Események (2014 óta)


2017. július 26. és augusztus 6. között • Kasszandra A 22. Minimum Party alkotótábor
Meghirdető 2016. július 27. és augusztus 7. között • Az idő ciklusai: A 21. Minimum Party alkotótábor
Meghirdető 2015. július 29. és augusztus 9. között • Memória: A 20. Minimum Party alkotótáborMeghirdető
2015. április 30. és május 2. között • Barlangrajz a Mediawave-en
2014. július 30. és augusztus 10. között • Minimum Party 2014: Körül/belülMeghirdető


R É G E B B I   E S E M É N Y E K



Kasszandra

Beszámolunk a 22. Minimum Party alkotótáborról
2017. július 26 – augusztus 76. között lezajlott
Kászonaltíz községben, a Tiszás patak tövénél a jövőképeinkkel foglakozó, Kasszandráról elnevezett alkotótáborunk

Immár huszonkettedik alkalommal zajlott a Minimum Party alkotótábor és szakmai fórum a megszokott helyszínen, a kászoni tisztáson. Idén kilenc (+1) műhelyből választhattak a résztvevők, melyek (többnyire) egy téma köré szerveződtek, és az ehhez kapcsolódó kérdéseket szem előtt tartva alakult a tábori szakmai fórum is. Idén az idő lineáris illetve ciklikus (mágikus) jellegével foglalkoztunk.

Alkotóműhelyek:

Vizuális műhely (vezette: Daradics Árpád – Budapest)
Fotóműhely (vezette: Mosberger Róbert – Mór, Magyarország)
Kísérleti filmesműhely (vezette: Fogarasi Gergely – Budapest)
Zeneműhely (vezette: Molnár-Fodor Edina és Váncsa Levente – Kolozsvár)
Táncműhely (vezette: Szabó Ildikó Ágnes – Budapest)
Építészműhely (vezette: Szigeti Vajk István és Molnár Zsolt – Csíkszereda)
Íróműhely (vezette: Murányi Sándor Olivér – Budapest-Székelyudvarhely)
Filozófiaműhely (vezette: Telegdi-Csetri Áron – Kolozsvár)
Kézműves műhely (vezette: Mátyás László – Kolozsvár
+ Élboy – kísérleti színház műhely (vezette: Szabó Attila – Miskolc – a Minimum Party-val egyidős, mára már csupán egyszemélyes műhely).

A dokumentációs csoport tagjai: videó: Schneider Tibor (Kolozsvár), fotó: Ruzsa István (Budapest) voltak.

 

Az alkotóműhelyek gyakorlati tevékenysége mellett a késő délután és esténként sorra kerülő szakmai fórum vetítéses előadásai a tábori tematika elméleti jellegű megközelítésére, valamint a műhelyvezetők eddigi munkáinak bemutatására teremtett lehetőséget.



Árnyjáték

Részletes tábori program:

 

Július 26, szerda

Érkezés napja. Sátorverés, ismerkedés.
20.00 Vacsora
21:00 Tábortűz.


Júl. 27. csütörtök

8-9 – Reggeli
12:00 – Tábornyitó esemény: műhelyvezetők bemutatkozója
14-15 – Ebéd
16-20 – Műhelytevékenységek
20:00 – Vacsora
Utána – Tábortűz, szabadzenélés a tűznél


Júl. 28. péntek

8-9 – Reggeli
10-14 – Műhelytevékenységek
14-15 – Ebéd
16-20 – Műhelytevékenységek
21:00 – Szellei Lellé: Költészet a művészetben (vetítéses előadás a szakmai fórumon)
22:00 – Vacsora
22:30 – Tábortűz, buli



Szellei Lellé előadása

Júl. 29. szombat

8-9 – Reggeli
10-14 – Műhelytevékenységek
14-15 – Ebéd
16-18 – Műhelytevékenységek
18:00 – Szokács Kinga: Színház az erődben (vetítéses előadás a szakmai fórumon)
19:30 – Vacsora
21:30 – Murányi Sándor Olivér: Medvenéző. (Kötetbemutató) A szerző beszélgetőtársa: Lőrincz Ildikó
22:30 – Tábortűz, buli, jam-session



Könyvbemutató. Murányi S.O.: Medvenéző

Júl. 30. vasárnap

8-9 – Reggeli
10-14 – Műhelytevékenységek
14-15 – Ebéd
16-19 – Műhelytevékenységek
19:00 – Bölöni Endre Dix: Jövő-alternatívák
20:00 – Vacsora
21:00 – Szabó Attila (Élboy): Humor és transzcendencia
21:15 – Chilf Mária képzőművész bemutatja mukáit
22:30 – Árnyjáték 1.: a zene-, tánc-, vizuális és kézműves műhely közös előadása
Utána – Tábortűz, buli, szabadzenélés a tűznél



