogjuk tudni, amikor együtt leszünk a Minimum Partyn.

Bizonytalan termékenység / A pillanat megragadása – filmműhely, Fogarasi Gergely (Budapest) vezetésével.

A filmezés, semmi más, mint maga az állandóan termékeny bizonytalanság. Ha valamit lefilmezel, megörökítesz, teremtesz, emberi léptekben az isteni teremtés eufóriáját követed. A szemszög, a képhatár, amit megválasztasz, megismételhetetlen szemszög a világ érzékelésére. A pillanat megfoghatatlan örökkévalóságát kell megragadni, nyakon csípni, magát az időt kell megfogni, majd tovább adni. Lenyomatot hagyni a mindig billegő, bizonytalan pillanatról. Hogy egyszer elmondható legyen: „MEGÖRÖKÍTETETT”.

Idén a filmes műhelyben a „bizonytalan termékenység” hívószavát felhasználva, szabadon fogunk filmeket készíteni, a videóművészet különféle műfajait, stílusait használva.

A gyorstalpaló filmkészítés 10 napja alatt a műhely tagjai szabadon forgathatnak, és kipróbálhatják ötleteiket. Hozott ötleteket, rövid leírásokat, saját történeteket is várunk, amikből kiindulhatunk. De bekapcsolódhatnak a filmes műhelyben készülő 2 kisfilm forgatásába is. A forgatások alatt mindenki kipróbálhatja magát rendezőként, íróként, operatőrként, de akár színészként is. A műhelymunka során lehetőség van közös együttműködésre a többi műhellyel is. A tábor utolsó napján, az elkészült filmalkotások levetítésre is kerülnek.

A filmes műhely idei tematikája két kérdéskörre fókuszál. Reagálunk a járvány okozta helyzetekre, és az ettől megváltozó emberi kapcsolatokra, illetve keresni próbáljuk idén a teremtő erő és a művészet kapcsolatát is.

A workshop 10 napja három fő alkotási fázisból áll:
I. Ötletelés, forgatókönyvek kidolgozása
II. Próbák, Forgatások, videó-kísérletek
III. Vágási alapismeretek, hangutómunka

Esténként a napközben felvett anyagok elemzése, majd filmvetítések (a jubileumi Minimum Party alkalmából a korábbi években elkészült műhely filmek), és kötetlen elemzői beszélgetések is lesznek a látott filmekről.

Közvetlen közelben – Fotóműhely, Márkos Tamás (Kolozsvár-Budapest-London) vezetésével.

Egy belső fényképészeti utazásra hívjuk azokat, akik nyitottak, és akik nem elégszenek meg a puszta megfigyelő léttel, illetve akik mernek közelebb lépni másokhoz úgy szó szerinti mint átvitt értelemben. Amennyiben szükséges, érintőlegesen foglalkozhatunk kamera beállításokkal, képfeldolgozással, mesterséges fények használatával is - a következő témák körüljárásának kontextusában:

Hogyan láthatunk át a saját és a mások olyan korlátain, amelyek akadályozzák belső világunk feltárulását?

Hogyan tárhatjuk fel és fejezhetjük ki azokat a belső vagy külső jellemzőket, amelyek csakis az általunk fotózásra kiválasztott egyénekre jellemzőek?

Hogyan lehetünk tanúi azon emberek közötti érzelmi és fizikai intimitásnak, amely általában nem kerül felszínre?

Miképpen érzékelhetjük a bőr textúráját, hogyan hallhatjuk a leheletet, milyen módon érezhetjük valakinek az illatát egy fényképen?

Eltáncolható-e egy tájkép? – Mozgásszínház műhely, Szabó Ágnes (Budapest) vezetésével.

A táncra sokan gondolunk úgy, mint konkrét formák és/vagy adott mozdulatok összességére. A butoh táncos számára a koreográfia alapját azonban az ún. „belső tájképek” képezik, melyek folyamatosan változnak a tánca során: így kívánja elkerülni, hogy egy statikus forma csapdájába essen, s ezáltal éppen azt veszítse el, amit megragadni kíván, nevezetesen a változásoknak alávetett életet.

Testének szubtilis mozdulatai mintha az őt körülvevő teret alakítanák át… a jelentés az éppen akkor és ott fennálló függőségi viszonylatokból tárul fel a „belső táj” megjelenítése során… az üresség feszültségének ezen terében lehetőség teremtődik az „igazság” konstrukciójának kialakulására.

Célunk az idei táncműhelyben egy rövidebb táncelőadás létrehozása, akár más műhelyek résztvevőivel közösen!

Építészműhely, Spontán alakuló építkezés, vezető nélkül

A táborlakók saját ötleteitől vezérelt, évek óta visszatérő szakmabéli illetve amatőr résztvevőkkel bizonytalanul/biztosan megalakuló csoport. Az épített alkotásoknak biztosaknak kell lenniük, de ezúttal a témának megfelelő bizonytalanság jelenhet meg vizuálisan a strukturálisan stabil szerkezetekben. Az eredmény akár ijesző is lehet.

Filozófiaműhely, Pálfalusi Zsolt (Budapest) vezetésével.

A politikai bestiárium egyik legendája szerint Hruscsov egy pártértekezleten kijelentette: „A horizonton már látszik a kommunizmus”. Mire egy elvtárs közbekiáltott, „Hruscsov elvtárs! Mi az a horizont?” Mire Hruscsov ráförmedt: „Nézzen utána a lexikonban.” Emberünk felcsapta otthon a lexikont, amiben a következő volt olvasható: „A horizont egy olyan képzeletbeli vonal, amely elválasztja az eget a földtől, ahogy közelítünk felé, úgy távolodik.”

Az anekdota a termékeny és a terméketlen bizonytalanság közötti különbség kicsit sem lebecsülendő iskolapéldája. A történelem folyamán filozófusok sora foglalkozott azzal az Arisztotelész által megfogalmazott tapasztalattal, mely szerint a lélek több időt tölt a tévedésben, mint az igazságban. Descartes egy külön etikát (morale par provision) dolgoz ki arra az időre, amíg életünk metafizikai alapjait illetően a homályban tapogatózunk, Kant nem tartja lehetségesnek, hogy a tiszta ész antinómiáit elméletileg feloldjuk, Nietzsche a „nehézség szelleméről” és megismerés híján a fátum szeretetétől beszél, Heidegger pedig a Semmit (Nichts) jelöli meg egzisztenciánk alapjaként, melynek okán életünk egy előttünk ismeretlen történet horizontján bontakozik ki.

Később az antihumanista hagyomány olyan gondolkodói, mint Maurice Merleau-Ponty, Marc Richir vagy Gilles Deleuze már a gondolkodás által uralhatatlan „vad tartományként” illetve egyfajta gondolkodói „nomadizmuskén” jelölik meg azt az állandóan beálló ambiguitást, mely a végtelen megismerésbe kitolódó elmélet és az azonnali döntéseket kívánó gyakorlat közé ékelődik.

A filozófiai műhelymunka során a fent jelölt gondolkodók válaszának néhány verzióját fogjuk áttekinteni arra a kérdésre vonatkozóan, mit jelent a közeledésünkre egyre csak távolodó horizont problémája, mely mindennapi életünk mellett különösen a művészi gyakorlatot teszi próbára annak végső célját és értelmét illetően.

Interjúvoló műhely, Nagyálmos Ildikó (Székelyudvarhely) vezetésével.

A bizonytalanság nem a legvonzóbb állapot, de izgalmassá tehetjük azzal, ha valami bizonyosságot keresünk benne. Nem gond, ha nem tudjuk a választ valamire, álljunk neki kideríteni. A bizonytalanság rákényszerít arra, hogy olyan válaszokat, megoldásokat találjunk, amire korábban nem gondoltunk volna. A kérdező mindig az őszinte kíváncsiság vágyával forduljon alanya felé, teljes alázattal, odaadással közelítse meg a témát.

Az idei táborban nekünk kell kihoznunk alanyainkból azokat az izgalmas válaszokat, amire talán végül ő is rácsodálkozik. Belekapaszkodni egy-egy gondolatba, továbbgörgettetni egy-egy elejtett mondatot, hogy emberünk szavakkal is elmondhassa azt, amit a vizualitás teljes egészében nem képes megjeleníteni.

Kézműves műhely, Végh Éva (Kolozsvár) vezetésével.

A termékeny bizonytalanság a túlélési stratégiákat hozza elő. Eljátszadozva a gondolattal, hogy bezár minden a világban és magam maradok üzletek stb. nélkül, akkor hát abból dolgozunk, amink van. Ezért két vonalon futna a kézművesműhely. Az első agyagozás lenne. Az a régifajta, vagyis prekolumbiánus, a kerék, a korong előtti módszer. Marokedény, hurkaedény, lapedény. Használati tárgyak, tányérok, bögrék, tárolók. Vájunk valahol agyagot, begyúrjuk, átszűrjük stb.

A másik vonal a szövés–fonás. Itt most meglévő polók, trikókat vágnánk fel, abból készítenénk táskát, óriási „világhálót” stb. A másik ilyen jellegű a természetben lévő anyagok felhasználása, befonása. Tehát a lényeg az idei kézművesműhelyben: abból főzünk, ami a kamrában van!

Élboy, Szabó Attila (Miskolc) egyszemélyes színházműhelye

Ez a műhely, mely az idők során egyszemélyesre zsugorodott, a tábor legrégebbi, folyamatosan működő kísérleti laboratóriuma. A hőskorban még hárman vettek részt benne, estéről-estére kitalálva, elpróbálva, majd előadva örömszínházukat. De meglepetést tartogathat még a jövő számunkra, mert az egyszemélyes Élboy néha többszemélyesre duzzad, verbuvált vagy ex-tagokkal.

Fotó-videó dokumentációs csoport: 
Schneider Tibor Schneider-Lőnhárt Csenge, Schneider Bence, Schneider Vince (Kolozsvár)

A rendezvény támogatói: a Román Kormány Etnikumközi Kapcsolatok Főosztálya (DRI), a Nemzeti Kulturális Alapprogram (Budapest), a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Communitas Alapítvány (Kolozsvár).
Partnerek: Kászonaltíz Polgármesteri Hivatala, Dr. Lukács Mihály Általános Iskola (Kászonaltíz), Tuzson János Általános Iskola (Kászonújfalu), Kazun Egyesület (Kászonaltíz).
Médiapartnerek: Erdély.Ma, a Román Televízió Magyar Nyelvű Adása.

Újabb 9 év. Minimum Party 2011-2019

Online esemény: Minimum Party fotóalbum-bemutató

Tekintve, hogy 2020-ban – bármennyire is készültünk rá – a járvány miatt nem tarthattuk meg a 25. Minim Party alkotótábort, helyette egy fotóalbum megjelentetését tűztük ki célul. A Communitas Alapítványtól 2020-ra megítélt támogatás célmódosítására megkaptuk a beleegyezést.

A 2010-es alkotótábor volt az utolsó, amelyről katalógusban is beszámoltunk, ezért a most tervezett album a 2011-es évvel kezdődik. A visszatekintés igencsak izgalmas volt számunkra: a dokumentáció átnézése, a fényképek átválogatása, a szövegek gondozása, fordítása román és angol nyelvre hatalmas munkának bizonyult. A megjelent anyag természetesen egy szubjektív válogatás eredménye, de ami helyet kapott ebben a színes, 172 oldalas albumban, azt reméljük, hogy az alkotótábor szellemiségét felidézi valamelyest.

A virtuális albumbemutatón Molnár István, a Minimum Party rendezvények mindenkori arculattervezője szerepel, az általa elmondottakat kiegészíti a narrátor hangja. Az évről évre egy-egy koncept, egy-egy témakör köré szerveződő alkotótábor fotóalbumában helyet kapott a kilenc tábor rövid koncept-leírása, programjainak felsorolása magyar, román és angol nyelven. A kiadvány nagy részét képek töltik ki. Azt reméljük, hogy az album képei révén is beigazolódik: a művészet egyik fontos élettere a természet.

A jelen kiadvány létrejöttét, a szerkesztési és nyomtatási munkálatokat Románia Kormánya – Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala támogatta. A virtuális térben megvalósuló bemutatónak létrehozását az RMDSZ és a Communitas Alapítvány fedezte. A most megjelent fotóalbumot ingyenesen bocsátjuk a táborban alkotók és az érdeklődők rendelkezésére.

Köszönetünket fejezzük ki a Communitas Alapítványnak a virtuális bemutatót lehetővé tevő film készítésére fordított támogatást és az együttműködést.

Cseppben a tenger

Beszámolunk a 24. Minimum Party alkotótáborról

2019 július 31 – augusztus 11. között 24. alkalommal zajlott a Minimum Party alkotótábor és szakmai fórum a megszokott helyen a Tiszás patak tövénél (torkolatánál), a székelyföldi Kászonszéken. A táborozók, résztvevők és meghívottak tíz műhelyben alkothattak, a szakmai főrumon meg bemutathatták alkotásaikat, valamint megismerkedhettek a kortárs művészet újdonságaival. Ebben az évben a részletekre koncentráltunk, a tábori témaválasztás szerint kerestük a részletben az egészet, illetve az egészben a részleteket.

A dokumentációs csoport tagjai Schneider Tibor (videó, Kolozsvár) és Lőrincz Ildikó (fotó, Székelyudvarhely) voltak.

Részletes tábori program:

Július 31., szerda: Érkezés napja, táborverés
8-9 - Reggeli
10-14 - Szabad program
14-15 - Ebéd
16-20 - Szabad program
20:00 - Vacsora
Este: tábortűz.

Augusztus 1., csütörtök
8-10 - Reggeli
10-13 - Szabad program
13-15 - Műhelyvezetők bemutatkozása
15-16 - Ebéd
16-18.30 - Műhelytevékenységek
18.30 - Kádár Elemér: „Cseppben a tenger” – A világtenger egy ritkamagyar cseppben – előadás a szakmai fórumon
20:00 - Vacsora
21:00 - Szabó Attila – Molnár István - Élboy: Tábornyitó rituálé
22:00 - Schneider Tibor – Faragó Balázs: Nosztalgia filmes műhely vetítések
Utána: tábortűz

Augusztus 2., péntek
8-10 - Reggeli
10-14 - Műhelytevékenységek
14-15 - Ebéd
16-19 - Műhelytevékenységek
19:00 - Fekete Zsolt - Lovacska: A hét fák - filmbemutató, beszélgetés
20:00 - Vacsora
21:00 - Szabó Attila – Molnár István - Élboy: Mindig van lejjebb – kísérleti színházi előadás
21:30 - Pál Péter bemutatja munkáit
23.30 - Schneider-Lönhárt Csenge – Schneider Bence: Animáció és kiállítás
Utána: tábortűz

Augusztus 3., szombat
8-10 - Reggeli
10-14 - Műhelytevékenységek
14-15 - Ebéd
16-18 - Műhelytevékenységek
18:00 - Geréb Róbert: Drogmentes művészet – előadás a szakmai fórumon
19.30 - Vacsora
20:00 - Pálfalusi Zsolt: Hedoné - Előadás a szakmai fórumon
21:30 - Szabó Attila – Molnár István - Élboy: Híres emberek – kísérleti színházi előadás
22:30 - Schneider Tibor – Faragó Balázs: Nosztalgia filmes műhely vetítések 2.
23:00 - Tábortűz, buli, Mátyás László: Árnyjáték

Augusztus 4., vasárnap
8-10 - Rggeli
10-14 - Műhelytevékenységek
14-15 - Ebéd
16-18.30 - Műhelytevékenységek
18:30 - Vida Gábor: Trianon – előadás a szakmai fórumon
20:00 - Vacsora
21:00 - Szabó Attila – Molnár István - Élboy: kísérleti színházi előadás
21:30 - Miqueu Montanaro: Chansoane - Sanzonok - koncert
22:30 - Pálfalusi Zsolt – Gyenes Boróka: PerformanszPerformance
23:30 - Schneider Tibor – Faragó Balázs: Nosztalgia filmes műhely vetítések 3.
Utána: tábortűz

Augusztus 5., hétfő
8-10 - ReggeliMic dejun
10-14 - Műhelytevékenységek
14-15 - Ebéd
16-18 - Műhelytevékenységek
18:00 - Bölöni Endre Dix: Esti mesék a mozgásról 1 – előadás és vetítés a szakmai fórumon
20:00 - Vacsora
21:00 - Szabó Attila – Molnár István - Élboy: Kő, papír, olló – kísérleti színházi előadás
21:30 - Fekete Zsolt: Két projekt – fényképek bemutatója a szakmai fórumon
23:00 - Schneider Tibor – Faragó Balázs: Nosztalgia filmes műhely vetítések 4.
24:00 - Tábortűz

Augusztus 6., kedd
8-10 - Reggeli
10-14 - Műhelytevékenységek
14-15 - Ebéd
16-18 - Műhelytevékenységek
19:00 – Remus Gabriel Anghel: A nagytól a kicsiig? A németség újrafeltalálása Európa peremén – előadás a szakmai fórumon
20:00 - Vacsora
21:00 - Pálfalusi Zsolt: A világ legszebb kutyatemetője – könyvbemutató Kellermann Gitta, Bölöni Endre, Lőrincz Ildikó és Molnár István közreműködésével
22:30 - Pálfalusi Zsolt: Beitrage - filmbemutató
23:00 - Tábortűz

Augusztus 7., szerda
8-10 - Reggeli
10-14 - Műhelytevékenységek
14-15 - Ebéd
16-18 - Műhelytevékenységek
18:00 - Telegdi-Csetri Áron: Kant kozmopolitikája – előadás a szakmai fórumon
19:00 - Viorela Ducu: Picătura care tulbură marea. A csepp, ami fölkavarja a tengert - előadás a szakmai fórumon
20:00 - Vacsora
20:45 - Hátszegi Zsolt: Animációs reneszánsz – előadás a szakmai fórumon
21:50 - CSEPPZENE – a zeneműhely bemutató koncertje (előadók: Hátszegi Zsolt - basszus klarinét, Hátszegi Csilla - furulya, tank, drum, maracak, ének, Diószegi Györgyi - zongora, Krokovay Nóra - cselló, Imrei Johanna - hegedű, Lengyel Viola - fuvola, ének, Dósai Gergely - gardony, szaxofon, furulya, Schneider Tibor és Vörös T. Ábel - filmvágások, Kolozsváry László - drónfelvételek, Mátyás László, Gyenes Boróka, Watson Dunkan, Skublics Ádám, Fazekas Réka - közreműködők)
22:50 - Bölöni Endre Dix: Esti mesék a mozgásról 2 – előadás és vetítés a szakmai fórumon
24:00 - Tusoló-avató – az építészműhely fény-árnyékjátéka Miqueu Montanaro és Schneider Tibor közreműködésével
Utána: Tábortűz, buli

Augusztus 8., csütörtök
8-10 - Reggeli
10-14 - Műhelytevékenységek
14:00 - Losonczi Béla: Sirius – festészeti kiállítás megnyitója, a kiállított képeket méltatta: Márkus Barbarossa János
15:00 - Ebéd
16:00-18.00 - Műhelytevékenységek
18:00 - András Ignác: A kászoni borvizek hasznosítása – előadás a szakmai fórumon
19:30 - Lőrincz Gyula – Szabó Krisztina: Rouge - performansz
20:00 - Pál Péter: Moscophoros - művészfilm vetítése
20:20 - Vacsora
21:00 - Márton Ildikó: Építészeti részletek – előadás a szakmai fórumon
22:00 - Zátonyi Tibor: Analóg – fotóalbum bemutató
23:30 - Schneider Tibor – Faragó Balázs: Nosztalgia filmes műhely vetítések 5.
Utána: tábortűz

Augusztus 9., péntek
8-10 - Reggeli
10-14 - Műhelytevékenységek
14-15 - Ebéd
16-19 - Műhelytevékenységek
19:00 - A pantomim-műhely bemutató előadása
20:00 - Vacsora
21:00 - Mosberger Róbert utazó galériája – vetítéssel egybekötött előadás a szakmai fórumon
22:00 - Pálfalusi Zsolt: A hermeneutika alapproblémái – előadás a szakmai fórumon
23:30 - Schneider Tibor – Faragó Balázs: Nosztalgia filmes műhely vetítések 6.
Utána: tábortűz

Augusztus 10., szombat
8-10 - Reggeli
10-14.30 - Műhelytevékenységek
14:30 – Ebád
16-18 - Műhelytevékenységek
18:00 - Vizuális körséta, a táborban született munkák megtekintése
1. Építész műhely: Hangszer
2. Kerámia műhely: Kemence
3. Kerámia műhely: Agyagmunkák
4. Faragó Balázs – Faragó Sámuel: Performansz, Imrei Johanna és Dósai Gergely zenei kíséretével
5. Fotóműhely: Csoportkép
6. Hunyadi Csilla: Ékszerek kőből
7. Fotóműhely: Kiállításmegnyitó Imrei Johanna, Dósai Gergely, Hátszegi Csilla Erzsébet, Hátszegi Zsolt, Lengyel Viola és Orbók Sándor zenei kíséretével
8. Tusoló – építész műhely alkotása
9. Vizuális műhely: Land art, alkotók: Kurjatkó Tamás és Radi Anna Heléna
10. Festménykiállítás
11. Losonczi Csongor: Losonczi-tó
12. The Face of All. Az MP19 tablóképének felavatása
20:00 - Vacsora
21:00 - Duncan Watson: Zsonglőr szakmai fórum a pantomim műhely közreműködésével (Bölöni Endre, Jasszenovics Lilla)
21:30 - Molnár Katalin: 2 munka - bemutató
22:00 - Az ANL alkotócsoport bemutatója
22:30 - Pálfalusi Zsolt – Gyenes Boróka: Performansz
23:00 - A film- és animációs műhely bemutatója
23:30 - Táborzáró buli

Augusztus 11., vasárnap
8-10 - Reggeli
10-14 – Kijelentkezés
14-15 – Ebéd
Táborbontás, hazamenetel

Támogatók:

Román Kormány Etnikumközi Kapcsolatok Főosztálya (DRI),
Nemzeti Kulturális Alapprogram (Budapest),
Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Communitas Alapítvány (Kolozsvár).

Partenerek:

Kászonaltíz Polgármesteri Hivatala,
Kazun Kulturális Egyesület,
Dr. Lukács Mihály Általános Iskola (Kászonaltíz),

Cseppben a tenger

24. Minimum Party alkotótábor és szakmai fórum
2019. július 31 – augusztus 11. Kászonaltíz községben, a Tiszás patak tövénél.

Cseppben a tenger

Idén augusztus elején a részletekre fogunk koncentrálni a Minimum Party alkotótáborban. Cseppben a tenger lesz a jelszó az alkotáshoz, kísérletezéshez. Keressük a kicsiben megnyilvánuló nagyságot, a részben az egészet. A képletet, ami létrehoz struktúrákat. De kiegészíthetjük ezt azzal a mondással is, hogy az ördög a részletekben rejlik, ami pont az előbbi ellenkezőjére utal. Minden nagyszerű terv kivitelezésében, a részletekben ott rejtezhet a gonosz, az elfogadhatatlan, vagy egyszerűen a hiba lehetősége. Mivel az éremnek mindkét oldalát meg szoktuk vizsgálni, jó Minimumparty-s módra keressük most is az angyalt és az ördögöt – a részletekben.

Tervezett műhelyek: vizuális (képzőművészeti) műhely (Pál Péter – Marosvásárhely), fotóműhely (Mosberger Róbert – Mór, Magyarország), videóanimációs műhely (Hátszegi Zsolt – Csíkszereda), zeneműhely (Miquėu Montanaro – Franciaország), mozgásszínház (pantomim) műhely (Bölöni Endre Dix – Budapest), építészműhely (Márton Ildikó – Székelyudvarhely), íróműhely (Vida Gábor – Marosvásárhely), filozófiaműhely (Pálfalusi Zsolt – Budapest), kézműves műhely (Pusztai Fruzsina – Kolozsvár), + Élboy (Szabó Attila – Miskolc).

Zeneműhely, Miquėu Montanaro (Franciaország) vezetésével.

Minimális zene, repetitív kis formák, a csendben a zene, kőben a zongora, ágban a nagybőgő… a fűben a furulya.

A madarakban a szimfónia.

Idén szeretnék zenés filmet forgatni, felvételt készíteni az erdőben, a tűz mellett, a patakban. Verset videóra vinni, zenei kirándulást szervezni, amiben a mozgásra és a csendre figyelnénk. Mindenkit szeretettel várunk, aki meg szeretné találni egy lélegzetvételben a zenét. Cseppben a tengert.

(Miquėu Montanaro)

Fontos! Ez a műhely már augusztus 8-án megtartja bemutatóját, mivel a műhelyvezetőnek aug. 9-én más helyen lesz fellépése. A műhelybe bejelentkezők maradhatnak a tábor végéig, akár e műhely keretei közt dolgozva, akár más műhelyekkel együttműködve.

Vizuális (képzőművészeti) műhely, Pál Péter (Marosvásárhely) vezetésével.

Cseppben a tenger, vagy csepp a tengerben. Az idei Party jelszava kapóra jön az alkotáshoz ebben a környezetben. Mondhatnánk az is, hogy, levélben az erdő, vagy levél az erdőben. Mert az alkotás lényege, hogy egy kis résszel érzékeltetheti az egészet. A tájjal, természettel találkozva, korábban, de akár ma is, megpróbáltuk leképezni egy vászonra, egy papírra vagy celuloidra. Mindezt azért, hogy otthon is megragadjon a természet élménye, de ez koránt sem ér fel azzal az élménnyel, amit akkor élünk át, amikor lenézünk egy hegycsúcsról. Alkothatunk a természetben, követve a természet logikáját, struktúráját, de legtöbbször az a kudarc ér, hogy a mi alkotásunk meg sem közelíti a természet komplexitását, tökéletességét.

Mégis kísérletezzünk. Keressünk olyan levelet ami felidézi az erdőt, olyan cseppet cseppentsünk, amelyben benne van az egész tenger lényege. Az anyagaink adottak, hiszen levél, ág, farönk, föld, kő, moha, minden ott lesz körülöttünk. De nem zárkózunk el a papírtól, ceruzától, festéktől, kamerától sem. Minden médiummal megfogható a levél, a csepp, az egésznek az élménye.

Építészműhely, Márton Ildikó (Székelyudvarhely) vezetésével.

Jó építészet szellemi, lelki, fizikai szinten egyaránt töltekezést jelent. Eddigi tapasztalataim alapján ilyen jellegű alkotásra a legjobb lehetőséget a művészet és természetközeli szakralitásban kapjuk meg. Így remélhetőleg idén is sikerül a minimumparty keretén belül eljutni ahhoz a letisztult és megalkotható minimumhoz ami mindnyájunknak a maximumot jelentheti.

Videóanimációs műhely, Hátszegi Zsolt (Csíkszereda) vezetésével.

Sziklán a csepp lehet gyűjtőlencséje az atmoszférának (apró, tündöklő reflexiókkal). A tenger tömegében pedig része egy organikus hullámzásának (libabőrösítő, magasztos). Az animációműhely, mint „tömeg” egy entitásként lehet a kászoni „atmoszféra” gyűjtőlencséje és alkothatja a „magasztosat” az animáció eszközével. A „csepp” választhatja ugyan az egyéni alkotás lehetőségét, de „tömegként” összetett animált tájművészeteket hozunk majd létre. Ideális esetben a folyamatokban találkozik majd egy csepp építészet, egy csepp tájművészet, zene, fotó, mozgás, a további cseppeket meg hagyjuk, hogy váratlanul érjenek...

Fotóműhely, „minimum camera obscura” Mosberger Róbert (Mór, Magyarország) vezetésével.

Tudatosság, esetlegesség, rengeteg hibalehetőség, kísérletezés, játék és elmélyülés, egyszerűségben rejlő nagyszerűség. Hosszú expozíció-bemozdulások, vignettálás, végtelen mélységélesség, másfajta nézőpontok, egyéb torzítások. Ez mind a camera obscura ismérve, ilyen eszközt szinte bármiből létrehozhatunk.

Camera obscurákat, (lyukkamerákat) építünk, dobozokat alakítunk át, ezekkel fotózunk. Fotogrammokat, montázsokat is készítünk. A fényképezés síkfilmre történik, magunk készítjük a fotópapírokat, a síkfilmet napfénnyel másoljuk majd ezekre, végső fotónk kék színű lesz (cianotípia). A munka során adódó esetleges hibás képrészekből is építkezünk, ezeket gondoljunk tovább, a hátrány előnnyé válhat.

Ezek technikai sajátosságaival fogjuk megközelíteni, kibontani az adott témát az idei fotóműhelyben. Részletekben az egész, egészben a részletek.

Meddig bontható, sűríthető a látvány, hogy ott még információ maradjon? Mi hámozható ki a részletekből? Ezekből a sűrített fotókból össze tudunk-e állítani új egészeket, új képeket?

Vesszünk el a részletekben, de láttassuk a lényeget!

A műhely mindig törekszik más műhelyekkel történő együttműködésre.

Mozgásszínház (pantomim), műhely Böloni Endre Dix (Budapest) vezetésével.

Egy apró rezzenés vagy mozdulat. Megáll vagy folytatódik? Egy másik mozdulatban amivel sorozattá, mozgássá áll össze, valamilyen cselekvéssé.

Mint egy hang mely újabb hanggal szóvá, dallammá válik, elbeszélésé vagy zenévé.

Mint csepp, mely újabb cseppekkel érből patakká növekszik, folyóvá, egész a hullámzó tengerig.

A összeállás és széthullás örökös folyamatában milyen képleteket, sémákat, szabályokat, tényezőket fedezhetünk fel a mozgásokra vagy mozdulatainkra vonatkozóan? Ezekből milyen korlátok vagy milyen lehetőségek adódnak?

Emberi mozgásunkat milyen elemi részletekre bonthatjuk, hogy abból kiindulva megértsük természetét, és valamilyen nyelvezetet, narratívát hozzunk létre?

Pár apró mozdulat is mesélhet annyit mint egy regény. Képesek vagyunk ilyen szinten érzékelni és reprodukálni? Milyen mozdulatsorok, mozgások jöhetnek létre fizikai, lelki, szellemi felépítésünk/alkatunk valamint környezetünk viszonyrendszerében?

Szándékom szerint az idei műhelymunka megismerési, kísérletezési terep lenne a fenti kérdések körbe járására a test-öntudat, a mozgás és a tánc, a pantomim technika és a mozgáskultúra szemszögéből.

Filozófiaműhely, Pálfalusi Zsolt (Budapest) vezetésével.

Az idei tábor filozófia műhelyének alapgondolata a műalkotások értelmezésének problémája és vele a hermeneutikai kör koncepciója. Vagyis az a Schleiermacher óta hangoztatott feltevés, hogy a részt az egészből, az egészt a részből kell megvizsgálni. Ehhez olyan szerzőket veszünk alapul, mint Dilthey, Heidegger és Gadamer. A kurzus egy tudománytörténeti témára épül, szemináriumi jelleggel fogunk egy-egy klasszikus szövegrészlettel megismerkedni és a műhelymunka során azokat elsajátítani. A végső cél annak a kérdésnek a megértése, vajon lehetséges-e egy műalkotás szemléletének teljessége, és vajon ennek analógiájaképpen lehetséges e az emberi élet megértése olyan vezérfonalat követve, mint a művészet, mely irodalmi formájában olyan teljesség elé állít minket, melyet a való életben sohasem fedezhetünk fel. Az értelmezés során a művészi teljesség és a valóság töredezettségének ellentmondásaira bukkanunk. Ki lehet-e vajon ezt az ellentmondást békíteni?

Íróműhely, Vida Gábor (Marosvásárhely) vezetésével.

Tenger is, akár

Vízcseppekkel vajon mire megyünk? A legnagyobb is túl kicsi ahhoz, amit akarunk tőle. Mert nem tudjuk pontosan, hogy mit. Próbára tenni tán a gravitációt, és elgondolni, hogy ha lehull, mivé lesz. Keletkezik-e majd egy másik. Hasonlít-e két csepp egymásra, avagy miben különbözhetnek? És miért? Számít ez? Ha például tízezer évig csepeg ütemesen, akkor egy idő után már nem beszélhetünk arról, hogy ugyanonnan és ugyanoda. Legyen például egy barlang, amit még nem fedeztek fel. Nincs hát idő. Senki sem számolja, hogy a hányadik csepp vagyunk mi. Senki sem számol, nincs első és nincs utolsó. Egyetlen csepp van. És abból bármi lehet.

Kézműves (kerámia) műhely, Pusztai Fruzsina (Kolozsvár) vezetésével.

A kerámia a formálható anyag. A különböző tárgyakat egy egységes agyagmasszából szakítja ki, kezével formálja, korongra teszi fel az ember, lenyomatokat hagy benne különböző tárgyak segítségével: ezer féle értelmezést adva az anyagnak, jelentéssel és funkcióval felruházva a jelentés-nélkülit, esztétikusat formálva az amorfból. Mégis, az öszes kerámia-tárgy magában hordozza az agyag jellemzőit, amiből készült. A rész egész-viszony szempontjából: a részekkel, a megalkotott tárgyakkal való kísérletezés révén megpróbáljuk megismerni az általánost (a kerámiát, mint anyagot), az anyag megismerésével fokozatosan megtanulni felismerni a kedvező lehetőséget, tökéletesíteni a módszert.

A kerámiaműhely szakmai „stábjához” fognak tartozni a kemenceépítés- és szakmai felelősök: Székely Nadin, a Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatója, aki rajzain és kerámiáin antik vázák figuráinak formavilágát kombinálja játékos módon a populáris kultúra és a minimalizmus világának stíluselemeivel, és Nagy Abigél, a Kolozsvári Képzőművészeti Egyetem kerámiaszakos hallgatója, aki munkáiban a mozgás, átváltozás fogalmát próbálja megragadni.

Támogatók:

Román Kormány Etnikumközi Kapcsolatok Főosztálya (DRI),
Nemzeti Kulturális Alap (Budapest),
Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Communitas Alapítvány (Kolozsvár).

Partnerek:

Kászonaltíz Polgármesteri Hivatala, Kazun Kulturális Egyesület, Dr. Lukács Mihály Általános Iskola (Kászonaltíz), Tuzson János Általános Iskola (Kászonújfalu)

Médiapartnerek:

Erdély.Ma, a Román Televízió Magyar Nyelvű Adása.

CS/END

23. Minimum Party alkotótábor és szakmai fórum
2018. július 25 – augusztus 5.

CS/END, avagy: megtört csend, a csend vége

Ha beírjuk a keresőbe, (az idézőjelbe tett) „megtörte a csendet” kifejezésre 130 ezer találatot kapunk. Csak néhány érdekesebbet hadd idézzek ide: „Zuckerberg megtörte a csendet, és elismerte, követtek el hibákat”, „Megtörte a csendet Kerényi Miklós, szerinte ő az áldozat”, „Megtörte a csendet Harvey Weinstein: ezt mondta a erőszak vádjára”, „Megtörte a csendet Lázár: a Facebook törölte a videóját”, „Pogba megtörte a csendet: Mourinhóról és jövőjéről is beszélt”, „Végre megtörte a csendet Hosszú Katinka: csak úgy ragyog friss fotóin”, „A világ legidősebb embere 256 évesen megtörte a csendet”, „Megtörte a csendet Dancs Annamari, őszintén beszélt szakításáról”, „XVI Benedek Emeritus pápa megtörte a csendet” stb. Nyilvánvaló, hogy ez a szófordulat hatásvadász használata felkelti a vélt, vagy valódi titkokra kiváncsiak figyelmét, és az újságírók még akkor is használják, ha az illető még egy napot sem várt ki a nyilatkozatával. Az elért hatás persze annál nagyobb, minél régebbi titokról van szó, például, ha valaki 256 évig titkolja a születésnapját.

Komolyra fordítva a szót: nem a bulvár, vagy a napi politika érdekelt, amikor a csendet választottam idei témánkul, hanem az – az immár több mint húszéves – évről-évre történő természetbe való kivonulásunk alapgondolata. Ki, a természetbe a művészettel! – kiáltottunk fel ifjonti lelkesedéssel, és valljuk be, jobban vonzott a jó bulit igérő „civilizációból” való kiszakadás, mint a természet maga. Azonban a természet: csend. Főleg, ha nem hozzuk magunkkal a világ zaját. De, hát magunkkal hozzuk, és csak lassan vetkőzzük le tíz nap alatt azt a kényszeres keresgélést, ami városi létformánkban ahhoz kell nekünk, hogy inger-morzsákhoz juthassunk az amúgy ingerküszöbünket egyre feljebb toló média-dömping közepette. De az igazi csendet csak a passzivitás felvállalása teheti megélhetővé. Mert ez a csend, amit itt találunk meg, egy telített, sűrű csend, amiben elképesztő információ-dózis van; csakhát öntörvényű, és éppen ezért, nem a saját szabályaink mentén nyilatkozik meg számunkra.

Néhány éve Mester Béla barátunk a kínaiak világképéről tartott előadást az MP-n, s az maradt meg nekem belőle, hogy az alkotó ember szemében az, ami természetes az barbár, műveletlen, éppen ezért az ember sohasem akart visszatérni a természethez: a Rousseau-i eszme hamis. Igazából az boldogította a mindenkori embert leginkább, ha saját maga kreálta világban élhetett, a kiszámíthatatlan és veszélyes külvilággal szemben. Attól vagyunk emberek, hogy csendtörők vagyunk. Sőt, csendségtörők.

Amikor a tematikán agyaltam, nem annyira a konnotációk zavartak, hanem az a szó-lavina, ami a csend kapcsán, paradox módon, elöntötte az agyamat. Lehetséges táborcímként, az egyébként elsőre unalmas, szürke kisegérnek mutatkozó csend rendkívül termékenynek bizonyult. Íme, jelen fülszövegnek az első (alak)változata [tldr;]:

„Engem most a csend témája foglalkoztat, csak még nem tudtam megfogalmazni. Némileg kapcsolódik az otthonkereséshez is, de nem szeretném ezt a migránsokra kihegyezni. A mi saját otthonkeresésünkhöz kapcsolódhat olyan értelemben, hogy valami ősi paradicsomi állapot utáni vágyat jelent a csend keresése. A természetbe menekülés, a városi zajtól való eltávolodás az elveszett éden keresését jelentheti a globalizálódó emberiség számára.

Valami olyasmi lehetne a cím, mint Greene regényéé (A csendes amerikai), csak ránk szabva. Pl. A csendes művész. Csendművészek?

Csendűzők. Csendhallók. A csend hegye. Csendpatakok. A csend tücskei. Csendes hegylakók. Halkítók. Hangtalanítás. A csend kezdete.

Csendbekiáltó. Csendségtörők. Csendségimádók. Csendirtók. Csendcselek.

Csendület. Csendülepítők. Csendbefektetők. Csendrakók. Csendcsobbantók.

Csendfülesek. Csendítők. Csendcselők. Csendcsere. Csendveszejtők.

Csend-őrök. Csendörökítők. Csendesély. Csendcsitítók.

Csendverde. Csendkaptár. Csendcsillapítás. Csillagok a csend fölött. Csillagcsend. Tücskök és csendek. Csendkövek. Csendben a fű se nő. A fű se nő csendben. Csendben nő a csend. Csendben csendes a csend. Csendcsengés.

Elviselhetetlen csendcsengés. Egészen halk csend. Csenddalok. Csendes őrültek. A csendes mozgalom. Mozgalmas csendek.

Kölcsöncsend. Képcsend. Csendboltozat. A csend fészkei. Megfizethetetlen csend. Vihar előtti csend. Vihar utáni csend. Érzéki csend. Érzékelhetetlen csend. Legeslegbelső csend. Kifordított csend. Csendkiborulás.

Csendtúlcsordulás. Csendkincsek. Csendkapuk. Csendföldek.

Csenderősítés. Csendrobbanás. Csend-kataklizma. Csendizmozás. Csendgyúrók. Csendfeszítők. Fesztelen csendek. Féktelen csendek. Fékezhetetlen csend.

Csendóraművek. A csend rendszere. Csendhányók. Csendszórók. Csendfojtók. Csendmegék. Csendfőzők. Csendcsupaszítók. Csendcsiszolók.

Legyen csend! És lőn nagy csend. Paradicsomi csend.” (Idézet magamtól.)

Ha valaki idáig eljutott az olvasásban, az már rájöhetett, hogy semmilyen téma kapcsán nem tudok csendben maradni. Még a csendében sem. De lehet, nem vagyok vele egyedül. Túl hangos körülöttünk a világ a saját okosságunktól, nem tudunk mások lenni, csak csendtörők. Jó ez, vagy sem, vitassuk meg.

Gyertek el a Tiszás tövébe, Kászonba. Törjük meg a csendet.

(M.I.)

Tervezett műhelyek: vizuális (képzőművészeti) műhely (Benedek Elemér – Mány), fotóműhely (Kerekes Emőke – Kolozsvár), filmesműhely (Fogarasi Gergely – Budapest), zeneműhely (Mezei Szilárd – Zenta, és Hock Ernő – Budapest), táncműhely (Mezei Kinga – Zenta), építészműhely (Függőben), íróműhely (Vida Gábor – Marosvásárhely), filozófiaműhely (Pálfalusi Zsolt – Budapest ), kézműves műhely (Mátyás László – Kolozsvár), + Élboy (Szabó Attila – Miskolc).

A dokumentációs csoport vezetői: videó: Schneider Tibor (Kolozsvár), fotó: Ruzsa István (Kolozsvár).

-=¤=-

Vizuális (képzőművészeti) műhely Benedek Elemér (Mány) vezetésével.

A vizuális műhelyben a „Csend” a következőképpen is lehet téma: „A csend nem téma”, és a nem létező csendet sem tudjuk megtörni, csak a folytonos zajt, gondolataink folyamatos zakatolását lehet rövid időközökre „megtörni”. Gyakorlat legyen egy állapot elérésére, amely a bensőnkben teremt csendet. Ebből kiindulva cselekszünk, alkotunk, létrehozunk. A környezet, a közösség alkalmas arra, hogy itt azt tegyük, amit a legjobban élvezünk (miközben kreativitásunk kiteljesedik), anélkül, hogy tevékenységünkkel bármit el akarnánk érni vagy bárkivé akarnánk válni. Ne akarjunk valami jelentőset létrehozni, inkább vegyük észre a „jelentéktelent”, a „minimumot”. Csendesedjünk el, nézzünk, figyeljünk és legyünk jelen.

„Azt mondják: »A csend az a nyelv, amin Isten beszél, és minden egyéb hibás fordítás.« A csend valójában egy másik szó a térre. Az életünkben valahányszor csenddel találkozunk, és ha azt tudatosítjuk magunkban, az össze fog kapcsolni minket a bennünk lévő formamentes és időtlen dimenzióval, ami túl van a gondolaton, túl van az egón. […] A csendnek nincs formája, ezért gondolkodással nem ébredhetünk annak tudatára. A gondolat forma. Tudatában lenni a csendnek azt jelenti: csendben lenni. Csendben lenni azt jelenti: gondolat nélkül tudatosnak lenni. Sohasem vagy mélyebben és valóságosabban önmagad, mint amikor elcsendesülsz.”

A vizuális műhelyben ezzel a gyakorlattal, ezzel a csendes jelenléttel, figyelemmel, eggyé válva a helyzettel, a környezettel cselekedjünk kreatívan.

„Minden kreativitás a belső tágasságból származik.”

Törekedjünk kivonni az egó irányítása alól és átadni magunkat a teremtésnek. Ne akarjuk, hanem tapasztaljuk azt, amit teszünk. Egy jó gyakorlat az egó elhagyására a közös munka. Így kevésbé azonosulunk alkotásunkkal.

„Nem mi teremtünk, hanem az egyetemes értelem teremt rajtunk keresztül.”

(Idézetek: Eckhart Tolle: Új Föld)

-=¤=-

Táncműhely Mezei Kinga (Zenta) vezetésével.

A mozgás az élő szervezet legősibb, legelemibb megnyilvánulása, amellyel a külvilág számára először ad hírt magáról. A gyermek hónapokkal előbb mozdul meg – még édesanyja testében –, mint ahogy felsír. Mozdulataink, gesztusaink a legőszintébb, legárulkodóbb kifejezési formánk, sokkal igazabbak a szónál. Míg verbális megnyilvánulásainkban lehetőségünk van elrejteni – nem kimondani – féltve őrzött gondolatainkat, érzéseinket, addig testünk nyitott könyv, testtartásunk, gesztikulációnk elárul bennünket.

A színpadi verbális közlésben a csend a ki nem mondott dolgok erejét hordozza, sorok közötti sűrítés, a mögöttes tartalmak megerősítése. A tánc csendje a mozdulatlanság. A visszafogott mozdulatok ereje az érzésekké, gondolatokká sűrített, kifeszített pillanatokban rejlik. A gesztust megelőző és követő mozdulatlanság egységének kulcsa a belső tartalom megtalálása.

Az idei mozgásműhely egy olyan közös kutatásra invitálja az érdeklődőket, ahol (egyes technikák és bevezető gyakorlatok megtapasztalása után) mozdulataink igazságával, önazonosságával, a mozdulat–mozdulatlanság sűrített tartalmával, erejével kísérletezünk.

A tábor helyszíne, a környezet, a természetben való létezés, és nem utolsó sorban az idei tábor „Csend” tematikája kiváló alkalmat nyújthat egy elmélyültebb, belső utazásra.

-=¤=-

Improvizatív zeneműhely, Mezei Szilárd (Zenta) és Hock Ernő (Budapest) vezetésével.

1. A műhely programja felnőtt, tanult zenészek részére

A műhely nyitott mindenféle hangszerre és hangszerösszeállításra, mindenféle kombináció alkalmat ad a műhelyben való munkára, amely a teljesen szabad improvizációból és a berögződött zenei idiómáktól való felszabadításból indul, és egy koncertprogram összeállításával zárul.

2. Improvizatív-intuitív zenei műhely nem zenészek részére

Ebben a műhelyben nem szükséges semmiféle zenei alapképzés megléte, se muzikalitás, se hallás, se ritmusérzék nem lényeges. Bármilyen hangot adó tárgy, eszköz használható.

A műhely célja annak gyakorlati felfedezése és tudatosítása, hogy minden emberben, muzikalitástól, hallástól, ritmusérzéktől függetlenül belül van egy belső zene, csak elő kell hívni. Ebben a műhelyben az esztétika mint olyan nem játszik szerepet.

3. Improvizatív-intuitív zenei műhely színészeknek és személyiségfejlesztő kurzusok résztvevőinek

Ez a műhely egyfajta ötvözése a két fent összefoglalt koncepciónak.

Ebben a műhelyben intuitív zenei dramaturgiával, mozgás és zene, szöveg és zene ötvözésével, mozgáskoordinációval, énekléssel, illetve elméleti témákkal is foglalkozunk (színházi zene, színház és zene, zenés színház).

Ez a műhely társ-műhelyvezetőkkel (színház, mozgás, irodalom) kiegészülve működik.

4. Improvizatív-intuitív zenei műhely gyermekeknek.

Játékos zenei gyakorlatok 6-12 éves gyermekek részére, a fenti koncepciók egyszerűsített alkalmazásával.

Bővebben a műhelyről: itt

-=¤=-

Fotóműhely, Kerekes Emőke (Kolozsvár) vezetésével.

A megtört csend: az „egyszerre” esztétikája a fotóművészetben.

„A levegőt beszennyezi a képek szaga” – mondta Robert Frank fotográfus. Ezt nyugodtan érthetjük ma úgy, hogy a képek zaja szennyezi be a levegőt, hiszen manapság a valóságot képek, filmek és a televízió által „ismerjük meg”, ezt tudnunk kell. Képdömpingben élünk, és ismernünk kell a kritikai hozzáállást ezekhez a képekhez. A fotográfia médiumánál fogva sohasem befejezett mű. Már csak azért sem, mert természeténél fogva nem lehet egyedi a sokszorosításánál fogva, ma a digitális korszakban meg pláne. Nincs negatív, csak végeláthatatlanul másolható pozitív. Ebben az értelemben elég lenne csak egy expozíció, egy kép, és ezt copypaste-tel a végtelenségig ismételhetjük. De ez a fajta metódus akár az őrülethez is vezethet. A fotográfia médiuma a másolhatóság, ismétlés mellett a rögzítés, és a kivágás. A rögzítés mozzanata az, ami a fotográfia csendje. Más néven a fókusz.

Azaz, amire figyelek, amire ráirányítom a tekintetem, ez a fotográfia igazi csendje. Fotográfiai műhelyünkben a fókuszt erre a csendre irányítjuk: azaz a fotográfiával, mint médiummal foglalkozunk. Mi az, amire figyelünk?! Ez a figyelem azaz a fókusz milyen fotográfiai stílusokban, formában jelenhet meg? Mik ezeknek a fotográfiai Ábécéje? Mit jelent a fókusz, a fogalmi gondolkodás, ez hogyan jelenhet meg egy dokumentarista, egy tájkép, egy portré, egy megrendezett fotó, vagy egy képzőművészeti, konceptuális fotográfia esetében? Mi a különbség, illetve mi a közös a különböző fotográfiai stílusok megjelenítésében? Mit jelent ma kortárs alkotónak lenni, és hogyan jelenik meg a technikai felhasználás a különböző fotográfiai stílusokban? Ha tisztába jövünk a fotográfia mai tendenciáival és múltjával, honnan hova jutottunk el stílusilag, akkor nem a technika határozz meg minket, hanem a gondolat, azaz a fókusz, a téma kiválasztása. „Kiderült, hogy a fotóművészet megértéséhez az »egyszerre« esztétikáját kell magunkévá tennünk. A fotográfiai anyag és a fotózandó tárgy, a fotográfiai végeredmény és a megtörtént esemény, a fényképező alany és a lefényképezendő szubjektumok, a képzeletvilág és a valóság, a jelen és a múlt, a dolog és a létezés, a forma és a valóság, a művészet és a társadalom között húzódó feszültségeket. Csak ez az esztétika adhat számot arról, hogy milyen sajátosan komplex a fotográfia, és hogy milyen, egymástól teljesen különböző kísérletek folynak a fotóművészetben.” (François Soulages)

-=¤=-

Kísérleti filmesműhely. Vezeti Fogarasi Gergely (Budapest).

Csend és kilátás

Az idei filmes műhelyben a csend dramaturgiai fontosságával, a filmhangnak, a filmzenének, és az atmoszférának a hatásával foglalkozunk, illetve a némafilmek hagyományaihoz visszanyúlva, de a mai videotechnikai eszközökkel több „néma-filmet” is készítünk.
Filmet csinálni magányosan nem lehet, a forgatás mindig társasjáték. Főleg, ha kevés idő áll rendelkezésre, meg kell tanulni improvizálni a kamera előtt és mögött.
Idén a gyorstalpaló filmkészítés tíz napja alatt a CSEND témakérést felhasználva szabadon játszani fogunk a némafilmes hagyományokkal, képekkel és a hangokkal, rögtönzésekkel, de akár videoloop-okkal, gif-fekkel is. A forgatások alatt mindenki kipróbálhatja magát rendezőként, íróként, operatőrként, vagy akár színészként is.
Idén a filmes műhelyben az CSEND ÉS KILÁTÁS címszava kerül szabadon az egyéni nézőpont kísérleti kése alá, a videóművészet különféle műfajain, struktúráin keresztül.
Hozott ötleteket, rövid leírásokat, saját történeteket is várunk, amikből kiindulhatunk.
A műhelymunka során közös alkotásra törekszünk a többi minimumparty-s műhellyel is.

A workshop tíz napja három fő alkotási fázisból áll: I. Ötletelés, forgatókönyvek kidolgozása, gyártás szervezés
II. Forgatás, videókísérletek
III. Utómunka
Esténként a napközben felvett anyagok elemzése, majd filmvetítések (az ezredforduló óta gyártott kis- és nagyjátékfilmek kínálatából), és kötetlen elemzői beszélgetések a látott filmekről.
A workshop alatt készült munkákat a tábor végén, a „Kászonwoody Filmfesztivál” keretében bemutatjuk! Aki teheti, hozzon magával kamerát, fényképezőgépet, laptopot, minden olyan eszközt, ami a forgatást segítheti!

ESTI CSENDŰZŐ FILMKLUB:
Bergman: Csend
Antonioni: Kiáltás
Jancsó Miklós: Csend és kiáltás
Tarkovszkij: Nosztalgia
Michel Hazanavicius: A némafilmes
Ron Fricke: Világok harca: Baraka
Rin Fricke: Samsara
Makk Károly: Szerelem
Ron Fricke: Chronos
Godfrey Reggio: Koyaanisqatsi

ÉJJELI NÉMAFILM KLUB (Az első korabeli filmek):
Fritz Lang: Metropolis
Friedrich Wilhelm Murnau: Nosferatu
Luis Bunuel – Salvador Dali: Andalúziai kutya
Eric von Stroheim: Gyilkos arany
Charlie Chaplin: Aranyláz
Szergej Eisenstein: Patyomkin páncélos
Buster Keaton: A Generális
Robert Wiene: Dr. Caligari
D.W. Griffith: Türelmetlenség

-=¤=-

Papírkészítő kézműves műhely Mátyás László (Kolozsvár) vezetésével.

Csend, a papír csendje, az üres papír csendje.

Megfogalmazódik a kérdés, hogy mit üzen, mire késztet minket egy üres papír?

Lehet valaminek a kezdete, vagy a vége, az üresség, a lehetőség, a papír maga az élet körforgása.

A kezdet csendje rejlik benne, és ebben a pillanatban továbblendül a kérdés, mivé válik az alkotás során, az írás során, a használat során? Mindennapi életünk része, egy megszokott tárgy, szinte nem is tulajdonítunk neki jelentőséget, pedig különböző jelentéssíkokban mozog, annak függvényében, hogy mit tartalmaz, mit hordoz: lehet nagyon csendes, zajos, szorongáskeltő, megnyugtató, felkavaró, hangos és a sor a végtelenségig folytatható.

Az idei papírkészítő műhely célja picit megfordítani az időt; a mindennapokban a papír kész termékként kerül a kezünkbe, s legtöbb esetben már hordoz valamilyen üzenetet, és ettől kezdve már nem a papírra koncentrálunk, hanem az üzenetre: meg is feledkezünk a hordozóeszközről. A tábor során viszont az alapanyagok kerülnek a kezünkbe; kiválasztjuk a növényi rostokat, elkészítjük a saját papirunkat, feltöltve a bennünk lévő érzelmekkel. Szembesülünk azzal, hogy a papír több, mint egy egyszerű hordozóeszköz, az általunk elkészített papír tulajdonképpen mi vagyunk.

A papír készítése egy csendes folyamat, inkább hasonlít a meditációra mint a munkára. Éppen ezért a kiindulópont a csend, ezt a csendet töri meg az eszköz, ami elkészül belőle, például egy hangszer, vagy üzenet amelynek hordozójává válik.

-=¤=-

Íróműhely Vida Gábor (Marosvásárhely) vezetésével.

Csend van, csönd. Ha megszólalok, már nincs. Ahhoz, hogy a csendről beszéljek, meg kell szólalnom, meg kell szakítanom, fel kell számolnom a csendet, csöndet. És tudok-e vajon úgy beszélni (írni), hogy az, amit mondok (írok) felidézze, létrehozza, újra alkossa azt, amiről nem tudjuk, hogy pontosan mi, de kénytelenek vagyunk úgy tenni, mintha tudnánk. Szubsztancia, állapot, jelző. Jó Csönd-herceg előtt (Ady Endre), A fehér csend (Jack London), Csendes Don (Mihail Solohov). Nincs olyan fogalom, amiről ne írtak volna remekművet. És amikor némán olvasunk, az vajon (a) csend-e vagy inkább (a) csönd?

-=¤=-

Filozófiaműhely Pálfalusi Zsolt (Budapest) vezetésével.

Az idei filozófia műhelynek nem egy szöveg, hanem rendhagyó módon egy film állna a középpontjában: Vacsorám Andréval. Mivel a film lényegében egyetlen filozófiai monológra épül, a szöveg adva van, mely egyetlen kérdésre keresi a választ: vajon mindent a kauzalitás törvénye határoz meg, vagy lehetséges a misztikum, amikor a dolgok rendje megváltozik, és olyasmiben is hinni kezdünk, aminek nincs belátható, valós alapja? Hihetünk valakinek, aki nem a józan észre, hanem a megérzéseire hagyatkozva állít vagy követ valamit? A kurzus során bőven lesz alkalmunk megismerkedni olyan filozófusok gondolataival is, akiknek pro és kontra határozott válaszuk volt a fentebbi kérdésekre.

-=¤=-

+ Élboy. Szabó Attila (Miskolc) egyszemélyes színházműhelye.

Szabó Attila aka Élboy Egy

Én éppen a táborra való felkészülés csendjében
leledzem / találtatom (ikes ige),
ezért nem írtam eddig műhelyismertetőt. Isti éppen
a legfontosabb csendet felejtette ki csendek közül
TEREMTÉS ELŐTTI CSEND
Van Isten!
Mindig tudtam, hogy vagyok... – mondta Isti
egy régi Élboy előadásban
vagy.: VIHAR ELŐTTI CSEND...
Ha kimondod a nevem, nem létezem többé. Mi az?
IL SILENZIOOOO!!!!

(Ez a műhely, mely az idők során egyszemélyesre zsugorodott, a tábor legrégebbi, folyamatosan működő kíserleti laboratóriuma. A hősidőkben még hárman vettek részt benne, estéről-estére kitalálva, elpróbálva, majd előadva örömszínházukat. De meglepetést tartogathat még a jövő számunkra, mert az Élboy (ami eredetileg egy csapat neve volt), néha többszemélyesre duzzad, verbuvált vagy ex-tagokból.)

-=¤=-

Szakmai Fórum

Az alkotóműhelyek gyakorlati tevékenysége mellett a késő délután és esténként zajló kerülő szakmai fórum vetítéses előadásai a tábori tematika elméleti jellegű megközelítésére, valamint a műhelyvezetők eddigi munkáinak bemutatására teremt lehetőséget. Előadást tart: Bölöni Endre, Fekete Zsolt, Lőrincz Gyula, Mezei Kinga, Mezei Szilárd, Pethő Hunor, Viorela Telegdi-Csetri és mások.

-=¤=-

Támogatók:

Román Kormány Etnikumközi Kapcsolatok Főosztálya (DRI),
Nemzeti Kulturális Alap (Budapest),
Bethlen Gábor Alap (Budapest),
Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Communitas Alapítvány (Kolozsvár).

Partnerenk:

Kászonaltíz Polgármesteri Hivatala, Kazun Kulturális Egyesület, Dr. Lukács Mihály Általános Iskola (Kászonaltíz), Tuzson János Általános Iskola (Kászonújfalu)

Kasszandra

Beszámolunk a 22. Minimum Party alkotótáborról
2017. július 26 – augusztus 76. között lezajlott
Kászonaltíz községben, a Tiszás patak tövénél a jövőképeinkkel foglakozó, Kasszandráról elnevezett alkotótáborunk

Immár huszonkettedik alkalommal zajlott a Minimum Party alkotótábor és szakmai fórum a megszokott helyszínen, a kászoni tisztáson. Idén kilenc (+1) műhelyből választhattak a résztvevők, melyek (többnyire) egy téma köré szerveződtek, és az ehhez kapcsolódó kérdéseket szem előtt tartva alakult a tábori szakmai fórum is. Idén az idő lineáris illetve ciklikus (mágikus) jellegével foglalkoztunk.

Alkotóműhelyek:

Vizuális műhely (vezette: Daradics Árpád – Budapest)
Fotóműhely (vezette: Mosberger Róbert – Mór, Magyarország)
Kísérleti filmesműhely (vezette: Fogarasi Gergely – Budapest)
Zeneműhely (vezette: Molnár-Fodor Edina és Váncsa Levente – Kolozsvár)
Táncműhely (vezette: Szabó Ildikó Ágnes – Budapest)
Építészműhely (vezette: Szigeti Vajk István és Molnár Zsolt – Csíkszereda)
Íróműhely (vezette: Murányi Sándor Olivér – Budapest-Székelyudvarhely)
Filozófiaműhely (vezette: Telegdi-Csetri Áron – Kolozsvár)
Kézműves műhely (vezette: Mátyás László – Kolozsvár
+ Élboy – kísérleti színház műhely (vezette: Szabó Attila – Miskolc – a Minimum Party-val egyidős, mára már csupán egyszemélyes műhely).

A dokumentációs csoport tagjai: videó: Schneider Tibor (Kolozsvár), fotó: Ruzsa István (Budapest) voltak.

Az alkotóműhelyek gyakorlati tevékenysége mellett a késő délután és esténként sorra kerülő szakmai fórum vetítéses előadásai a tábori tematika elméleti jellegű megközelítésére, valamint a műhelyvezetők eddigi munkáinak bemutatására teremtett lehetőséget.

Részletes tábori program:

Július 26, szerda

Érkezés napja. Sátorverés, ismerkedés.
20.00 Vacsora
21:00 Tábortűz.

Júl. 27. csütörtök

8-9 – Reggeli
12:00 – Tábornyitó esemény: műhelyvezetők bemutatkozója
14-15 – Ebéd
16-20 – Műhelytevékenységek
20:00 – Vacsora
Utána – Tábortűz, szabadzenélés a tűznél

Júl. 28. péntek

8-9 – Reggeli
10-14 – Műhelytevékenységek
14-15 – Ebéd
16-20 – Műhelytevékenységek
21:00 – Szellei Lellé: Költészet a művészetben (vetítéses előadás a szakmai fórumon)
22:00 – Vacsora
22:30 – Tábortűz, buli

Júl. 29. szombat

8-9 – Reggeli
10-14 – Műhelytevékenységek
14-15 – Ebéd
16-18 – Műhelytevékenységek
18:00 – Szokács Kinga: Színház az erődben (vetítéses előadás a szakmai fórumon)
19:30 – Vacsora
21:30 – Murányi Sándor Olivér: Medvenéző. (Kötetbemutató) A szerző beszélgetőtársa: Lőrincz Ildikó
22:30 – Tábortűz, buli, jam-session

Júl. 30. vasárnap

8-9 – Reggeli
10-14 – Műhelytevékenységek
14-15 – Ebéd
16-19 – Műhelytevékenységek
19:00 – Bölöni Endre Dix: Jövő-alternatívák
20:00 – Vacsora
21:00 – Szabó Attila (Élboy): Humor és transzcendencia
21:15 – Chilf Mária képzőművész bemutatja mukáit
22:30 – Árnyjáték 1.: a zene-, tánc-, vizuális és kézműves műhely közös előadása
Utána – Tábortűz, buli, szabadzenélés a tűznél

Júl. 31. hétfő

8-9 – Reggeli
10-14 – Műhelytevékenységek
14-15 – Ebéd
16-19 – Művészek moldvai alliterációkereső túrája (Kirándulás Moldvába)
19:45 – Rövid előadás Bodor Ádámról. Tartja: Murányi Sándor Olivér
20:00 – Vacsora
21:00 – Pető Hunor: Művészet és agónia , előadás a szakmai fórumon, amit megelőz:
Szabó Attila: Ufónéző-könyvbemutató c. előadása
23:00 – Árnyjáték 2.: a zene-, tánc-, vizuális, kézműves- és íróműhely közös előadása
Utána – Tábortűz, buli

Aug. 1. kedd

8-9 – Reggeli
10-14 – Műhelytevékenységek
14-15 – Ebéd
16-18 – Műhelytevékenységek
18:00 – Íróműhely Bodor Ádámmal (Beszélgetés az íróval a tábortűz mellett. Beszélgetőtárs: Murányi Sándor Olivér)
20:00 – Vacsora
21:00 – Szabó Attila: Strukturalista színház
21:15 – Pissinger Andrew: Hogyan jutottam el az animációhoz? (vetítéses előadás a szakmai fórumon)
Utána – Tábortűz, buli
22:00 – Árnyjáték 3: a zene-, tánc-, vizuális, kézműves- és íróműhely közös előadása
23:30 – Imrei Johanna – Lehmann Tamás: Egyet eresztettünk... (majdnem) hajnalig tartó (népi) muzsikálás

Aug. 2. szerda

8-9 – Reggeli
10-14 – Műhelytevékenységek
14-15 – Ebéd
16-19 – Műhelytevékenységek
19:00 – Gáspárik Attila: A színház kiterjedése (előadás a szakmai fórumon)
20:30 – Vacsora
21:00 – Szabó Attila: A tök ismeretlen művész
21:15 – Murányi Sándor Olivér – Pálfalusi Zsolt: A művészet, mint trauma és terápia – rendhagyó esztétika óra a szakmai fórumon
23:00 – Daradics Árpád bemutatja munkáit. Énekel: Molnár Fodor Edina
23:30 – Tábortűz, buli. Muzsikál Imrei Johanna és Lehmann Tamás, valamint Váncsa Levente

Aug. 3. csütörtök

8-9 – Reggeli
10-14 – Műhelytevékenységek
14-15 – Ebéd
16-19 – Műhelytevékenységek
19:00 – Viorela Ducu: Mindenütt és sehol sem. Élet egy transznacionális világban.
20:30 – Vacsora
21:00 – Szabó Attila: Vízkereszt vagy amit akartok
21:15 – Emlékmű helyett. Vaszi Jánoska emlékére. – dokumentumfilm (50 perc), készítették: Vörös T. Balázs és Filep Farkas. Utána: beszélgetés
22:30 – Pálfalusi Zsolt: Cenzúrázott műalkotások a 20. században
23:30 – Árnyjáték 4: Erdei birodalom (mese), írta: Kali Ági, a táborlakók rajzaival. Zene: Váncsa Levente valamint Imrei Johanna és Lehmann Tamás

Aug. 4. péntek

8-9 – Reggeli
10-12 – Műhelytevékenységek
12:00 – Íróműhelyzáró-bemutató. Utána Fischer István: Honnan jöttél, Ádám? – portréfilm Bodor Ádámmal
14-15 – Ebéd
16-19 – Műhelytevékenységek
19:00 – Gyerekzeneműhely bemutató a "Béla-szentélyé"-ben
20:00 – Vacsora
21:00 – Mosberger Róbert: Egy percig együtt a zsírosbödönben (előadás a szakmai fórumon)
22:00 – Kasszandra – a táncműhely bemutatója. Táncol Szabó Ágnes, Hegedűs Réka, Benkő Claudia, illetve Madaras Dávid. Kónya István, Gáspárik Márton és Schneider Bence, valamint Boros Márton (vizuális) közreműködésével
23:00 – Pálfalusi Zsolt: A giccs – rendhagyó esztétika óra az Élboy giccses felvezetőjével

Aug. 5. szombat

8-9 – Reggeli
10-14 – Műhelytevékenységek
14-15 – Minimum Cooking (Lelki táplálék) ANL produkció (performansz). Utána ebéd
15-19 – Műhelytevékenységek
19:00 – Pihenőidő. A fotóműhely bemutatója, az építész- és zeneműhely, valamint Lehmann Tamás és Imrei Johanna közreműködésével
19:30 – Zenei reflexiók Váncsa Leventével, a zeneműhely tagjainak részvételével
20:00 – Vacsora
21:30 – Árnyjáték 5. – Lehmann Tamás és Imrei Johanna népzenei előadásával
22:00 – Pálfalusi Zsolt: Rendhagyó esztétika óra
23:00 – Márkus Barbarossa János: Versek vándorlása (felolvasás a saját verseiből), vendég: Jaszenovics Lilla-Anna
23:40 – Bölöni Endre Dix: Patafizikus performance
24:00 – A filmes műhely bemutatója
Utána – Táborzáró buli

Aug. 6. vasárnap

Sátorbontás, hazamenetel

Támogatók:

Román Kormány Etnikumközi Kapcsolatok Főosztálya (DRI),
Nemzeti Kulturális Alap (Budapest),
Bethlen Gábor Alap (Budapest),
Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Communitas Alapítvány (Kolozsvár).

Partnerenk:

Kászonaltíz Polgármesteri Hivatala, Kazun Kulturális Egyesület, Dr. Lukács Mihály Általános Iskola (Kászonaltíz), Tuzson János Általános Iskola (Kászonújfalu)

Kasszandra

22. Minimum Party alkotótábor és szakmai fórum
2017. július 26 – augusztus 6. Kászonaltíz községben, a Tiszás patak tövénél.

Kasszandra, avagy a helyzet a jövőben változatlan?

Nem egészen véletlenül a reformáció emlékévében a jövőbe látó, és egyben jövőt befolyásoló alkotó elmék, kiemelkedő személyiségek példáján gondolkodunk el. De jó Minimum Party-s hagyományainkhoz ragaszkodva, a témának ezúttal sem a megszokott megközelítését választottuk. Éppen ezért a tábor címe, hívószava: Kasszandra, avagy a jövőben a helyzet változatlan? Illetve kissé bővebben: előre látta-e saját sorsát Kasszandra, még mielőtt megátkozták volna? Beleszámítjuk-e vízióinkba saját akaratunkat, döntéseinket, tetteinket, sikerünket vagy bukásunkat?

Idei témánk a tavalyinak a folytatásaként is felfogható: a Mr. Nobody című film kapcsán tavaly már szó esett az alternatív jövőről. Hacsak Kasszandra nem volt fatalista, akkor valószínűleg egy alternatív jövőt látott előre, mielőtt megátkozták. A saját jövőképünk mennyire alternatív? A Minimum Party-t a kilencvenes években alternatívként határoztuk meg, aztán összművészetiként. Mára milyen lett? És tíz év múlva milyen lesz?

Az MP legfontosabb hozadéka a közösségépítés. Mi nem hiszünk a maguktól létrejövő érdekközöségek életképességében. Szerintünk egy közösséget fel kell építeni, sok-sok kompromisszum árán. A vizióinkat egyeztetni, összeférhetővé kell tenni, és ez erőfeszítést igényel. Hiszünk abban, hogy a jövőben a helyzet változatlan: ha csak rövid időre is, de legalább az MP idejére meg fognak férni egymás mellett az alternatív jövőképek.

(A képeket az Andalúziai kutya c. filmből kölcsönöztük)

-=¤=-

Tervezett műhelyek: vizuális (képzőművészeti) műhely (Daradics Árpád – Budapest), fotóműhely (Mosberger Róbert – Mór, Magyarország), filmesműhely (Fogarasi Gergely – Budapest), zeneműhely (Molnár-Fodor Edina és Váncsa Levente – Kolozsvár), táncműhely (Szabó Ágnes – Budapest), építészműhely (Molnár Zsolt és Szigeti Vajk István – Csíkszereda), íróműhely (Murányi Sándor Olivér – Székelyudvarhely-Budapest), filozófiaműhely (Telegdi-Csetri Áron Zsolt – Kolozsvár), kézműves műhely (Mátyás László – Kolozsvár, Élboy Szabó Attila (Miskolc) egyszemélyes színházműhelye.

A dokumentációs csoport vezetői: videó: Schneider Tibor (Kolozsvár), fotó: Ruzsa István (Kolozsvár).

Az alkotóműhelyek gyakorlati tevékenysége mellett a késő délután és esténként sorra kerülő szakmai fórum vetítéses előadásai a tábori tematika elméleti jellegű megközelítésére, valamint a műhelyvezetők eddigi munkáinak bemutatására teremt lehetőséget. Előadást tart: Chilf Mária, Daradics Árpád, Fekete Zsolt, Gáspárik Attila, Murányi Sándor Olivér, Pető Hunor, Szokács Kinga, Viorela Telegdi-Csetri és mások.

Műhelyek:

Vizuális (képzőművészeti) műhely, Daradics Árpád (Budapest) vezetésével.

Az ember egy adott korba és annak kultúrájába születik bele, ilyen szempontból létezése determinált; manapság például mindannyiunk életét a médiák befolyásolják. Vitathatatlan, hogy ma már a kép uralmát éljük, a kép már külön utakon jár, nem tart olyan szorosan kapcsolatot a szöveggel, mondjuk ki nyugodtan, hogy semmivel és senkivel, kerüli az önkényes kombinációkat, megszületik, önálló lesz és átveszi az uralmat. A média csatornáin minden korosztályhoz – kivétel nélkül – nagyon tudatosan irányított képek jutnak el, és az ezekbe kódolt jelrendszerek határozzák meg az emberek érzéseit és gondolatait. Még háborúzni is a kamerák lencséje előtt háborúzunk. Ami ebből az egész világból megmarad: a képek.

A képek átveszik az uralmat az eszmék felett. Az ideológia fokozatosan és általánosan imagológiává változik át. Bármennyire akarnánk is tiltakozni ez ellen, bármennyire szeretnénk érzéseinknek másként hangot adni, képek nélkül már nem hallathatjuk a szavunkat.

Nem a tárgyak, az emberek és az elképzelések változnak az idők során, hanem az a mód, ahogy mi látjuk, megfigyeljük és felfogjuk őket. Az élet abszolút értékét talán az jelentheti, hogy az idő a legfontosabb, ami mindannyiunk számára adott, bárhogyan is használjuk fel azt. Ez az egyszerű, magától értetődő gondolat napjaink végtelen információáradatába rejtve, sokszor figyelmen kívül marad.

Idei műhelymunkánk során annak a lehetőségét fogjuk keresni, hogy mind filozófiai, mind szociológiai és kulturális értelemben összekapcsoljuk az idő és tér ábrázolását. A tábor idei témája jövőképeinkről szól, és ezt mi a vizuális műhelyben a múlt feldolgozása révén fogjuk megközelíteni.

Hozzatok magatokkal régi fényképeket, főleg 60-as, 70-es években vagy annál régebben készült amatőr felvételeket, az sem baj, ha rossz állapotban vannak. Elektrografikákat készítünk majd belőlük. Először digitális eljárással mintegy szertartásszerűen feljavítjuk őket, így létrehozva egy kontinuitást, ami ötvözi a már majdnem elfelejtett hagyományos, analóg technika szépségét és a korszerű digitális technika lehetőségeit.

Közben, ha sikerült érzékeny és intim kapcsolatot kiépíteni a már feljavított fotókkal, következik majd az intellektuális feldolgozás, a megfigyelés és értelmezés hosszadalmas folyamata annak érdekében, hogy megtaláljuk, felfedezzük a fotók ajánlotta tematikai lehetőségeket. Ezt követően kerülnek a már teljesen kisajátított és végleg a „birtokunkba” került fotókra beavatkozásszerűen – természetesen digitálisan – azok a motívumok, amelyek addigi jelentésükből vagy akár jelentéktelenségükből kibillentve változtatják át ezeket a képeket határozott és élvezhető műalkotásokká. Kerülni fogunk minden esetlegességet, megpróbálunk ikonjainknak szilárd körvonalat adni és a kifejezés magasabb szintjére emelni őket, ezáltal ki-ki sajátos és szuggesztív világot alkothat majd.

Mindehhez inspirációként álljon itt a Vörös történetek c. sorozatom néhány darabja:

-=¤=-

Fotóműhely, Mosberger Róbert (Mór, Magyarország) vezetésével.

Pihenőidő.

A digitális fotózás korában már-már elfeledett képvilágot eleveníthetünk fel, midőn saját készítésű, egyszerű fényképező eszközzel, például hulladékokból készült camera obscurával fedezzük fel újra a fényképezés művészetét. A műhelyben nézőkamerákat, különböző lyukkamerákat készítünk, továbbá elsajátítjuk a fotogramm, illetve a cianotípia készítésének technikáját. Nyomdai síkfilmről tudunk cianotípiát vagy argentotípiát készíteni.

Felállítjuk az utazó sátor-laboratóriumot, amely sok fesztiválon szerepelt már nagy sikerrel. A camera obscura laboratórium egy izgalmas megfigyelő-, szemléltető eszköz, de akár óriási fényképezőgép és egyben fotólabor is, amiben előhívunk-nagyítunk.

Művészi célunk, noha képtelenségnek tűnik, egyféle tábori dokumentáció készítése lesz. Azért kihívás ez, mert camera obscurával csak „hosszú pillanatokat” kaphatunk el, amiken nincs mozgás. Ilyen pillanat azonban elég sok lesz, csupán fel kell fedeznünk őket: a táncosok pihenője, az előadóra összpontosító hallgatóság, a zenészek, ha letett hangszerük mellett várakoznak, az otthagyott tányérok, sátrak, mi magunk, amíg az expozícióra várunk... Amíg pihenünk, a fotonok „dolgoznak”. Ezekkel a képekkel kapcsolódunk a tábor témájához, ugyanis ezeken a nem beállított képeken mindig ott van a következő pillanat ígérete is: amikor újból mozgásba lendül a táncos, vagy begyúl a tábortűz. A következő pillant víziója, a jövő képe már csak a nézőben jelenik meg, de munkánkkal mi segítjük hozzá.

-=¤=-

Kísérleti filmesműhely. Vezeti Fogarasi Gergely (Budapest).

Az alternatív végkifejlet

Vannak filmek, amelyek előrelátható módon fejeződnek be. Vannak olyanok, amelyek váratlan fordulatokkal vannak teletűzdelve. Van amikor nem tudjuk eldönteni, hogy véget ért-e a film, vagy sem. Van, hogy nem győzzük kivárni a végét. Az alternatív végkifejletek sokaságát vizsgáljuk meg idén, s lehet hogy el sem döntjük, melyik az igazi.
Filmet csinálni magányosan nem lehet, a forgatás mindig társasjáték. Főleg, ha kevés idő áll rendelkezésre, meg kell tanulni improvizálni a kamera előtt és mögött.
Idén a gyorstalpaló filmkészítés 10 napja alatt a jövőképeinket felhasználva képi utópiákkal, a jövő olykor szürreális, álomszerű vízióival fogunk szabadon játszani.
A forgatások alatt mindenki kipróbálhatja magát rendezőként, íróként, operatőrként, vagy akár színészként is. Aki részt vesz a munkafolyamatokban, garantáltan legalább két filmmel távozik.
Idén a filmes műhelyben az alternatív végkifejlet címszava kerül szabadon az egyéni nézőpont kísérleti kése alá, a videóművészet különféle műfajain, struktúráin keresztül.
Hozott ötleteket, rövid leírásokat, saját történeteket is várunk, amikből kiindulhatunk. Kamera, laptop jól jön.
A műhelymunka során közös alkotásra törekszünk a többi minimumparty-s műhellyel is.
A workshop 10 napja három fő alkotási fázisból áll:
I. Ötletelés, forgatókönyvek kidolgozása, gyártás szervezés
II. Forgatás, videókísérletek
III. Utómunka
Esténként kerül sor a napközben felvett anyagok elemzésére, filmvetítésekre (az ezredforduló óta gyártott kis- és nagyjátékfilmek kínálatából), és kötetlen elemzői beszélgetésekre a látott filmekről.

-=¤=-

Zeneműhely. Vezeti Molnár-Fodor Edina és Váncsa Levente (Kolozsvár)

Merre visz a dallam?

Levi (a zenész): Jelenidejű zene. Játék a zenében. Formális és nem formális zene. Az improvizáció mint jelenidejű kompozíció. Kompozíciós eszköztár-bővítés (bármilyen szinten). A szóló felépítése. A groove, a ritmus és a lüktetés kérdései. Egymásra figyelés, kommunikáció, közös építkezés a szabadzenében. Közös zenealkotás és felvétel a tábor filmes-, tánc- színház vagy más műhelyéhez. Kezdő és tapasztalt zenész is jöhet, csak hozzon hangszert (ha zenélni akar és nem énekelni), ötleteket és nyitott elmét, füleket. Elemenként építjük majd fel a zenét, úgy, hogy a délelőtti műhelyeken egy-egy olyan elemmel foglalkozzunk, amit a zeneoktatásban elnagyolnak, de amelyek fontos eszközökké válhatnak a kreatív zenében.

Edina (az énekes): Szeretnék jazz skálákat játszani, énekelni és ezen alapuló scatt-et tanítani. Szeretném ilyen alapokra építeni fel a műhelyt. Lesz egy leírt skála, dallamfoszlány és azt bontogatjuk majd ki. S bár dzsesszről van szó, mégsem fogunk elvont dallamokat gyártani, amit a végén a közönség kénytelen kínjában megtapsolni. Az improvizációnak vannak szabályai, támpontjai, ezért lesz egy egymásrafigyelésen és egymásra kapcsolódáson alapuló csodás élmény. Ezt szeretném kipróbálni, alkalmazni, átadni stb. Kasszandra trójai hercegnő, a műhelymunkára lefordítva, számomra azt jelenti, hogy előre lásd, vetítsd és megjósold, hogy hová visz a dallam vezetése, mit akar tőled partner. Persze a jam végét senki sem tudhatja, ezért nagyon nagy hangsúlyt kell fektetni a zenei komunikációra. Remélem, hogy zeneileg nyitott fiatal alkotók jönnek a táborba.

Váncsa Levi:
Szabadzenész. Klasszikus gitár tanulmányait 2012-ben fejezte be a Kolozsvári Gh. Dima Zeneakademián, a kreatív jelenidejű hangművészet kísérletezője, de baszusgitárosként, gitárosként részt vett a sZempÖl offchestra csapataban, szabadúszó gitártanárként és népzenészként (koboz) él Kolozsváron, utcazenél. Zeneileg és a zene filozofiájában főbb mesterei: a Woodstock-generáció, Karlheinz Stockhausen, John Cage, John Coltrane, Steve Reich, Miles Davis és mindenfele népzene.

Molnár-Fodor Edina:
2000-ben végezte a Színművészeti Főiskolát Kolozsváron, nyolc évadig a színház tagja volt. Angliába való költözése után, jazz éneketechnikát és scatt improvizációt tanult Martin Jones jazz trombitástól. Visszaköltözésétől, 2015-től a kolozsvári Edina Quartet alapítója és énekese. Továbbképezte énektechnikáját workshopokon Anita Wardell és Briggitte Beraha vezetése alatt. Technikailag hatottak rá: Ella Fitzgerald, Anita O’Day, Stacey Kent, Anita Wardell, Chet Baker. Jelenleg Kolozsváron él.

-=¤=-

Táncműhely, Szabó Ágnes (Budapest) vezetésével

Mozgásszínház butó alapokon.

A jelen-ség a jelenben a jelen-létben jelenik meg. Az időnként őskorinak, máskor futurisztikusnak tűnő gesztusok és lidérces grimaszok a kollektív tudatalatti mélyebb rétegeiből törnek felszínre, miközben a butó táncos az ember legprimitívebb ösztöneit kutatja… Táncának nyersanyaga egy tágabb értelemben vett test („a test mint befejezetlen lehetőség”/ a „totális test”) mely nemcsak a hús és vér, a sejtek, szövetek, csontok, ízületek, izmok együttese tehát, hanem mindezeken túl: a születéstől eltelt idő és tér, az ebben az időben és térben megélt tapasztalatok és személyes történetek, az álmok, a gondolatok, az emlékek... és nemcsak a saját emlékei, hanem a másoké is... akár Kasszandra jóslatai…

„Mintha a morál, a sötét szándékok, a démonaink, a vágyak, a szépség koncepciója, élet és halál, erőszak és erotika, mint vékony levélkék özönlő forgataga, egy mélységesen igaz és mindig a jelen pillanatban létrejövő ürességben a világ keletkezésének ártatlanságáig nyúlnának vissza.” A táncos számára ezen üresség intenzitással kell, hogy bírjon.” (Masaki Iwana)

Célunk az idei táncműhelyben egy, a Kasszandra kérdéskört feldolgozó butó előadás létrehozása, remélhetőleg a zene-műhely tagjainak közreműködésével.

-=¤=-

Íróműhely. Vezeti Murányi Sándor Olivér (Székelyudvarhely–Budapest)

Végzett-e írószemináriumot Shakespeare? És Goethe? És Bodor Ádám? Kell-e tanítani a tehetségnek a mesterséget? Válasz helyett ott a Guy de Maupassant esete, akinek Gömböc című elbeszélését hét évig nem engedte közölni a mester, Gustave Flaubert. Számtalan csiszolás után megjelent végre a mű, szerzője méltán kapott vele fontos helyet az európai irodalomban. Ez a tény eloszlatja némiképp gyanakvásom az íróiskolákat, irodalmi szemináriumokat illetően, amelyeknek egyetlen értelme: olyan lámpást adni a résztvevők kezébe, amely segítségével a tanítótól elszakadva elindulhatnak saját útjukon. A történetmesélés addig marad meg, amíg az emberiség. A jövőnél fontosabb kérdés a jelen: a minőségi módon elvégzett munkánk. – Ne csak írj, olvass is! – figyelmeztettem többször egyetlen BBTE-s óraadó tanári évem alatt a hallgatóim. Nádas Péter ezt nálam jobban fogalmazta meg: „A buta prózaíró, nem prózaíró.” Saját hangot találva alkotni. Erre szeretnélek rávezetni titeket írásgyakorlatok és szövegértelmezések segítségével az irodalommal töltött időben.

-=¤=-

Filozófiaműhely. Vezeti Telegdi-Csetri Áron Zsolt (Kolozsvár)

A gondolkodás, mint utópia

A Reformáció elindított egy folyamatot, mely nélkül a modern kor, ha egyáltalán megtörténik, bizonyára nem olyan lett volna, mint amilyennek ismerjük. Ám egyik alapvető fejleménye éppen ennek a modernitásnak az volt, hogy az állam és egyház különválasztása folytán a vallás kiszorult a politikai diskurzusokból, így a jövőképet is másképpen kellett megfesteni.

Kant – és a maga korában sokan mások – a felvilágosodást, mint tervezetet, nemcsak gyakorlati tudományos-művelődési-politikai folyamatként látta, hanem erkölcsi kihívásként is, mint a felnőtté válás, racionalizálódás, társadalmi fejlődés föltétlen parancsaként. Ennek a fejlődésnek egyszerre feltétele és célja a béke, nem mint a háború pillanatnyi szünete, hanem mint állandó, alapvető állapot, mondhatnánk, mint a társadalom radikális domesztikációja (erősen vallásos felhangokkal). Ugyanakkor eme állapot létrejöttének folyamatában a legfontosabb eszköz a szólásszabadság, a szabad gondolkodás, az eszmék általános közölhetőségének felszabadító ereje - elsősorban a közös gondolkodás fejlődéséről van tehát szó, melynek hagyományos formája a filozófia, és nem a politikai diskurzusokéról.

Mégis, éppen az a mód, ahogyan az ilyenfajta gondolkodás felvilágosító erejével érvel, Kant esetében szerkezetileg is, tartalmilag is, retorikailag is utópisztikus – azaz kvázi-vallásos módon működik. Szolgálhat-e ez az utópia ma – mint ahogyan azt két évszázadon át tette – olyan személyes mobilizáló erővel, mint ahogyan az a Vasfüggöny felgördülése után tűnt? Tudunk-e még olyan jövőt elképzelni, mely egyszerre mainstream (lásd az amerikai filmek világmegmentése, az EU kereskedelem általi békeexportja, a világvezetés egyeztető fórumainak feltételezett igazságosság-keresése, és a bolygó megmentéséhez szükséges összefogás), és mégis alternatív (tehát amely még tud elég újat mondani ahhoz, hogy egyáltalán személyes legyen, túl egy tartalmatlan uralkodó zsargonon)?

Alternatívaként: leépíthetjük-e egészében ezt a jövőt?

-=¤=-

Korunk egyik legnagyobb kihívása a környezetünk hatékony védelme és a jövőről való felelős gondolkodás. Az építészet fenntarthatósághoz fűződő viszonya a kultúra és természet közötti viszonyból indul ki. A hajlék készítése a természettől hódít el teret, anyagot. Ebben az esetben jogosan tevődhet fel a kérdés: hagyunk elég helyet az elkövetkező generációknak? Nem vagyunk-e túl invazívak térben és időben?! Vajon nem hagyunk túl nagy nyomot épített és természeti környezetünkben?! Az elvétel mikéntje tehát központi kérdéssé válik, illetve az építészet és a természet közötti viszony is.

A Minimum Party, mint térbeli konfiguráció, szorosan kötődik az „abszolút temporalitás” gondolatához. Tehát egy olyan állapot, ahol évről évre lehetséges, sőt szükséges, egy új és ideális tábor létrehozása az előző és aktuális táborok alapjaira támaszkodva. Ez az időszakos esemény az „időszakos építészet” gondolatát is magával hordozza, vagyis az építészeti folyamatot, mintsem végterméket, mely egy jobb jövő kigondolására és újragondolására bátorít, a múltbeli tapasztalatok és a pillnatnyi adottságok között q alkudozva.

A helyszínen található anyagok felhaszálásával olyan tér/hely létrehozása a célunk, mely képes évről évre megújulni, vagy éppenséggel észrevétlenül eltűnve, helyet hagy a természetnek/elkövetkező táboroknak. Kísérletet teszünk arra, hogy az abszolút temporalitással, mint tervezői elemmel, olyan alkotásokat hozzunk létre, amelyek akkor és csak is akkor ruházódnak fel funkcióval, de később újragondolhatóak, újrhasznosíthatóak legyenek.

A fentieket figyelembe véve fontos szerepet fog játszani az alkotási folyamat/alkotás dokumentálása. Hozzatok magatokkal ehhez szükséges eszközöket (fényképezőgép, kamera, papír, ceruza, stb.)

-=¤=-

Kézműves műhely. Vezeti Mátyás László (Kolozsvár)

A láthatatlan anyag – papírmerítő műhely

A papír annyira hétköznapivá vált, hogy észre sem vesszük, ezért szinte senki sem gondol arra, hogy milyen szép folyamat az előállítása. Sok mindent hordoz, növények sajátos nyomát viseli magán. A történelem folyamán különböző világrészeken, alázattal, észrevétlenül sokféleképpen szolgálta az embert. Használták ruházatnak, távol-keleten az építkezésben is, csomagolásra, a nyomdaipar fejlődésével könyvek megvalósítására. Az idei táborban, igyekszünk láthatóvá, tapinthatóvá tenni a láthatatlant, miközben elkészítjük a papírt. Szeretném tudatosítani azt, hogy hiánya mekkora bonyodalmat okozna számukra. A papír egy olyan alapanyag, amelyet minden műhely használ, használhat, éppen ezért szeretnék arra összpontosítani, hogy megtaláljuk, előállítsuk azokat a minőségű, formájú papírokat, amelyek elkészítésük után, a használat során ismét láthatatlanná válnak a különböző műhelyek eszközkészletében.

-=¤=-

+ Élboy. SzabóA Attila (Miskolc) egyszemélyes színházműhelye.

Ez a műhely, mely az idők során egyszemélyesre zsugorodott, a tábor legrégebbi, folyamatosan működő kíserleti laboratóriuma. A hősidőkben még hárman vettek részt benne, estéről-estére kitalálva, elpróbálva, majd előadva örömszínházukat. De meglepetést tartogathat még a jövő számunkra, mert az Élboy (lévén eredetileg egy csapat neve volt), néha többszemélyesre duzzad, verbuvált vagy ex-tagokból. S ha már a jövő a robobotoké, akkor a színházi kísérletezés jelszava legyen idén: Kasszandroid!

-=¤=-

Támogatók:

Román Kormány Etnikumközi Kapcsolatok Főosztálya (DRI),
Nemzeti Kulturális Alap (Budapest),
Bethlen Gábor Alap (Budapest),
Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Communitas Alapítvány (Kolozsvár).

Partnerenk:

Kászonaltíz Polgármesteri Hivatala, Kazun Kulturális Egyesület, Dr. Lukács Mihály Általános Iskola (Kászonaltíz), Tuzson János Általános Iskola (Kászonújfalu)

[Vissza]

Minimum Party fotóalbum

Elkészült a 2011-2015 évi MP táborok dokumentációs katalógusa

Megszerkesztettük öt év szöveges és képi dokumentációját, a 9. MP katalógust. Támogatókat keresünk a kinyomtatásához.

2016-ban a Bethlen Gábor Alap támogatásával elkészült a 2011-2015 között megszervezett öt Minimum Party alkotótábor vizuális művészetek-, tánc-, kísérleti színházi és zenei műhelyének fényképes és írott dokumentációs anyagát tartalmazó katalógus szerkesztése, nyomdai előkészítése.

A katalógus nyomdai költségeire leadott pályázataink sajnos nem nyertek egyelőre támogatást, de nem adjuk fel a nyomtatott verzió megjelentetését, 2017-ben újabb pályázati kérelmeket adunk le erre a célra. Addig is várjuk mindazon magánszemélyek, szervezetek vagy szponzorok támogatását is, akik fontosnak tartják a Minimum Party alkotótáborban készült dokumentáció megjelentetését.

A beszámolókkal, kiértékelőkkel, az alkotók munkáival és az alkotótábor íróműhelyének szöveges alkotásaival kiegészített fotóalbum a maga nemében fontos megvalósítás Erdélyben, ahol igen csekély számú magyar kezdeményezésű ilyen jellegű kiadvány jelenik meg. Sajnálatos tény, hogy bár neves fiatal művészek alkotásai nemzetközi és országos fesztiválokon vesznek részt, munkájuk ritkán kerül itthon bemutatásra. A most nyomtatásra váró katalógus a 16-20., azaz öt Minimum Party alkotótábor fotó- és írott anyagát tartalmazza 180, részben fekete-fehér, részben színes oldalon.

Fontosnak tartjuk, hogy az erdélyi művészeti életben fontos szerepet betöltő Minimum Party rendezvényeken résztvevők alkotásait a lehetőségekhez mérten nyilvánosságra hozzuk, ugyanis a táborban folyó vizuális, zenei, mozgásszínházi alkotó tevékenység eredménye a jelenkori művészettörténet tanulmányozói számára értékes forrásanyagot jelent. Az eddig megjelent nyolc Minimum Party katalógus a fotó- és filmkultúra terjesztését is megcélzó, művészi igényességgel összeállított kiadvány, amely a kortárs kísérletező művészeti megnyilvánulások eseményeit szemlézi .

Az idő ciklusai

Beszámolunk a 21. Minimum Party alkotótáborról
Lezajlott 2016. július 27 – augusztus 7. között
Kászonaltíz községben, a Tiszás patak tövénél

Július 27. és augusztus 7. között huszonegyedik alkalommal zajlott a Minimum Party alkotótábor és szakmai fórum a megszokott helyszínen, a kászoni tisztáson. Idén kilenc (+1) műhelyből választhattak a résztvevők, melyek (többnyire) egy téma köré szerveződtek, és az ehhez kapcsolódó kérdéseket szem előtt tartva alakult a tábori szakmai fórum is. Idén az idő lineáris illetve ciklikus (mágikus) jellegével foglalkoztunk.

Alkotóműhelyek:

Vizuális műhely (vezette: Simon Gabriella – London)
Fotóműhely (vezette: Fekete Zsolt – Marosvásárhely)
Kísérleti filmesműhely (vezette: Fogarasi Gergely – Budapest)
Zeneműhely (vezette: Rimóczi István – Bélaműhely, Budapest)
Táncműhely (vezette: Nagy Csilla – Budapest)
Építészműhely (vezette: Sánta László – Csíkszereda)
Íróműhely (vezette: Adorján Beáta – Debrecen)
Filozófiaműhely (vezette: Pálfalusi Zsolt – Budapest)
Kézműves műhely (vezette: Tank Erzsébet – Székelyudvarhely
+ Élboy – kísérleti színház műhely (vezette: Szabó Attila – Miskolc – a Minimum Party-val egyidős, mára már csupán egyszemélyes műhely).

A dokumentációs csoport tagjai: videó: Schneider Tibor (Kolozsvár), fotó: Kónya István (Budapest) voltak.

Az alkotóműhelyek gyakorlati tevékenysége mellett a késő délután és esténként sorra kerülő szakmai fórum vetítéses előadásai a tábori tematika elméleti jellegű megközelítésére, valamint a műhelyvezetők eddigi munkáinak bemutatására teremtett lehetőséget.

A Minimum Party alkotótábor idén is nyitott volt úgy a szakmabeliek, mint a művészetkedvelők részére. A közös alkotás, a résztvevők spontán kapcsolatépítése és (nem utolsósorban) a kikapcsolódás hozza létre azt a valóban nem hétköznapi közösségi élményt, ami a Minimum Party alkotótábort egyedivé teszi a hozzá hasonló rendezvények palettáján.

Részletes tábori program:

Július 27, szerda

Érkezés napja. Sátorverés, ismerkedés.
8:00 Reggeli
14:30 Ebéd
20.00 Vacsora
21:00 Tábortűz.
 

Július 28, csütörtök

 8:00 Reggeli
 9:00 Szabad program
11:00 Táborkezdő gyűlés, műhelyvezetők bemutatkozása
14:30 Ebéd
15:00 Műhelytevékenységek
19.00 Vacsora
20.00 Bélaműhely: Karmesterjáték
22.00 Kónya István Wurki: Vetítés nagyvászonra
23.00 Schneider Tibor Minimum Party-ról szóló riportfilmjei 2014-2015-ből
 

Július 29, péntek

 8:00 Reggeli torna Nagy Csilla vezetésével
 8:30 Reggeli
10:00 Műhelytevékenységek
14:30 Ebéd
15:30 Műhelytevékenységek
19:00 Vacsora
20:00 A faluban, az UgyeBár kultúrkocsmában, a Vidéki filmklub keretében: Fábián Kornélia: Tájak, beszélő házak -- Hargita megye tájházai c. film vetítése
20:30 Pálfalusi Zsolt: Mental Illness (1) -- előadás a filozófiaműhelyben

Július 30, szombat

 8:00 Reggeli torna Nagy Csilla vezetésével
 8:30 Reggeli
 9:30 Műhelytevékenységek
14:30 Ebéd
15:30 Műhelytevékenységek
20:00 Vacsora
20:30 Pálfalusi Zsolt: Szeminárium (filozófiaműhely)
22:00 Az első SZ-napi buli
 

Július 31, vasárnap

 8:00 Reggeli torna Nagy Csilla vezetésével
 8:30 Reggeli
 9:30 Műhelytevékenységek
14:30 Ebéd
15:30 Műhelytevékenységek
19:00 Vacsora
20:00 Hangszercsépelő Rimóczi Istvánnal
21:00 Idő, pillepohár-hatás – Fekete Zsolt vetítése
23:00 Klasszikusok a filmidőben, Fogarasi Gergely vetítése (Resnais: Tavaly Marienbadban)
 

Augusztus 1, hétfő

 8:00 Reggeli torna Nagy Csilla vezetésével
 8:30 Reggeli
 9:30 Műhelytevékenységek
14:30 Ebéd
15:30 Műhelytevékenységek
18:30 Viorela Ducu -- Telegdi-Csetri Áron: Az egyéni idő megragadása, egy kvalitatív társadalomtudományi esettanulmány bemutatása (vetítés és beszélgetés)
20:00 Vacsora
21:00 Pálfalusi Zsolt: Mental Illness (2) -- előadás a filozófiaműhelyben
 

Augusztus 2, kedd

 8:00 Reggeli torna Nagy Csilla vezetésével
 8:30 Reggeli
 9:30 Műhelytevékenységek
14:30 Ebéd
15:30 Műhelytevékenységek
16:30 Dobolás Hána László vezetésével
18:30 Gáspárik Attila: Pontos idő a színházban?, beszélgetés az idő szorításából született új színházi formákról
20:00 Vacsora
21:00 Szabó Attila: Pető Hunor előzenekara (színházi jellegű szösszenet)
21:15 Pető Hunor: Az idő nekem dolgozik, előadás az alkotó legutóbbi munkáiról
22:30 Pálfalusi Zsolt: Szeminárium (filozófiaműhely)
 

Augusztus 3, szerda

 8:00 Reggeli torna Nagy Csilla vezetésével
 8:30 Reggeli
 9:30 Műhelytevékenységek
12:00 Dobolás Hána László vezetésével
14:30 Ebéd
15:30 Műhelytevékenységek
17:00 Dobolás Hána László vezetésével
18:00 Nagy Csilla: Táncfilmek és előadások, vetítés, a táncos-koreográfus eddigi munkáinak bemutatása
20:00 Vacsora
20:45 Szabó Attila: Iszlai--Hána--Rimóczi--Bank előzenekara (színházi jellegű szösszenet)
21:00 Iszlai--Hána--Rimóczi--Bank: Szabadzenei improvizáció , szabadzenélés
22:00 Pálfalusi Zsolt: Mental Illness (3) -- előadás a filozófiaműhelyben
23:30 A második SZ-napi buli, ezúttal retró
 

Augusztus 4, csütörtök

 8:00 Reggeli torna Nagy Csilla vezetésével
 8:30 Reggeli
 9:30 Műhelytevékenységek
12:00 Dobolás Hána László vezetésével
14:30 Ebéd
15:30 Műhelytevékenységek
17:00 Dobolás Hána László vezetésével
18:00 Tarr Hajnalka: Autizmus és kortárs művészet, előadás, vetítés, beszélgetés
20:00 Vacsora
21:00 Szabó Attila: Pálfalusi Zsolt előzenekara (színházi jellegű szösszenet)
21:15 Pálfalusi Zsolt: Szeminárium (filozófiaműhely)
 

Augusztus 5, péntek

 8:00 Reggeli torna Rimóczi István vezetésével
 8:30 Reggeli
 9:30 Műhelytevékenységek
14:30 Ebéd
15:30 Földhözragadtak, a táncműhely és a fotóműhely közös kísérlete
16:00 Műhelytevékenységek
17:00 Dobolás Hána László vezetésével
18:00 Esőűzés, gyermekkoncert dobokkal
18:30 Nézőművészeti Főiskola, vetítés Adorjáni Beáta felvezetőjével.
19:30 ANL csoport és az Élboy: A Filozófus és a Medve (performansz)
20:00 Vacsora
21:00 Simon Gabriella: Vizuális inspiráció, előadás Szabó Attila nyitó- és záróperformanszával
23:00 Pálfalusi Zsolt: Mental Illness (4) -- előadás a filozófiaműhelyben
 

Augusztus 6, szombat

 8:00 Reggeli torna
 8:30 Reggeli
 9:30 Műhelytevékenységek
12:30 Vizuális körséta Simon Gabriella vezetésével
14:15 Csoportkép készítés Fekete Zsolt Lovacska irányításával
14:30 Ebéd
15:30 A jelen beszorult a tájba, a táncműhely előadása a hídnál
16:00 Pálfalusi Zsolt: Szeminárium
17:30 Fekete Zsolt: Tiszástő golfklub hol van?
18:00 A zeneműhely bemutatója: Közös hangkeresés, hangszerek kipróbálása
19:30 Viszony, Nagy Csilla performansza a patakban
20:00 Vacsora
21:00 Bűv, a táncműhely bemutatója a Szentélyben
21:45 Óhaj-haj, közös ének az íróműhellyel
22:00 Márkus Barbarossa János: A verslakó (felolvasás). Közben Hána László Levelek c. dalciklusából énekel
22:30 Hegedűs Béla installációjának avatása a zeneműhely közreműködésével.
23:00 A filozófiaműhely performansza
24:30 Bölöni Endre Dix versolvasása
 0:30 A fotóműhely bemutatója
 1:00 A tábori fotódokumentáció bemutatása
 1:30 Az idő ciklusai, Molnár István performansza
 2:00 A filmes műhely bemutatója
 3:00 Az utolsó SZ-napi buli
 

Augusztus 7, vasárnap

9:00 Reggeli
Sátorbontás, hazamenetel.

A 2016-os évi tábor támogatói:

a Román Kormány Etnikumközi Kapcsolatok Főosztálya (DRI),
Nemzeti Kulturális Alap (Budapest),
a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Communitas Alapítvány (Kolozsvár).

Partnereink:

Kászonaltíz Polgármesteri Hivatala,
Kazun Kulturális Egyesület,
Dr. Lukács Mihály Általános Iskola (Kászonimpér),
Tuzson János Általános Iskola (Kászonújfalu).

Támogatóinknak és partnereinknek ezúttal is megköszönjük az együttműködést.

Az idő ciklusai

21. Minimum Party alkotótábor és szakmai fórum
2016. július 27 – augusztus 7. Kászonaltíz községben, a Tiszás patak tövénél

Az idő ciklusai, avagy az entrópia esete a mágikus idővel

(Ez egy kicsit hosszabb lesz mint az eddigi meghirdetők.)

A természet örökké ismétli magát, a tavaszra nyár jön (ez az MP ideje is egyben, ugye?), a nyárra ősz, meg tél, a tél után újra tavasz. A növények magból kelnek és magot termelnek, amiből aztán újfent kikel egy másik hasonló növény. Mindez annak köszönhető, hogy a Föld újra és újra megkerüli a Napot. Az emberek valaha ezt, nagyon hosszan tartó megfigyelés eredményeképpen, a világegyetem lényegének tartották, és világfelfogásukat, az alkotásban megnyilvánuló folytonos újrateremtésben fejezték ki. Legalábbis Eliade szerint, aki ezt úgy sommázta: az örök visszatérés mítosza.¹

Azonban az ember megtanulta mérni az időt és ezzel megszületett egy másik időszemlélet, a történelminek² nevezett, ami sohasem tér vissza sehová, hanem folyton-folyvást evoluál (de nem feltétlen fejlődik, jegyezhetjük meg ironikusan). Az idő mennyiségének felfedezése egyrészt megkérdőjelezte, hogy létezhetett valaha egy Teremtésnek nevezett pillanat (helyette itt a Nagy Bumm), így aztán annak a réginek a mintájára történő alkotás sem teremtés, csak újítás (innováció), hisz mindig fennebb kell lépni egy lépcsőfokot, nem pedig visszatérni a gyökerekhez. (Szerencsénkre ez nem érvényes a művészetre.) Ha már mérjük az időt, az sem mindegy, hogy mi meddig tart, mennyi idő „fogy el” közben, ami a hatékonyság kérdését veti fel. A hopi indiánoknak nincs szavuk az időtartamra, csak azt tudják elmondani, hogy mi micsoda után következik.³ Azt hogy mennyit kell közben várni, az nem számít, tehát a hatékonyság sem fontos. Nyilvánvaló, ha folyton újrakezdhetünk bármit, akkor nem fog szorítani az idő. Azonban a világ egy nem ciklikus pályára állt, és a fejlődés fenntarthatóságát kutatva elvetette a visszatérés gondolatát.

Vajon mi késztethet egy embert arra, hogy a nyugodt szemlélődés helyett az előre rohanást, és a percek, évek számlálását válassza? Valószínűleg a jelenségek másik tulajdonságának, a visszafordíthatatlanságnak a megtapasztalása. A természet legmegkerülhetetlenebb törvénye a termodinamika második főtétele, ami azt mondja ki, hogy hidegebb helyről – önként – soha nem megy melegebb helyre át hő. Ezt a tételt fogalmazták át úgy, hogy minden zárt rendszer entrópiája (rendezetlenségének mértéke) folyamatosan növekszik. Vagyis minden szétmegy. A totális káosz felé tart. A dolgokat nem lehet visszacsinálni, nincs visszatérés. Ha tehát végső soron minden elpusztul, mitől fejlődik – furcsa anomáliaként – az emberiség? Egy (másik román) tudós – ezúttal közgazdász – Georgescu-Roegen azt bizonyította be,⁴ hogy ellentétben a hurráoptimista, fejlődéshitű klasszikus közgazdaság-szemlélettel, az emberiség tevékenysége nem mond ellent az entrópia törvényének. Azaz ahhoz, hogy valamit gyárthassunk (csökkentsük az entrópiát), valahol máshol mindig nagyobbat kell rombolnunk (nagyobb entrópianövekedést okoznunk). A gépesítést – hagyományos paraszti gazdálkodáshoz képest zsákutcának, – a Föld kiszipolyozásának tartotta, mivel a szűkös altalajbéli energiaforrásokra alapoz, míg az állati erővel megtámogatott, hagyományos földművelés a Nap energiáját hasznosítja. Persze ez az energia is el fog fogyni egyszer, de az számunkra szinte az örökkévalósággal egyenlő. Tehát időt nyerünk ha a Napot használjuk fel. (Lásd: a nemnövekedés elve.⁵)

Ha már kimentünk a Napig, menjünk tovább: ha óriási időintervallumokban gondolkozunk, akkor érdekessé válnak az olyan kérdések, mint amilyenek a: Mi lesz a világmindenséggel, valamikor a távoli jövőben? Lesz-e a Nagy Bumm után Nagy Reccs? Vagyis táguló Univerzumunk összehuttyan-e valaha? Manapság már azt mondják, hogy nem, vagyis örökké tágulni fog.⁶ Ekkora méretben sem lesz visszatérés. És itt jön a képbe egy Penrose⁷ nevű matematikus, akitől az idei tábor címét kölcsönöztük,⁸ aki azt mondja, hogy a végtelen tágulás „végét” nem lehet megkülönböztetni az elejétől (!) és lesz majd megint egy újabb Nagy Bumm, egy következő világ születése! Tehát minden kezdődik elölről.⁹ Nos itt tér vissza a visszatérés (mítosza?) a gondolatmenetünkben. A fejlődés is ciklikusan ismétlődik – távolabbról nézve.

Idén 20 éves lesz a Minimum Party, ezt is tekinthetjük egy ciklusnak. Bár valószínű, hogy nem az idén kezdünk el mindent elölről, az 1996–2016 számpár mégis provokál, hogy annak tekintsük. Javaslatunk az idei művészi tevékenységre tehát, olyan természetben fellelhető jelenségek felfedezése, amik az újrakezdés szimbólumai lehetnek. De lehet ezzel szembe is menni, és az entrópiára esküdni: semmi sem a régi, minden változik, fejlődik. Viszont azt, hogy miden visszatérő (vagyis semmi sem új a Nap alatt), az is bizonyítja, hogy a táborban már foglalkoztunk az idővel (Téridény, 2008), a Nappal (A Nap király!, 2009), az entrópiával (sic!) (Káosz, 2010), de kozmikus szemléletű volt a 2001-es (A felkelő Föld árnyékában) és 2002-es (Felragyogó Ikarosz) évi táborunk is. A kezdetekben pedig, több évig ez volt a jelszavunk: „Mi még megérjük az ezredfordulót”, ami szintén az idő ciklusaira utal. Tehát akár a lineáris, akár a ciklikus (mágikus) időt vizsgáljuk meg az idei kászoni kalandunkon, mindenkit szeretettel várunk és visszavárunk.

Végezetül egy videó, a Penrose-féle mintázatról, amiről ugyanaz jutott eszünkbe: valaminek a vége mindig valaminek a kezdete.

Olvasnivaló (nem kötelező):

1. http://terebess.hu/keletkultinfo/eliade.html#1
2. http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/filoz/eliade/eliade.htm
3. „...a hopi kultúrában élő emberek nyelvükből eredően az események egymásra következésének fogalmaiban gondolkodnak. Az időt nem tekintik mérhetőnek vagy olyasvalaminek, aminek határpontjai lehetnek. Eltérően a nyugati kultúrától, az időnek nincs értéke, hopi nyelven nem lehet időt vesztegetni vagy spórolni, adni vagy venni. A hopi kultúrában az a fontos, ahogyan az események követik egymást. Ha például egy növényt elültetnek, az a lényeges, hogy kinőjön, nem pedig az idő, ami alatt kinő. A hopi embert házépítéskor az foglalkoztatja, hogy az események megfelelő sorrendben történjenek, szemben az európaival, akit elsősorban az érdekel, hogy mikorra épül fel a háza.” (Benjamin Whorf, https://hu.wikipedia.org/wiki/Sapir%E2%80%93Whorf-hipot%C3%A9zis)
4. http://kovasz.uni-corvinus.hu/kov12/roegen.html
5. https://hu.wikipedia.org/wiki/Nemn%C3%B6veked%C3%A9s#Nicholas_Georgescu-Roegen_tanulm.C3.A1nya
6. https://youtu.be/Q9fc_xvmPGc?t=1h34m16s
7. http://www.hetek.hu/tudosklub/201204/az_univerzum_jovoje
8. http://bookline.hu/product/home.action?_v=Roger_Penrose_Az_ido_ciklusai_Az_univerzum_radikalisan_uj_szemlelete&id=108481&type=22
9. http://ujszo.com/napilap/szalon/2012/04/28/az-entropia-es-az-ido-iranya-avagy-anna-elolrol-hatulrol

Műhelyek

Vizuális (képzőművészeti) műhely. Vezeti Simon Gabriella (London).
„Valaminek a vége mindig valaminek az eleje.” Sokszor hallottam ezt a mondást, azonban jelentését saját tapasztalataim révén értettem meg, és ebben a Minimum Party 2011. évi táborának is meghatározó szerepe volt. Az akkori vizuális műhely vezetése alatt tapasztaltak rávilágítottak az alkotás folyamatának széleskörűbb megértésére, több szinten ható szerepére. Ez elindított engem egy új úton, mely ciklusnak (köztes állapotnak) a végéhez érkeztem.
Megérkeztem a kezdethez, a gyermekkori kifeszített időhöz, amikor minden lehetséges; az álom (képzelet) és a valóság átfedődik, és létrehoz egy új képet, mint ahogy az egymásra helyezett kivetített diaképek. A jelen kitágul. Ennek az élményét szeretném megosztani veletek, egy egyéni–közös–egyéni alkotási folyamaton keresztül. Ezen a folyamaton belül az alkotó időhöz való viszonyara koncentrálunk, az idő alkotóra és az általa készítendő műre gyakorolt hatására.
Alkotási folyamataim közben többször felfedezem, hogy a kezdeti fegyelmet rendezetlenség követi, mely az elengedés pillanatában azonban hirtelen értelmet/formát nyer, és az végtelen nyugalommal tölt el. Ilyenkor az idő megáll, csak az alkotás van. Más nem számít, de vajon ez hová tart? Mi a fontosabb, a folyamat élménye vagy a cél elérése? Mi a cél, az elképzelt „kép”? Végeredmény-e vagy csupán átmenet egy következő alkotáshoz? Akkor a cél az maga az alkotási folyamat? Igaz-e, hogy egy művet csak abbahagyni lehet befejezni sosem? Hol a határ? Mi állít meg a műhöz való visszatérésben? Arra hívlak benneteket, hogy kísérletezzünk. Játszunk. Merjünk. Határokat feszegessünk. Halgassunk és kérdezzünk. Ehhez kívánom adni a keretet nektek.
Közös tevékenységünk egyéni helyszínkereséssel kezdődik. Úgy mint öt évvel ezelőtt, arra ösztönözlek benneteket, hogy kutassátok fel a számotokra legvonzóbb pontot a tábort körülvevő természetben, most azonban választásotok szempontja lehet úgy a vonzása, mint taszítása is az adott térnek. A lényeg, hogy intenzív reakciót váltson ki belőletek. Ez a kiindulópont, a modell, amely természeti teret egy másik időciklusban (hívhatod múltnak, jövőnek, utópiának, fantáziának…) kell elképzelni és vizuálisan megjeleníteni. Szabadon választott műfaj, anyag, forma és módszer használatával. Várható, hogy figyelmetek fokozottabban koncentrál a jelenre és az alkotasi idő felszabadul; nincs elvárás és nem cél esztétikai érték létrehozása, a figyelem központjában az alkotási idő áll. Ezt az alapprogramot időszaki kihívások teszik változatossá. Minden ciklus végén közös elmélkedésre van lehetőség, ahol kíváncsian várom hozzászólásaitokat, ötleteiteket.
Javaslom, hogy mindenki hozza magával kedvenc eszközét/szerszámát, anyagot amit szeretne használni, hogy igénye szerint kiegészítse a táborban biztosítottakat.

Fotóműhely. Vezeti Fekete Zsolt (Marosvásárhely).
Milyen idő lesz a Minimum Party-n?
Ahogyan a szelet sem látjuk, csak hatását a búzatáblában, a szeretet sem látható, de létezik. Az idő is hatásaiban észlelhető ellenben nem létezik, fogalom, mi találtuk ki. 49 éves vagyok. 7x7, kerekebb mint az 50. (A mennyországban mindenki egyidős örökkön örökké.) Az idő a ciklikusságból eredhet, a forgásból, a mindig megújuló teliholdból. Pedig tudjuk, hogy semmi sem ismételhető, semmi sem ugyanaz, hanem különböző (Kierkegaard, Nietzsche). Mindazonáltal a fénykép temporális és ikonikus jellegéből kifolyólag az ábrázoló művészetek közül legjobban közvetít az időről. A fénykép azonosul az ábrázoltal, 1984 ben apámról készült fényképről nem azt mondom hogy né ez egy fénykép, hanem, hogy apám 49 évesen.
A fénykép különleges viszonyát az időről jól illusztrálja a következő mondat: már nem él, de meg fog halni, amelyet egy kivégzés előtt álló rab fényképéről mondhatunk el. (Roland Barthes)
A 2000-ben készült borszéki képemet készültem megismételni 2009-ben, amikor megjelent két kislány vajasalmákkal, és mintegy a két öreg helyett, őket állítottam be a képbe. Csak az idén fedeztem fel egy 1976 ban édesanyáméknak írt képeslapon a Borszéki fényképeim helyszínét. Erdély bizonyos helyszínei szinte semmit nem változtak Orbán Balázs óta. Az ismételt képpáron pillanattá zsugorodik 140 év.
Az Idő fényképe című könyvem, illetve több hosszú lefolyású fényképsorozatom tapasztalatait szeretném átadni a műhelyben: Szekvenciák, multiexpós, illetve többsoros panorámaképek készítése emberekről, a környezetről. Ha vannak megismételhető régebbi minimumparty-s képetek hozzátok. Hosszú expozíciós idővel is fényképezünk. Éjszakai fényképezés, bevilágított tájjal, csillagokkal. A sötétkamrából egy óriás lyukkamerát készítünk, amelyben digitálisan rögzítjük majd a képeket. Fóliára nyomtatott digitális felvételekről napfénnyel készítünk cianotípiát. A régies technikával az új képek visszamennek az időben.
Várom a ti ötleteteket is, amelyek segítségével a fénykép csapdájába foghatjuk az időt.
Örülnék ha reggelente lehetőség lenne fél óra csendes merengésre, meditálásra.
Amikor éppen nem fényképezünk, beszélgetni fogunk többek között a bresson-i pillanatról, hogyan állhat össze a tökéletes képi harmónia, amitől a fényképen koncentráltabban jelenik meg az idő. (Bővebben itt.)

Kisérleti filmesműhely. Vezeti Fogarasi Gergely (Budapest).
A megörökített idő
Az idő végtelen. A film időbe foglalt végtelen. A filmidő nem a film ideje. A ciklikus idő, maga az időtlenség.
Filmet csinálni magányosan nem lehet, a forgatás mindig társasjáték. Főleg, ha kevés idő áll rendelkezésre, meg kell tanulni improvizálni a kamera előtt és mögött.
Idén a gyorstalpaló filmkészítés 10 napja alatt a MEGÖRÖKÍTETT IDŐ témakérdést felhasználva szabadon játszani fogunk az emlékeinkel, képekkel és a hangokkal, de akár videoloop-okkal, gif-fekkel is..
A forgatások alatt mindenki kipróbálhatja magát rendezőként, íróként, operatőrként, vagy akár színészként is. Aki részt vesz a munkafolyamatokban, garantáltan legalább két filmmel távozik.
Idén a filmes műhelyben az MEGÖRÖKÍTETT IDŐ címszava kerül szabadon az egyéni nézőpont kísérleti kése alá, a videóművészet különféle műfajain, struktúráin keresztül.
Hozott ötleteket, rövid leírásokat, saját történeteket is várunk, amikből kiindulhatunk.
A műhelymunka során közös alkotásra törekszünk a többi minimumparty-s műhellyel is.
A workshop 10 napja három fő alkotási fázisból áll:
I. Ötletelés, forgatókönyvek kidolgozása, gyártás szervezés
II. Forgatás, videókísérletek
III. Utómunka
Esténként a napközben felvett anyagok elemzése, majd filmvetítések (az ezredforduló óta gyártott kis- és nagyjátékfilmek kínálatából), és kötetlen elemzői beszélgetések a látott filmekről.

Zeneműhely. Vezeti Rimóczi István (Bélaműhely) (Budapest).
Mi a ciklus?
A szinonímaszótár szerint: szakasz, periódus, korszak, fázis, időszak, időtartam, időköz, időintervallum, éra, intervallum, időszak, turnus, forduló, menet…
„Mi hát az idő? Ha senki sem kérdezi, tudom; ha kérdik tőlem, s meg akarom magyarázni, nem tudom.” ( Hippói Szent Ágoston )
A Zen Buddhizmus szerint eredetileg nincs idő. Az időt is – mint minden egyebet – a tudatunk teremti. Ez vajon, hogyan értendő?
Éreztél már időtlenséget? Teljes csöndet? Végtelennek tűnő teret?
Emlékszel, hogy milyen tudatállapot kapcsolható ezen érzetekhez?
Az együttlét során – amellett , hogy ezekre a kérdésekre keressük a választ – foglalkozunk majd a környezet eleve létező hangjainak hallgatásával és feldolgozásával, valamint
a közvetlen környezetünkben fellelhető anyagokból és tárgyakból való hangkeltő eszközök készítésével és az eszközök megszólaltatásával.
Az általunk kiadott hangok minősége információ az önmagunkal és egymással való viszonyunkról, kapocs a körülöttünk lévő világhoz.
Kísérletezéseink eszköze tehát a hang lesz, származzon bárhonnan is.
Időbeliségét, hangi ciklusokra bontjuk és eljátszunk ezen ciklusok mozaikszerű összerakásával és megszólaltatásával. Célunk, hogy a hangokat és a hangkeltést eszközként használva minél jobban megismerhessük önmagunkat, egymást és környező világunkat.

Táncműhely. Vezeti Nagy Csilla (Budapest).
Táncművészként a figyelmem középpontjában a test áll. A test, ami alakul: fogantatásunktól fogva folyamatosan fejlődik, majd a korosodás idejébe lép a felnőttkorral. Öregszik, elhasználódik, s mindezekkel együtt érik és „bölcsül”. A mai korszellem, s a trendek a legkülönfélébb „fiatalító csodaszereikkel” hívják fel a figyelmünket arra, hogy az idő igen is halad, s irreális módon – állítsuk meg az öregedés folyamatát! A lineáris dominál, a ciklikus homályba vész, a ezzel könnyen lehetünk testünk ellenségei. Kár...
Pedig ott van például a légzés, a „légzésünk tengere”, ami úgy járja ismétlődő hullámzását, mint az ár és a dagály folyamatos ismétlődése. S még számos hasonló jelenség emlékeztethet bennünket testünk által az idő, s ebben a természet ciklikus történéseinek rendjére. Ezekben a felismerésekben, vagy újra emlékezésekben erő rejlik. A táncműhely egyik központi témája ennek az erőnek az aktiválása; segítségül hívva egy fúziós tréninget, amely a jóga, a tajcsi és a Skinner-féle ellazuló technika ötvözésén alapul.
Alkotóként a lineáris és a ciklikus időszemlélet kapcsán a következő kísérlet izgat: a „folyamatos jelen” életre hívása a tánc és színház által. A műhelyben két irányt szeretnék ajánlani, mint kiindulópont:
– Mozgás – kortárs tánc, amiben a „végtelenített repetíción” van a hangsúly. Az időtlen ismétlések közben megjelenik a modifikáció, ami magában hordozza a destrukció és/vagy egy újabb konstrukció lehetőségét, kialakulását.
– „Haiku-szerű” sűrítés, ahol egy pillanatban tárul elénk a változás és idő súlya. Színházi megközelítéssel mozgásos jelentek kitalálása, majd összefűzése.
Végül S. Beckett frappáns idézete kedvcsinálóként: „Dance first. Think later. It's the natural order.”

Építészműhely. Vezeti Sánta László (Csíkszereda).
Mi lenne a kapocs az idő, (legyen az ciklikus vagy lineáris) és az építészet között?
Az építészet tárgya a tér, és az épített tér tulajdonképpen nem más mint a mozgásban lévő emberi test negatívja. Mindent úgy igyekszünk kialakítani, hogy az végül a testünket, és esetenként ezáltal a lelkünket is, kiszolgálja.
A mozgásban lévő testűnket! Hangsúlyoznom kell a mozgást, mert minden ami él, mozog, egy halott test térigénye erősen beszűkül...
Es mert a mozgás egyik komponense, a távolság mellett: az idő!
Hozzunk létre egy ösvényt! A francia „parcours” szó jut eszembe először... egy olyan út, ami azáltal jön létre, hogy végigjárjak!
Akár az életút.
Adjunk teret belső, szürreális világunknak, amire az építészeti gyakorlatban egyébként oly kevés lehetőségünk adódik!
Dolgozzunk együtt zenész, táncos vagy más műhelybeli kollégáinkkal!
Az eszköztárunk szűk, de elégséges. Gondoljunk arra, hogy például egy zenedoboz bütykös tengelye vagy egy mágneskártya lyukai a ritmus, a mozgás révén, tehát az idő múlásával, milyen komplex üzenet átadására képes: végül megszólalhat a zene!

Íróműhely. Vezeti Adorján Beáta (Debrecen).
„Amikor egy alkalommal megkérdezték, ugyan ki vagy te, Püthagorasz, mint erre a kérdésre a legtöbb ember, ő is zavarba jött, és hamarjában nem tudott mit felelni. Ki vagy? Micsoda ügyefogyott kérdés. Az ember megrezzen és elpirul. Erre a kérdésre minden válasz egyformán rossz.” (Hamvas Béla: Püthagorász)
10 napig a Minimum Party területe lesz számunkra a világ közepe, akárcsak régen a Delphoi-jósda a görögöknek. Ezért legyen ez a tíz nap számunkra időutazás, miközben megpróbálunk visszakapcsolódni a természethez, és megkísérelünk rátalálni lelkünk köldökére. Az utazás időbeli irányai tetszőlegesek. A módozatain dolgozni fogunk. Különböző játékok, improvizációs gyakorlatok révén megnyitjuk receptorainkat és kitágítjuk azok ingerküszöbét, aztán érzékeléseinket irányítva próbáljuk megragadni a pillanatot. Pillanatokat. Valakit egy pillanatban. Vagy magunkat egy pillanatban. Egy pillanatot egy pillanatban. Az időt a pillanatban. Azt a rést, amelyen keresztül hirtelen eltűnik, kitágul, kimerevedik vagy átfordul az idő.

Filozófia-műhely. Vezeti Pálfalusi Zsolt (Budapest).
Traumatizált szubjektum – az őrültség képi ábrázolásai, mentálisan sérült művészek biográfiái
(Traumatized subject – visual representations of madness, biographies of mentally ill artists)
A kurzus Sander L. Gilman művének, a Seeing The Insane, valamint Foucault, A bolondság története c. megállapításaira épül. A munka során annak a kérdésnek járunk utána, miként váltotta le a képileg megjelenített őrültséget, a trauma látványát a XIX század végére a pszichoanalitikus modell, mely alapvetően a hallásra, a képi megjelenítéstől való távolságtartásra épült. Goya-tól van Gogh-ig milyen típusú művészi megjelenítései voltak eddig az őrültségnek és miként ábrázolták az örültek házát illetve elmegyógyintézeteket.

Kézműves műhely. Vezeti Tank Erzsébet (Székelyudvarhely)
Életünk útja
Mindannyiunk életében vannak kulcsfontosságú emlékek, legyen az egy illat, egy szín, vagy akár szüleink arca, melyek meghatározzak a későbbi életünk alakulását. Ezekre az emlékekre építkezve alakítottam ki az idei kézműves műhelynek a programját, ami a nemezelés technikáján fog alapulni. A program kivitelezéséhez igen fontos az első és legtisztább múltbéli emlékünk, amire csak vissza tudunk emlékezni, aztán a jelen, az amivel nap mint nap megbirkózunk, ami életünk nagy kihívása(egy feladat, gyereknevelés, anyaság vagy akár a munkahelyünk) amire büszkék vagyunk és végezetül a jövő. Azt az emléket vagy gondolatot, érzést keressük, amitől szabadulni szeretnénk. Ezeket az élményeket jelképekké formáljuk, és ezek a jelképek fognak majd a későbbi munkáinkon megjelenni. Az első a múlt jelképe egy mamuszra (papucs) fog kerülni: ezzel léptünk először kapcsolatba, ez az első élmény a külső világgal. A jelen jelképe egy tarisznyára kerül, mintegy szimbolizálva azt a folyamatot, amit magunkkal hordunk nap mint nap. A harmadik jelkép egy szőnyegre fog majd kerülni, amit mindenki együttes erővel készít majd el. Erre helyezi majd rá ki-ki a saját kis titkát, ami nyomasztja és szabadulni szeretne tőle. Az utolsó nap a tábortűznél mindenki a saját kis mamuszában a kis tarisznyájával az oldalán egy nemezelt virággal a kezében átsétál majd a kis szőnyegen egy lombkapu alatt, szimbolikusan megtisztulást nyerve ezáltal. A tábor végére mindannyiunknak lesz egy pár nemez papucsa, egy virágja, és egy tarisznyája; a közös munka gyümölcse pedig, a „varázsszőnyeg” lesz.

+ Élboy (Szabó Attila egyszemélyes műhelye).
Örömszínház. Tévéműsor. Formabontás. Sitdown comedy. A Minimum Party legrégebbi (20 éves) műhelye.

Dokumentációs csoport vezetők. Videó: Schneider Tibor (Kolozsvár), Fotó: Kónya István (Budapest)

Támogatók:
a Román Kormány Etnikumközi Kapcsolatok Főosztálya (DRI),
Nemzeti Kulturális Alap (Budapest),
a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Communitas Alapítvány (Kolozsvár).

Partnereink:
Kászonaltíz Polgármesteri Hivatala,
Kazun Kulturális Egyesület
és a Dr. Lukács Mihály Általános Iskola.

[Vissza a tetejére]

Beszámolunk a 20. Minimum Party alkotótáborról

Memória – A 20. Minimum Party összművészeti alkotótábor és szakmai fórum
2015. július 29 és augusztus 9. között, Kászonaltíz községben, a Tiszás patak torkolatánál (Tiszástő)

Július 29. és augusztus 9. között huszadszorra találkoztunk a Tiszás patak tövénél, Kászonaltíz mellett Idén is tíz műhellyel működött a tábor, amelyek ugyanazon téma köré szerveződtek, és az ehhez kapcsolódó kérdéseket szem előtt tartva alakult a tábori szakmai fórum is. A huszadikon a memória volt a hívószó, amit megpróbáltunk megfosztani az emlékezés pátoszától. Lásd a meghirdetőt.

A 20. tábor eseményei:

Július 29. szerda
Érkezés napja.
9:00 – reggeli
10:00 – sátorhúzás, szabad program
14:30 – ebéd
16:00 – részvételi lista kitöltése
20:00 – vacsora
Utána tábortűz, tábornyitó buli.

Július 30. csütörtök
9:00 – reggeli
11:00 – a műhelyvezetők ismertetője
13:00 – Műhelyvezetők megbeszélése
14:30 – ebéd
16:00–20:00 – műhelytevékenységek
20:00 – vacsora
18:00 – SZAKMAI FÓRUM: Szigeti Gábor Csongor előadása.

Július 31. péntek
9:00 – reggeli
10:00–14:30 – műhelytevékenységek
14:30 – ebéd
15:30–20:00 – műhelytevékenységek
20:00 – vacsora
21:00 – SZAKMAI FÓRUM – 25 éves a Mediawave filmfesztivál – Schneider Tibor riportfilmjének bemutatója
22.30 – SZAKMAI FÓRUM – Tíz kicsi mókus – 2012-ben a Minimum Party alkotótáborban forgatott, utólag a White Raven Studios-ban véglegesített film bemutója
Utána buli a tábortűznél.

Augusztus 1. szombat
9:00 – reggeli
10:00–14:30 – műhelytevékenységek
14:30 – ebéd
15:30–20:00 – műhelytevékenységek
20:00 – vacsora
21:00 – SZAKMAI FÓRUM – Pálfalusi Zsolt: Hol tart az esztétika? – vetítés, előadás
Utána buli a tábortűznél.

Augusztus 2. vasárnap
9:00 – reggeli
10:00–14:30 – műhelytevékenységek
14:30 – ebéd
15:30–18:30 – műhelytevékenységek
18.30 – SZAKMAI FÓRUM – Szalmaház, mint alternatíva – Lázár Attila vetítéssel egybekötött előadása, beszélgetés
20:00 – vacsora
21:00 – Miquèu Montanaro: Esti raga (koncert)
Utána buli a tábortűznél.

Augusztus 3. hétfő
9:00 – reggeli
10:00–14:30 – műhelytevékenységek
14:30 – ebéd
15:30–18:30 – műhelytevékenységek
18:30 – SZAKMAI FÓRUM – Válogatás a 22. ALTERNATIVE filmfesztivál díjnyertes filmjeiből – vetítés
20:00 – vacsora
21:00 – Szabó Attila: Talált tárgyak – Élboy előadás
22:00 – Memória: vetitétes az előző években a Minimum Party alkotótáborban készült filmekből. Utána buli a tábortűznél.

Augusztus 4. kedd
9:00 – reggeli
10:00–14:30 – műhelytevékenységek
14:30 – ebéd
15:30–18:30 – műhelytevékenységek
18:30 – SZAKMAI FÓRUM – Lövétei Lázár László: Bemutatkozik a költő, műfordító és szerkesztő
20:00 – vacsora
21:00 – Szabó Attila: Maraton – Élboy előadás
22:00 – SZAKMAI FÓRUM – Pálfalusi Zsolt: Rendhagyó esztétika óra – vetítés, előadás
Utána buli a tábortűznél.

Augusztus 5. szerda
9:00 – reggeli
10:00–14:30 – műhelytevékenységek
14:30 – ebéd
15:30–19:00 – műhelytevékenységek
19.00 – Az erdő szellemei – jelmezes-zenés gyerekfelvonulás
20:00 – vacsora
21.00 – Szabó Attila: Egy szerelem története – Élboy előadás
21:20 – SZAKMAI FÓRUM – Márton Ildikó épitész és műhelye bemutatkozója
Utána buli a tábortűznél.

Augusztus 6. csütörtök
9:00 – reggeli
10:00–14:30 – műhelytevékenységek
14:30 – ebéd
15:30–18:15 – műhelytevékenységek
18:15 – Creep – az ANL-csoport (Benedek Elemér, Lőrincz Gyula) performansza Bölöni Endre és Lukács Ádám részvételével
18:30 – SZAKMAI FÓRUM – Mester Béla: Kulturális emlékezet – előadás
20:00 – A táncműhely produkciója
20:30 – vacsora
20:10 – Szabó Attila: Mostan emlékezem – Élboy előadás
21:25 – SZAKMAI FÓRUM – Fekete Zsolt: 7 FÁK 1988-2015. Memória-part – fotó-vetítés és előadás, beszélgetés
23.00 – Zeneműhely bemutató koncertje
Utána tábortűz, buli.

Augusztus 7. péntek
9:00 – reggeli
10:00–14:30 – műhelytevékenységek
14:30 – ebéd
15:30 – Búcsúzik az irodalom műhely – műhelybemutató
18:00 – SZAKMAI FÓRUM – Kádár Elemér: A tánc a vérünkben van? – előadás, beszélgetés
19:30 – A vízuális műhely beavató performansza
20:00 – vacsora
20:45 – Élboy (Szabó Attila): 5D-mozi – szösszenet
21:15 – SZAKMAI FÓRUM – Pálfalusi Zsolt: Rendhagyó esztétika óra – vetítés, előadás
22:10 – MP-20 – Bölöni Endre Szilágyi Domokos-előadóestje
22:45 – Biró Zoltán: Memóriajáték – (árny) játékos performansz a mozgásszínház műhellyel
23:35 – LUMIKON – „összművészeti közösülés”
Utána tábortűz, buli.

Augusztus 8. szombat
9:00 – reggeli
10:00–14:30 – műhelytevékenységek
14:30 – Táborvégi össz-körtánc
15:00 – ebéd
16:00 – Füvek emlékezete – a kézműves műhely vetítéssel egybekötött bemutatója a zeneműhely kíséretében
16:30 – A kézműves műhely kiállítása
17:00 – Az építészműhely Balansz[ő] c. építményének bemutatója Márton Ildikó vezetésével, Miqueu Montanaro és a zeneműhely kíséretében, közben testfestés hennával Lázár Mónika vezetésével
17:30 – Menekültek a Keleti-Kárpátokban – a vizuális műhely bemutatója Szigeti Gábor Csongor vezetésével
20:00 – vacsora
20:30 – Szabó Attila: Montanaro vagyok – Élboy kísérleti színházi előadás
22:00 – Monológ – A filozófia műhely performansza
24:00 – Emlék egy táborról – Molnár Katica filmjének bemutatója
24:30 – Labirintus – Kéri Virág Alice és Illyés Réka installációja
01:00 – A filmes műhely vetítése. A többi műhely (főleg a zeneműhely) közreműködésével készült filmek vetítése, Schneider Tibor 5 részes No comment c. tábori dokumentum-rövidfilmjei közbeiktatásával. Játékfilmek: Gara Balázs Dávid: Félreértés, Faragó Balázs: Akarsz-e játszani, Kéménes Bernadett: Epigramma, Schneider Vince: VinClip, Móga Piroska: A munka gyümölcse, Részeg Imola: Kollektív memória (részlet), Pálfalusi Zsolt: Utad vége
01:30 – A fotóműhely analóg és digitális képeinek vetítése, melyek az utolsó tábortűz melleti buli vetített (VJ) hátteréül is szolgáltak.

Augusztus 9. vasárnap
9:00 – reggeli Utána: sátorbontás, kijelentkezés, hazamenetel.

A 2015-ös évi tábor támogatói:
a Román Kormány Etnikumközi Kapcsolatok Főosztálya (DRI),
Nemzeti Kulturális Alap (Budapest),
Bethlen Gábor Alap (Budapest),
a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Communitas Alapítvány (Kolozsvár).

Partnereink: Kászonaltíz Polgármesteri Hivatala,
Kazun Kulturális Egyesület
és a Dr. Lukács Mihály Általános Iskola.

Memória

20. Minimum Party alkotótábor és szakmai fórum
2015. július 29 – augusztus 9. Kászonaltíz mellett, a Tiszás patak tövénél

Idén a tábori témánk a memória lesz, annak okán, hogy immár 20. alkalommal szervezzük meg a Minimum Party-t. De ezúttal a memóriát a bizonytalan oldaláról szeretnénk megközelíteni, azt vizsgálnánk meg, hogy mennyire alakítjuk át az emlékeinket az idő teltével. Mire emlékezünk másként mint a többiek, mit felejtünk el, milyen részletek esnek ki a képből, illetve mi kap túl nagy hangsúlyt. Vagy pedig mire emlékezünk, ami valójából meg sem történt.

Műhelyek

Emlékmúzeum – vizuális-művészeti műhely Szigeti Gábor Csongor (Budapest) vezetésével

A szubjektív emlékezet fontos összetevője a képzelet, mely kulcsfontosságú elem a képzőművészet esetében is, és amely szabad teret enged azoknak a „tévedéseknek“, amelyek a felidézés során átalakítják, továbbgondolják a memóriánkban rendelkezésre álló információkat. A digitális emlékezethez viszonyítva ez egy organikus folyamat, mely arra is képes, hogy az aktuálisan ránk ható benyomások, mint a környezet, táj, emberek, mozgás, tárgyak, hangok, illatok stb. és az emlékek között asszociatív kapcsolatot hozzon létre, mely az előhívás és újraalkotás fele mozdítja gondolkodásunkat. Mi történik, ha az újraalkotás nem csak a képzeletünkben megy végbe, hanem elkezdjük újraépíteni a valóságban is? A Vizuális műhely résztvevőivel első lépésként a helyszíni benyomások kapcsán idézünk fel személyes, illetve kollektív emlékeket, ezek részleteit dolgozzuk ki, majd kísérletet teszünk a workshopon rendelkezésre álló környezet és annak élő és élettelen elemeiből való ideiglenes összeállítására. Terveim szerint mindezt digitálisan „rögzítjük“, és létrehozunk egy virtuális emlékmúzeumot, mely online elérhetővé válik minden érdeklődő számára. Az egész folyamat során alapjából elvetjük a műtárgyalkotás kényszerét, a hitelességen és kísérletezésen van a hangsúly.

Instant vintage & fine art – fotográfia műhely Kónya István (Budapest) vezetésével

A digitális fotózás és utómunka korában feledésbe merült, hogy analóg módszerekkel is manipulálhatjuk fotóinkat. Az idei témakör is érdekes kérdéseket hagy maga után. Létezik objektív reprezentációja a valóságnak? Bízhatunk memóriánkban? Mitől élvez prioritást egy emlék? Hiszen az emlékek talán nem is lineárisan rakódnak egymásra, hanem benyomások és asszociációk laza szövedékei. Az agyunk ugyanúgy módosít, mint ahogy azt mi is tesszük fotóinkkal. Az, hogy fényképeink hű tükrei a múltnak, ma már cseppet sem triviális. Attól függően ki, hogyan és mivel rögzíti és „hívja elő” emlékeit, más-más eredményt kapunk. Az idén az elkapott pillanatokat szándékosan torzítani fogjuk különböző előhívási eljárásokkal. Kísérletezni fogunk olyan analóg technikákkal, mint például a redscale, a multi-expo, caffenol-C, Wineol, stb., hogy lássuk, mi történik, ha idegen anyagok szennyezik be emlékeinket. (értsd. kávé, tea, bor, szóda és egyéb nyalánkáságok felhasználásával fogunk ff. és színes filmet hívni.) Emellett érdeklődőknek lehetőségük nyílik betekinteni az aktuális digitális képmanipuláció világába, illetve egyéb meglepetésekre is tartogatunk.

EmlékMás – filmes műhely Fogarasi Gergely (Budapest) és filmes dokumentáció Schneider Tibor (Kolozsvár) vezetésével

„A fénykép emlékprotézis.” (Susan Sontag)
A film emlékeink idejének bezárása. Emlékekből állunk. A beszédünk, a reakcióink egyes helyzetekre mind az emlékezetünkbe vésődött minták alapján történnek. Minden emlékmorzsa múltidővé áll össze, és már kész is a képek végtelen halmaza, a saját filmünk.
Az ember üres forgatókönyvnek születik, és végül rendezőként leforgatva saját ilyen-olyan filmjét hal meg. Idén Krúdy Gyula, Mándy Iván, és Székely Csaba írásai nyomán az emlékezés témakörét járjuk körül. Az emlék és a valóság határmezsgyéjén mozogva, szabad feldolgozásokban az emberi idő múlását, annak érzékelését „örökítjük”meg.
Filmet csinálni magányosan nem lehet, a forgatás mindig társasjáték. Főleg, ha kevés idő áll rendelkezésre, meg kell tanulni improvizálni a kamera előtt és mögött.
Idén a gyorstalpaló filmkészítés 10 napja alatt a MEMÓRIA témakérést felhasználva szabadon játszani fogunk az emlékeinkel, képekkel és a hangokkal, rögtönzésekkel, egymásból építkezéssel.
A forgatások alatt mindenki kipróbálhatja magát rendezőként, íróként, operatőrként, vagy akár színészként is. Aki részt vesz a munkafolyamatokban, garantáltan legalább két filmmel távozik.
Idén a filmes műhelyben az EmlékMás címszava kerül szabadon az egyéni nézőpont kísérleti kése alá, a videóművészet különféle műfajain, struktúráin keresztül.
Hozott ötleteket, rövid leírásokat, saját történeteket is várunk, amikből kiindulhatunk.
A műhelymunka során közös alkotásra törekszünk a többi minimumparty-s műhellyel is.
A workshop 10 napja három fő alkotási fázisból áll:
I. Ötletelés, forgatókönyvek kidolgozása, gyártás szervezés
II. Forgatás, videókísérletek
III. Utómunka
Esténként a napközben felvett anyagok elemzése, majd filmvetítések (az ezredforduló óta gyártott kis- és nagyjátékfilmek kínálatából), és kötetlen elemzői beszélgetések a látott filmekről.
A workshop alatt készült munkákat a tábor végén, a „Kászonwoody Filmfesztivál” keretében bemutatjuk! Aki teheti, hozzon magával kamerát, fényképezőgépet, laptopot, minden olyan eszközt, ami a műhelymunkát segítheti!

Népi memória – zeneműhely Miqueu Montanaro (Franciaország) vezetésével

Van-e népzene, van-e népi memória?
Mitől él a hagyomány, az idő teltével miért fontos a gyökereinket újrafelfedezni?
Mire épít a szabad zene, és milyen emlékképeket használunk fel az improvizációink során?
Amit ma népi kultúrának nevezünk, abban is sok minden torzul már a visszaemlékezés során. Mi az, ami kihagyható belőle?
Amennyiben sikerül a filmes műhellyel együttműködni, és filmzenét írni, ezzel az idei tábor emlékét készítjük el. Az lesz a kihívás, hogy a film erős képi jellegével ne nyomja el a zene ébresztette emlékképet, hanem kiegészítse, felerősítse azt. A zeneműhely mindenképpen a kollektív memóriára fog alapozni, a tábori résztvevők együttműködésére ad lehetőséget.

A test emlékezete – mozgásszínház-tánc műhely Kocsis Andrea és Lukács Ádám (Miskolc) vezetésével

Furcsa, álomszerű kaland… egy utazás, ahol különböző idők és terek ütköznek és fonódnak össze egy rejtélyes és misztikus „nem-történetté”, egy abszurd világ senkiföldjén…
Az emlékezet művészet, mely az egyénre tartozik. Középpontjában a „MIT NEM SZABAD ELFELEJTENI?” kérdés áll. Mert minden emlék önálló rendszert alkot, melynek elemei alátámasztják és befolyásolják egymást…
Kérdések és válaszok, oltás és kapcsolás, villanások és megvilágítások…amire a test nem emlékszik; vonalak, dinamika, könnyedség, zeneiség, mozdulatok szabadsága, a testek közt áramló hullámok benépesítik az ürességet… mert a test nem hazudik… emlékszik!

Élboy, a kísérleti színház műhely – vezeti Szabó Attila (Miskolc-Kolozsvár)

Az Élboy éveken át egy három taggal működő, csak az MP idejére öszeálló kísérletező csapat volt, ami mára egyetlen személyre apadt, Szabó Attila személyében. Bár nem számíthat rá senki biztosan, akárki (néha az egész tábor) belekerülhet vicces és öntörvényű produkcióinak egyikébe.

Megfagyott muzsika – építész műhely Márton Ildikó (Csíkszereda) vezetésével

Amint térré formáljuk egy adott kor gondolkodását egyben konzerváljuk is azt. Ez a kialakított térélmény hatással lehet a fejlődő szépérzékre, arányérzékre, gondolkodásmódra, későbbi szociális viszonyulásainkra. Az idővel átalakuló értékrend hatással lehet a már létező térszervezés eddigi logikájára, elemeire, dinamikájára, művészeti értékére, egységességére.
Kortárs műemlékvédelmi fejtegetések közt folyamatos kérdés a helyes értékhierarchia azonosítása és annak védendősége, mivel az épület (jó esetben) nem fagy meg, saját élete van és rendszerint kellő alázattal igazodik a változó társadalmi igényekhez.
A tábor időtartama alatt elméleti kérdéseket boncolgatunk az inspiráció lehetséges eredete és a megtartandóság azonosítása témakörében, mely gondolatot a tájszövet kiegészítéseként kigondolt szerkezetekkel próbálunk szemléltetni.

Mit kellene feledni? – filozófia műhely Pálfalusi Zsolt (Budapest) vezetésével

Az idei műhely munkája egyetlen mű köré szerveződik, ez pedig Hölderlin Emlékezés című költeménye. A mű a filozófiatörténet olyan nagy alakjait ihlette meg, mint Heidegger és Gadamer. Konkrétan egy filozófiatörténeti eseménnyé vált, mivel az emlékezés problémája már nem csak a filozófiatörténet hajnalán vált közismert kérdéssé (például az anamnészisz elmélete Platón filozófiájának központi gondolata lett), de legalább Schopenhauer és Nietzsche óta az életfilozófiák egyik leglényegesebb kérdésévé változott Freuddal kezdődően pedig a pszichoanalitikus elméletek sarokköve.
Mire kell emlékezni, és mit kell feledni, hogy egészségesen élni tudjunk? Mi az, amire akkor is emlékezünk, ha nem akarunk, és mi az, amit életünk során éppen a felejtéssel állandó harcban állva meg akarunk őrizni, miközben az emlék folyton torzul, elmosódik. A kurzus során Hölderlin költeménye mellett Nietzsche, Heidegger és Gadamer emlékezésre vonatkozó szövegeit vesszük elő, és tárgyaljuk meg.

Az ismeretlen napló – író műhely Lövétei Lázár László (Csíkszereda) vezetésével

Hány % vámot szed az irodalmi nyelv az emlékektől?
Történészek, társadalomkutatók körében lassan közhelyszámba megy, hogy az emlékezet: konstrukció. Ennek fényében viszont adja magát a kérdés, hogy lehetséges-e egyáltalán „objektív” irodalmi (vissza)emlékezés, vagy minden emlék átalakul, mihelyt irodalommá transzponálódik? Jó lenne megbogarászni ezt a kérdést például az alábbi művek olvasásával:
1. a. Arany János: Bolond Istók (Második ének)
1. b. Arany János: Önéletrajz. Levél Gyulai Pálhoz
2. a. Iszaak Babel: Lovashadsereg
2. b. Gereben Ágnes: Iszaak Babel ismeretlen naplója
3. a. Szabó Gyula: Gondos atyafiság
3. b. Szabó Gyula: Képek a kutyaszorítóból
(Persze mindenki hozhat témába vágó kedvencet – az erdélyi emlékirat-irodalomtól Lev Tolsztoj önéletrajzi trilógiáján át Varlam Salamov Kolimájáig. Horgászfelszerelés kötelező!)
És természetesen írni is fogunk!

A füvek emlékezete – kézműves műhely Lázár Mónika (Csíkszereda) vezetésével

Valahol, odafenn éjszakánként apró, törékeny lények festik a növényeket, hogy reggelre csodaszépen zöldelljenek, sárgálljanak, kékelljenek, lilálljanak. Néha titokban más, sziporkázó színeket is kevernek. Csak úgy, a maguk szórakozására. Aztán, hogy reggel senki ne vegye észre a turpisságot, a növények belsejébe töltögetik. Mi az, amire ebből egy növény emlékszik? És mi az, ami előhívható a memóriájából? Különböző, vadon élő növények leveleit gyűjtjük, majd titkos szerek segítségével gőz fölött textilre nyomtatjuk.

A műhelytevékenység mellett a tábori szakmai fórumon a résztvevőknek lehetőségük lesz a műhelyvezetők és más meghívottak eddigi munkáinak megtekintésére, és ezek kapcsán beszélgetésekre is.
A szakmai fórum tervezett előadói:
Fekete Zsolt, Fogarasi Gergely, Kádár Elemér, Kónya Istán, Mester Béla, Pető Hunor, Pálfalusi Zsolt, Selyem Zsuzsa, Szigeti Gábor Csongor, Vécsi Nagy Zoltán, Zátonyi Tibor, és mások.

A 2015-ös évi tábor támogatói:
a Román Kormány Etnikumközi Kapcsolatok Főosztálya (DRI),
Nemzeti Kulturális Alapprogram (Budapest),
Bethlen Gábor Alap (Budapest),
a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Communitas Alapítvány (Kolozsvár).

Partnereink: Kászonaltíz Polgármesteri Hivatala,
Kazun Kulturális Egyesület
és a Dr. Lukács Mihály Általános Iskola.

Barlangrajz

Barlangrajz címmel készült el egy vizuális projektünk az idei, 25. Mediawave fesztiválra.
2015. április 30. és május 2. között Komáromban voltunk, a Monostori erődben zajló Film- és Zenei Együttléten, amit ezúttal a 25 év munkatársai találkozójának (is) neveztek.

A fesztiválszervezők kérésére a Minimum Party természetközeliségét tükrözendő, a Duna-parti ártéri erdőbe kellett elképzelnünk az installációt. Az ötlet a következő volt: hozzunk létre egy lehetőleg vízszintes mennyezet-szerűséget, ami elmetszi az erdőt. Ebbe a vászonból készült mennyezetbe tökéletesen kerek lyukakat terveztünk vágni (hullahopp karikák bevarrnásával), így a vászon nem ér hozzá a fákhoz, a fatörzsek körül marad egy kis légtér. Olyan helyet kellett választanunk, ahol elég magasak a fák ahhoz, hogy a vászon alatt csak csupasz törzsek látszódjanak, a lombkorona a ponyva fölé kerüljön. Az összkép olyasmi mint ami Hajao Mijazaki japán anime rendező Nauszika, a szél harcosai c. filmjében látható, csakhogy a filmben óriásiak a fák és nagyon magasan van az elválasztó homokréteg. Ott az egész olyan mint egy templom, nálunk inkább barlang jellegűnek kellett lennie. Ez volt nagyjából a Barlangrajz-terv. Erre a felületre aztán bármit ki lehetett találni: rajzok, firkák, graffiti, versek (szlemmek), videó- és diavetítés stb.

A projekt koncepje az idei tábor MEMÓRIA hívószavára utalt, ami a 20. tábor "kerekségének" apropóján jött létre, s ami a Mediawave fesztivál 25. kiadására is ráillett. Azért kapta a Barlangrajz nevet, mert a barlangrajzok régmúlt korok lenyomatai, memóriája. Ilyen nyomokat készültünk otthagyni a Fényírók fesztiválján, természeti környezetben. Egy minimalista installációt szerettünk volna létrehozni és performansszal, happeninggel tenni élővé. Egy mesterségesen elhatárolt, természetből kiszakitott tér volt ez a a barlang, ahol fénnyel rajzolhattunk.

A projektbe Kónya István (Wurki), Kéri Alice Virág, Schneider Bence, Schneider-Lönhart Csenge, Márkus Barbarossa János és Molnár István szállt be. Szerda éjszakai érkezésünk után, első délelőttünk terepszemlézéssel és az anyagok összegyüjtése, beszerzésével telt. Virág és Wurki diapozitiveket festettek a vetítéshez:

Miután sikerült minden anyagot begyüjteni (beleértve egy sétát a helyi nagyáruházba a hulahopp-karikákért) nekiláthattunk az építésnek. A vászon kifeszítése nem bizonyult egyszerű feladatnak, de végül is sikerült elfogadható állapotba hoznunk. A karikák is egészen jól mutattak a fák körül.

A barlang esti bevetitésre volt tervezve de nappali fényben is voltak rajta rajzolatok, persze úgy, hogy a másnapi megnyitóra még ne rontsuk el a vetíthető felületet. Erre a Barbarossa csipkéi bizonyultak jó választásnak, az árnyékuk nappali fénynél szolgálta a barlangrajz-ötletet.

Végül pedig jöhetett az esti barlang(fény)rajz, amit Wurki (Kónya István) biztosított. Az előzőleg megfestett dialemezeket vetítette ki a vászonra, egy kis trükkel (a diavatetítő autofókuszát kihasználva) még animálta is az állóképet.

Amint a fenti képen látható, a ponyva a Duna-partra vezető ösvény fölé került. Barbarossa ötlete volt, hogy szórjuk le avarral a barlang földjét, amivel visszahódítottuk a természetnek ezt a talpalatnyi Minimum Party-t, sőt a közepére egy pici tábortüzet is raktunk. De ez már másnap volt, a kiállításmegnyitón, aminek borivással is megadtuk a módját (köszönet ezúton is Barbarossának a szponzorációért) és ugyanekkor a táborról is meséltünk, vetítettünk (a barlangi vászonra). Sajnos erről már nem készült fénykép.

Köszönjük Hartyándi Jenőnek a meghívást, reméljük jövőre is ott leszünk!

Beszámolunk a 19. Minimum Party alkotótáborról

Körül/belül – 19. Minimum Party összművészeti alkotótábor és szakmai fórum
2014. július 30 és augusztus 10. között, Kászonaltíz községben, a Tiszás patak torkolatánál (Tiszástő)

Július 30. és augusztus 10. között tizenkilencedik alkalommal zajlott a Minimum Party alkotótábor és szakmai fórum a Hargita megyei Kászonaltíz mellett, a Tiszás patak torkolatánál. Idén tíz műhelyből választhattak a résztvevők, melyek többnyire egy téma köré szerveződtek, és az ehhez kapcsolódó kérdéseket szem előtt tartva alakult a tábori szakmai fórum is. A tizenkilencedik alkotótábor kérdésfelvetése a körül/belül ellentétpárra, illetve átvitt értelmére (körülbelül) irányult. Lásd a meghirdetőt.

Az idei év alkotóműhelyei a következők voltak: természetművészet – vizuális művészet Pető Hunor (Budapest) vezetésével, építész műhely Jakab Csaba (Budapest) vezetésével, absztrakt fotográfia műhely Kalló Angéla (Kolozsvár) vezetésével, filmes műhely Fogarasi Gergely (Budapest) és Schneider Tibor (Kolozsvárról) vezetésével, több mint Sound Art – zeneműhely Rimóczi István / Bélaműhely (Budapest) vezetésével, táncműhely Kocsis Andrea és Lukács Ádám (Miskolc) vezetésével, mítoszlabor – íróműhely Juhász Kristóf (Szentendre) vezetésével, filozófiaműhely Pálfalusi Zsolt (Budapest) vezetésével, kézműves műhely Végh Éva és Czirják Szilárd (Kolozsvár–Gyergyócsomafalva) vezetésével, illetve az elmaradhatatlan Élboy, vagyis a kísérleti színház műhely, ami egymaga Szabó Attila (Kolozsvár – Miskolc).

Részletes tábori program:

Július 30. szerda

Érkezés napja.
8:00–9:30 – reggeli
10:00–14:30 – sátorhúzás, szabad program
14:30 – ebéd
16:00–20:00 – részvételi lista kitöltése
20:00 – vacsora
Utána tábortűz, tábornyitó buli.

Július 31. csütörtök

8:00–9:30 – reggeli
10:00 – a műhelyvezetők ismertetője
12:00–14:30 – műhelytevékenységek
14:30 – ebéd
16:30–18:00 – műhelytevékenységek
18:00 – SZAKMAI FÓRUM: Mi van a posztmodern után? – Selyem Zsuzsa vetítéssel egybekötött előadása, beszélgetés
20:00 – vacsora
18:00 – SZAKMAI FÓRUM: Történetmesélés kétféleképpen – Vágvölgyi B. András vetítéssel és felolvasással egybekötött előadása, beszélgetés
Utána buli a tábortűznél.

Augusztus 1. péntek

8:00–9:30 – reggeli
10:00–14:30 – műhelytevékenységek
14:30 – ebéd
15:30–18:00 – műhelytevékenységek
18:00 – SZAKMAI FÓRUM – Pálfalusi Zsolt: Egy idézet margójára (a filozófia műhely nyilvános megnyitója)
20:00 – vacsora
21:00 – Szabó Attila: Az időutazás I. – Élboy előadás
21.20 – SZAKMAI FÓRUM – A Bélaműhely jelenség – Rimóczi István vetítéssel egybekötött előadása
Utána buli a tábortűznél.

Augusztus 2. szombat

8:00–9:30 – reggeli
10:00–14:30 – műhelytevékenységek
14:30 – ebéd
15:30–20:00 – műhelytevékenységek
20:00 – vacsora
21:00 – Szabó Attila: Az élet értelme I.– Élboy előadás (sit down comedy)
21.20 – SZAKMAI FÓRUM – Építés – Jakab Csaba vetítéssel egybekötött előadása, beszélgetés
Utána buli a tábortűznél.

Augusztus 3. vasárnap

8:00–9:30 – reggeli
10:00–14:30 – műhelytevékenységek
14:30 – ebéd
15:30–18:30 – műhelytevékenységek
18.30 – SZAKMAI FÓRUM – A 2014-es Velencei Építészeti Biennále Magyar pavilonjáról – Jakab Csaba vetítéssel egybekötött előadása, beszélgetés
20:00 – vacsora
20.30 – Szabó Attila: Szita-szita péntek (Élboy-előadás)
21:00 – Juhász Kristóf: A világirodalom története 45 percben (felolvasás-performance)
18.30 – SZAKMAI FÓRUM – Élet a halál után – Pető Hunor vetítéssel egybekötött előadása, beszélgetés
Utána buli a tábortűznél.

Augusztus 4. hétfő

8:00–9:30 – reggeli
10:00–14:30 – műhelytevékenységek
11:00 – Zorkóczy Zenóbia: Rosszcsont Zénó jó szeretne lenni – előadás a gyerekeknek
14:30 – ebéd
15:30–18:30 – műhelytevékenységek
18:30 – SZAKMAI FÓRUM – Pálfalusi Zsolt: Művészet és tér vetítéssel egybekötött előadás, beszélgetés
20:00 – vacsora
20:30 – Thébai Szent Pál (rajzfilm vetítés)
21:00 – Szabó Attila: Az élet értelme II.– Élboy előadás (sit down comedy)
22:00 – SZAKMAI FÓRUM – Hegedűs Béla: A pálosok – vetítéssel egybekötött előadás
23:30 – Bölöni Endre / Dix: Éjszakai fakultáció I. (felolvasás Ana Blandiana verseiből)

Augusztus 5. kedd

8:00–9:30 – reggeli
10:00–14:30 – műhelytevékenységek
14:30 – ebéd
15:30–20:00 – műhelytevékenységek
20:00 – vacsora
21:00 – Kontakthiba – a táncműhely beavatója
21:45 – Szabó Attila: Fűre lépni tilos! – Élboy előadás
22:15 – Juhász Kristóf: Könnycseppek a Pannon tengerből (felolvasás-performance)
23:00 – Bölöni Endre / Dix: Éjszakai fakultáció II. (felolvasás Marin Sorescu verseiből)

Augusztus 6. szerda

8:00–9:30 – reggeli
10:00–14:30 – műhelytevékenységek
14:30 – ebéd
15:30–18:30 – műhelytevékenységek
18.30 – SZAKMAI FÓRUM – Az aggteleki Baradla cseppkőbarlang vöröstói látogatóközpontja – Jakab Csaba vetítéssel egybekötött előadása, beszélgetés
20:00 – vacsora
20.45 – Szabó Attila: Itt a piros, hol a piros – Élboy előadás
21:00 – SZAKMAI FÓRUM – Békési Zoltán / Zebulon Dudora: Slam Poetry és egyéb növénységek – klip premier – vetítéssel egybekötött felolvasás és előadás a magyarországi Slam Poetry mozgalomról
22:10 – Dr.Kiss Rita Panda: A tökéletes idő – installáció, fényképkészítő akció
23:00 – Bölöni Endre / Dix: Éjszakai fakultáció III. (felolvasás Nichita Stănescu verseiből)
Utána buli a tábortűznél.

Augusztus 7. csütörtök

8:00–9:30 – reggeli
10:00–14:30 – műhelytevékenységek
11:00–14:00 – zeneműhely a gyerekeknek
14:30 – ebéd
15:30–18:30 – műhelytevékenységek
17:00 – A fotóműhely munkáinak bemutatása – kiállításmegnyitó
18:30 – Juhász Kristóf, Végh Éva és Czirják Szilárd (az irodalom és a kézműves műhely vezetői): A mese, aki soha nem volt egyedül – meseimprovizáció gyerekeknek
20:00 – vacsora
20:45 – Szabó Attila: Az élet értelme III. – Élboy előadás
21:30 – SZAKMAI FÓRUM – Fekete Zsolt: Körülbelül hét fa (Hétfák) – fotó-vetítés és előadás, beszélgetés
23.00 – Éji naptűz – a táncműhely, Juhász Kristóf és Hegedűs Béla szertartása
24:00 – Bölöni Endre / Dix: Éjszakai fakultáció IV. (felolvasás Szilágyi Domokos verseiből)

Augusztus 8. péntek

8:00–9:30 – reggeli
10:00–14:30 – műhelytevékenységek
14:30 – ebéd
15:30–18:00 – műhelytevékenységek
18:00 – A zeneműhely bemutató koncertje
20:00 – vacsora
20:30 – SZAKMAI FÓRUM – Anyagok, technikák, helyszínek. Építész szaktáborok Csíkban – Korodi Szabolcs vetítéssel egybekötött előadása, beszélgetés
21:45 – Élboy (Szabó Attila) – kísérleti színházi előadás
22:15 – Biró Zoltán: Bennem vagy – fotóinstalláció
22:30 – Oláh Jani: Esti kérdés – performansz
22:45 – SZAKMAI FÓRUM – Pálfalusi Zsolt: Erotika a művészetben – vetítéssel egybekötött előadás, beszélgetés
24:00 – Bölöni Endre / Dix: Éjszakai fakultáció V. (felolvasás Krasznahorkai László verseiből)

Augusztus 9. szombat

8:00–9:30 – reggeli
10:00–14:30 – műhelytevékenységek
14:30 – ebéd
15:30–17:00 – műhelytevékenységek
17:00 – Bölöni Endre / Dix: Éjszakai fakultáció VI. (felolvasás az előadó saját verseiből)
18:00 – Székely diszkó – az íróműhely és a zeneműhely performansza
18:30 – Szabó Attila: Buborék – Élboy kísérleti színházi előadás
20:00 – vacsora
21:00 – 9 év kísérletezés 9 fejezetben – Minimum Party dokumentumfilm vetítése
22:30 – A filozófia műhely performansza
23:00 – A zeneműhely koncertje. Fény: Hegedűs Béla, Helszín: Béla szentélye
23:30 – Árnyjáték a tető alatt – az építészet műhely tetőavatója Ádám Julcsi közreműködésével
24: 00 – Kászonwoodi filmfesztivál és díjátadó – a filmes műhely vetítése
Utána buli a tábortűznél.

Augusztus 10. vasárnap

8:00–9:30 – reggeli
Utána: sátorbontás, kijelentkezés, hazamenetel.

A 2014-es évi tábor támogatói: a Román Kormány Etnikumközi Kapcsolatok Főosztálya (DRI), Nemzeti Kulturális Alapprogram (Budapest), Bethlen Gábor Alap (Budapest), a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Communitas Alapítvány (Kolozsvár).
Partnereink: Kászonaltíz Polgármesteri Hivatala, Kazun Kulturális Egyesület és a Dr. Lukács Mihály Általános Iskola.

Körül/belül

19. Minimum Party alkotótábor és szakmai fórum
2014. július 30 – augusztus 10.
Tiszástő (Kászonaltíz/Plăieșii de Jos), Hargita megye, Románia

A körül/belül – így szétvágva – lényegében a kint/bent fogalmát takarja, összeolvasva viszont más értelmet kap: körülbelül, vagyis hozzávetőlegesen. Minden, ami – szorosan – kívül esik egy határon (-értéken), meg az is, ami belül van, csak éppen vele nem azonos. Minden, ami nagyon hasonlít, de mégsem ugyanaz. Vizuálisan a tábortűz körüli kör képe: ami belül van, meg ami kívül – de nem maga a kör.
A körülbelül ugyanakkor a magabiztos kérdésekre adott bizonytalan válasz is. Sejtés, nem pedig bizonyosság. Mindez igencsak illik a művészetre: egy olyan világban, ahol uralkodik a tudomány/technika, a művészet azzal csigázza fel az érdeklődésünket, hogy talán (!) semmi sem biztos benne. A műalkotás mindig csak körülbelül azonosítható – körülírható –, és ezt a művészi látás szubjektivitása okozza. Idén az alkotó és művészetelméleti tevékenységek során megvizsgáljuk, hogy a városi/falusi és egyben megszokott kultúrközegből kiemelt művészi alkotókészség miként változik meg a természetbe helyezve. Kulturális motívumokat, mémeket próbálunk a természeti környezetbe kivetíteni és megvizsgálni, miként változik meg azok visszahatása ránk: az alkotókra és a befogadókra. Miként változtatja meg a természeti közeg a műalkotáshoz fűződő viszonyunkat. A műtárgy már nem ugyanaz sem körül, sem belül: csupán körül/belül ismerhető fel.

Alkotóműhelyek:

Keresztszemes erdő – Vizuális művészeti műhely Elekes Károly (Budapest) vezetésével
A Keresztszemes erdő lényege: Kászonok népművészeti motívumait felfesteni mésszel vagy fehér akrilfestékkel az erdei fák törzsére, 4x4 cm-es négyzetrendszerben a gyökértől embermagasságig, papírkivágásos, matricás technikával, szivaccsal, vagy flakonból fújva. Ennek kivitelezését néhány napos gyűjtés és előkészítés előzi meg a Kászonok vidékén.
Intro–Extro, azaz Belső–Külső
A belső egyéni és kollektív tudatban rejlő-felsejlő, immanens, vagy tudatosan felkutatott bármely nép motívumkincse, a külső térben egy újra értelmezett tájkoncepcióban valósulna meg, amit nemcsak a résztvevők, az alkotók érzékelhetnek, hanem a véletlenül arra járó táborlakók is. A népi motívumok jelrendszerét a néprajzosok ismerik, a nem szakavatottak csupán díszítményként alkalmazzák, ugyanakkor különösen érdekes az, hogy minden kultúrkör képviselői minden különösebb előképzés nélkül nagyjából felismerik saját népük motívumvilágát. Ez a tény valami mélylélektani tudatalatti emlékezetet igazol. Esetünkben az egyes személyek, alkotók által begyűjtött motívumrendszer, mint belső emlékezet, kívül a természetben jelenne meg, az erdőben, vagy egy út mentén. A technikai motivációt ráadásul egy hagyomány is segíti, ha a bemeszelt útszéli fákra, mint azok éjszakai láthatóvá tételére, vagy a gyümölcsfák higiéniai kezelésére gondolunk. A hatvanas években, a kollektivizálás előtt kötelező volt Húsvét előtt, a gyümölcsfák törzsének kártevők elleni bemeszelése, ami a fa biológiai funkciójának, gyümölcsöző voltának, tovább éltetését segítette, sőt ez egyes vidékeken ma is élő gyakorlat! Ennek a gyakorlati funkciónak az esztétikai továbbgondolására, a motívumok nagyobb léptékű tovább élésére teszünk kísérletet.

Építész műhely – vezeti Jakab Csaba (Budapest)
Az építés kérdés-köréről fogjuk a körül-belül problematikát végigtapogatni. A műhely alkalmat teremt az építés alapkérdéseinek újratárgyalására. Tervezés-makettezés-építés hármasán járjuk végig a pár nap alatt az alábbi Goethe-gondolatot:
„A funkció, helyesen felfogva, a tevékenységben elgondolt létezés.”
Ehhez a zarándokláshoz közös gondolkodás, egyéni rajzok-makettek, és közös építés társul. Az építés aktusának személyiség- és közösségépítő ereje van. A rajzolás-modellezés-építés a homo ludens legszebb menedéke, amelyben a szolgáló teremtés szakrális dimenzióit kóstolgathatjuk. A tábor képzeletbeli átriumában fogunk demonstratív módon építkezni.

Belső (kép)világ külső szemmel – Absztrakt fotográfia műhely Kalló Angéla (Kolozsvár) vezetésével
Szálljunk magunkba és tekintsük meg a belső képeinket. Járjunk nyitott szemmel és találjuk meg a külső világban (természet, ember) a belső (képi) világunkat, majd tegyük ezeket láthatóvá az absztrakt fotográfia segítségével.
Az absztrakt fotográfia gyökerei messze visszanyúlnak a fotó-, illetve általában a művészet történetébe. Fedezzük fel e terület szépségeit és ültessük át a mi világunkba, találjunk sajátos utakat és újitó eljárásokat melyek a benti világunkat képesek tükrözni.

Sacc per kábé – Filmes műhely Fogarasi Gergely (Budapest) vezetésével. Filmes dokumentálás: Schneider Tibor (Kolozsvár)
„Soha nem azt gondoljuk, amit mondunk. Soha nem azt mondjuk, amit teszünk. Soha nem azt tesszük, amit gondolunk.”
Filmet csinálni magányosan nem lehet, a forgatás mindig társasjáték. Főleg, ha kevés idő áll rendelkezésre, meg kell tanulni improvizálni a kamera előtt és mögött.
Idén a gyorstalpaló filmkészítés 10 napja alatt a körül-belül=kívül-belül témakérést felhasználva szabadon játszani fogunk a képekkel és a hangokkal, egymásra figyeléssel, rögtönzésekkel, egymásból építkezéssel. A forgatások alatt mindenki kipróbálhatja magát rendezőként, íróként, operatőrként, vagy akár színészként is. Aki részt vesz a munkafolyamatokban, garantáltan legalább két filmmel távozik.
Idén a filmes műhelyben a sacc per kábé címszava kerül szabadon az egyéni nézőpont kísérleti kése alá, a videóművészet különféle műfajain, struktúráin keresztül. Hozott ötleteket, rövid leírásokat, saját történeteket is várunk, amikből kiindulhatunk.
A műhelymunka során közös alkotásra törekszünk a többi minimumparty-s műhellyel is.
A workshop 10 napja három fő alkotási fázisból áll:
I. Ötletelés, forgatókönyvek kidolgozása, gyártás szervezés
II. Forgatás, videókísérletek
III. Utómunka
Esténként filmvetítések (az ezredforduló óta gyártott magyar kis- és nagyjátékfilmek kínálatából), és kötetlen elemzői beszélgetések a látott filmekről.
A workshop alatt készült munkákat a tábor végén bemutatjuk! Aki teheti, hozzon magával kamerát, fényképezőgépet, laptopot, minden olyan eszközt, ami a forgatást segítheti!

Több mint Sound Art – Zeneműhely Rimóczi István / Bélaműhely (Budapest) vezetésével
Körül/belül
Mindennek van hangja körön belül és kívül egyaránt.
A körnek is van hangja. Nem tudom mi az.
Ha figyelek, akkor meghallom.
Ha hallgatok, hallok.
Én csinálom a hangokat, és a hangok csinálnak engem.
Hangokkal fogunk dolgozni. Hangokkal fogunk játszani.
Hangokkal töltjük meg a kört, a gömböt, a kockát… és mindazt, ami ezeken kívül esik.
Tesszük ezt egészen addig, míg rá nem jövünk, hogy alapvetően a kint és a bent között nincs különbség. A kint és a bent átjárható, és ha ezt sikerül megtapasztalnunk, akkor dualisztikus gondolkodásunk elindulhat a változás útján.
Hangkeltő eszközöket készítünk: dobolunk, pengetünk, fújunk.
Összegyúrjuk tapasztalatainkat és figyeljük, hogyan működnek a dolgok akkor, ha nem tervezünk részletesen, nem projektálunk végletesen. Figyeljük azt a véletlennek nevezett valamit, mely belőlünk és a minket körülvevő világból árad.
Ha puszta kíváncsiságunkkal és nyugalmunkkal hagyjuk megszületni, szolgáljuk és a szolgálatunkba állítjuk, akkor ő működik és nem ismert tartományokba kalauzol minket.
A jó improvizáció is véletlenek láncolata, mely úgy lovagolja meg a jelen pillanatot, hogy a jövő vágyképeit és a múlt emlékeit egyaránt magában hordozza.
– Gyermekkori inspirációk
– Szembemenés a hamisság társadalmi szintű beidegződésével
– Visszavezetés a játékhoz – az önkéntelen, szabad gyermeki cselekvésekhez; a mindenen, mindennel való zenéléshez; az organikusan áramló hangkeltés extázisához, melyet mire felnövünk elfelejteni és szégyelleni is képesek vagyunk már.

Táncműhely – vezeti: Kocsis Andrea és Lukács Ádám (Miskolc)
A kurzus alkalmat kínál egy teljesebb kreatív kifejezésmód és a környezetünkkel (ami mi magunk is vagyunk) való kifinomultabb kommunikáció elsajátításához. Változatos technikák alkalmazása réven lehetőséget teremt a résztvevők egyéni fejlődésszintjének megfelelő, de eközben a csoportdinamikához is alkalmazkodó gyakorlatsorok megtanulására.
Az a szándékom,hogy életre hívjam azt az atmoszférát, amelyben fokozhatjuk a finom változások iránti érzékenységünket, miáltal fejlesztjük:
– a mozdulatok és az egyensúly változatait
– a testközpont tudatot
– a rugalmas agyműködést.

Mítoszlabor – Íróműhely J uhász K ristóf (Szentendre) vezetésével
Az írott szöveg tapasztalása
A drámai szituáció szorításában
A nyilvános szöveg élete a társadalomban
Egy írónak azt kell papírra vetnie, amit lát és érez, függetlenül a következményektől – mondta Charles Bukowski, mikor már meg tudott élni az írásból és utolsó felesége közreműködésével nem itta magát halálra még életében. A még be nem futott írók viszont másra sem vágynak, csak azokra a bizonyos következményekre. Egy recenzió a bennfentességtől bűzhödt, akadémikus szakfolyóiratok lekávézott lapjain a bölcsészbüfében, vagy egy meztelen fotó bulvárlapok vulgárkulturális mellékletében – mindegy, csak kerüljön ki a fiókból az, ami bekerült!
Idén kísérletet teszünk arra, hogy laboratóriumunkban modellezzük mindazt a következményt, amivel egy szövegnek és szerzőjének számolnia kell, ha elhagyják fiókjuk. Kísérletünkhöz a színház eszköztárát hívjuk segítségül. Kifejezetten előadásra szánt szövegeket hozunk létre, amiket elő is adunk. Így a szerző közvetlenül szembesül szövege hatásával-hatékonyságával. Az így színre került szövegekről kritikák és mindenféle sajtóreflexiók születnek. Némelyik botrányt okoz. Némelyikből idézeteket tűznek zászlójukra különféle politikai és társadalmi szervezetek. Kinek a mondatából lesz jelmondat? Kinek a mondatából lesz közmondás, szállóige?
Laboratóriumunkban lehetőség lesz mindazon szerep kipróbálására, ami egy nyilvánossá lett szöveg körül kavarog. Leszünk szerzők, rendezők, színészek, dramaturgok, kritikusok, újságírók, tévés műsorvezetők, egyszerű nézők, vagy kulturális szervezetek és minisztériumok, akik a pénzt osztják a fájdalmas énekért, hogy hozzánk szegődjön a gyalázat.
Akár több száz évet is röpülhetünk az időben a tábor ideje alatt. Az első napon írsz egy hazafias tragédiát az 1700-as években, aztán a második napon valaki kétszáz év múlva átírja szürrealista elbeszélő költeménnyé, hogy a harmadik napon irodalom- és színháztörténészek légiója átkozza ki, majd a negyedik napon ötven év múlva egy kiadó az egészet félreértse, megjelentesse képregényben és még a jogokat is elperelje az örökösöktől... Aztán egy kereskedelmi tévéadó nekromantája megidézi az eredeti szerző szellemét és mindenről lehull a lepel élő adásban.
Közös játékunkhoz és kísérletünkhöz tehát nem csak olyanokat várok, akik betűt írnak papírra, hanem olyanokat is, akik szájukra-testükre veszik a papírról a betűt. Az íróműhelyben való teljes értékű részt vételnek természetesen nem feltétele az írni-olvasni, vagy a beszélni tudás. Egy dolgot kell tudni: váltani. Mert elképesztő sebességgel fogunk ugrálni a szöveg körül és a szövegben belül. Sőt: egyszerre leszünk körül és belül. Egészen el fogunk szédülni.
Fel! Támadás!

Lelki alkat és művészi mimesis – Filozófiaműhely Pálfalusi Zsolt (Budapest) vezetésével
Lelki alkat és művészi mimesis – Platón Állam IX–X. könyv
(Mentality and artistic mimesis – Plato States IX–X. Book)
A filozófia műhely idei kurzusa során megvizsgáljuk azt a kérdést, milyen lelki alkatokat tart számon Platón és azok miként viszonyulnak a művészi mimézis problémájához. Fő témánk az ún. eikaszia, vagyis a „találgatás” fogalmának körében mozog, mivel Platón a doxák, vagyis a vélemények eme legalsó formájához utasít minden művészetet. Innen ered a platonikus filozófia művészetellenessége és itt van a forrása annak a kérdésnek, milyen érvekhez térnek vissza a filozófia történetében azok, akik elutasítják vagy lealacsonyítják a művészi attitűdöt mint haszontalan, komolytalan vagy éppen a társadalom egésze számára kártékony beállítódást.

Kézműves műhely – vezeti: Végh Éva és Czirják Szilárd (Kolozsvár–Gyergyócsomafalva)
Szándékunkban áll az idén szőni-fonni. No nem hagyományos szövőszéken, hanem bokrokon, görbített ágakon, cipősdobozon, pillepalackon s ami akad. A szövés-fonás kezdetleges, ugyanakkor cseles módszereivel ismerkedhettek műhelyünkben, úgy mint körmönfonás, karmocskán zsinórkötés, szádfán váltott szövés.
Persze, nyitottak vagyunk – mint máskor is – más ötletekre is, meg a többi műhellyel való együttműködésre, vagyis körülbelül bármi belefér.

Illetve az elmaradhatatlan Élboy, vagyis a kísérleti színház műhely – ami egymaga Szabó Attila (Kolozsvár – Miskolc)

Nem marad el a szakmai fórum sem: a műhelyvezetők és más meghívottak részvételével esténként vetítéses előadások hangzanak el.

A fórum előadói lesznek:

Elekes Károly, Erőss István (?), Jakab Csaba, Kalló Angéla, Korodi Szabolcs, Lukács Ádám (?), Pálfalusi Zsolt, Pető Hunor, Rimóczi István (?), Selyem Zsuzsa, Vágvölgyi B. András és mások

Az idei tábor támogatói:
A Román Kormány Etnikumközi Kapcsolatok Főosztálya (DRI), Nemzeti Kulturális Alapm (Budapest), Bethlen Gábor Alap, Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Communitas Alapítvány.

Partnerek: Kászonaltíz Polgármesteri Hivatala, Kazun Kulturális Egyesület, Dr. Lukács Mihály Általános Iskola.

R É G E B B I   E S E M É N Y E K