Papírmerítés a kézműves műhelyben

Júl. 31. hétfő

8-9 – Reggeli
10-14 – Műhelytevékenységek
14-15 – Ebéd
16-19 – Művészek moldvai alliterációkereső túrája (Kirándulás Moldvába)
19:45 – Rövid előadás Bodor Ádámról. Tartja: Murányi Sándor Olivér
20:00 – Vacsora
21:00 – Pető Hunor: Művészet és agónia , előadás a szakmai fórumon, amit megelőz:
Szabó Attila: Ufónéző-könyvbemutató c. előadása
23:00 – Árnyjáték 2.: a zene-, tánc-, vizuális, kézműves- és íróműhely közös előadása
Utána – Tábortűz, buli



Lukkamerás fotózás

Aug. 1. kedd

8-9 – Reggeli
10-14 – Műhelytevékenységek
14-15 – Ebéd
16-18 – Műhelytevékenységek
18:00 – Íróműhely Bodor Ádámmal (Beszélgetés az íróval a tábortűz mellett. Beszélgetőtárs: Murányi Sándor Olivér)
20:00 – Vacsora
21:00 – Szabó Attila: Strukturalista színház
21:15 – Pissinger Andrew: Hogyan jutottam el az animációhoz? (vetítéses előadás a szakmai fórumon)
Utána – Tábortűz, buli
22:00 – Árnyjáték 3: a zene-, tánc-, vizuális, kézműves- és íróműhely közös előadása
23:30 – Imrei Johanna -- Lehmann Tamás: Egyet eresztettünk... (majdnem) hajnalig tartó (népi) muzsikálás



Népzenei szekció

Aug. 2. szerda

8-9 – Reggeli
10-14 – Műhelytevékenységek
14-15 – Ebéd
16-19 – Műhelytevékenységek
19:00 – Gáspárik Attila: A színház kiterjedése (előadás a szakmai fórumon)
20:30 – Vacsora
21:00 – Szabó Attila: A tök ismeretlen művész
21:15 – Murányi Sándor Olivér – Pálfalusi Zsolt: A művészet, mint trauma és terápia – rendhagyó esztétika óra a szakmai fórumon
23:00 – Daradics Árpád bemutatja munkáit. Énekel: Molnár Fodor Edina
23:30 – Tábortűz, buli. Muzsikál Imrei Johanna és Lehmann Tamás, valamint Váncsa Levente



Kész a kemence. A tető épül.

Aug. 3. csütörtök

8-9 – Reggeli
10-14 – Műhelytevékenységek
14-15 – Ebéd
16-19 – Műhelytevékenységek
19:00 – Viorela Ducu: Mindenütt és sehol sem. Élet egy transznacionális világban.
20:30 – Vacsora
21:00 – Szabó Attila: Vízkereszt vagy amit akartok
21:15 – Emlékmű helyett. Vaszi Jánoska emlékére. – dokumentumfilm (50 perc), készítették: Vörös T. Balázs és Filep Farkas. Utána: beszélgetés
22:30 – Pálfalusi Zsolt: Cenzúrázott műalkotások a 20. században
23:30 – Árnyjáték 4: Erdei birodalom (mese), írta: Kali Ági, a táborlakók rajzaival. Zene: Váncsa Levente valamint Imrei Johanna és Lehmann Tamás



Zenehallgatás.

Aug. 4. péntek

8-9 – Reggeli
10-12 – Műhelytevékenységek
12:00 – Íróműhelyzáró-bemutató. Utána Fischer István: Honnan jöttél, Ádám? – portréfilm Bodor Ádámmal
14-15 – Ebéd
16-19 – Műhelytevékenységek
19:00 – Gyerekzeneműhely bemutató a "Béla-szentélyé"-ben
20:00 – Vacsora
21:00 – Mosberger Róbert: Egy percig együtt a zsírosbödönben (előadás a szakmai fórumon)
22:00 – Kasszandra – a táncműhely bemutatója. Táncol Szabó Ágnes, Hegedűs Réka, Benkő Claudia, illetve Madaras Dávid. Kónya István, Gáspárik Márton és Schneider Bence, valamint Boros Márton (vizuális) közreműködésével
23:00 – Pálfalusi Zsolt: A giccs – rendhagyó esztétika óra az Élboy giccses felvezetőjével



Kasszandra. Táncelőadás.

Aug. 5. szombat

8-9 – Reggeli
10-14 – Műhelytevékenységek
14-15 – Minimum Cooking (Lelki táplálék) ANL produkció (performansz). Utána ebéd
15-19 – Műhelytevékenységek
19:00 – Pihenőidő. A fotóműhely bemutatója, az építész- és zeneműhely, valamint Lehmann Tamás és Imrei Johanna közreműködésével
19:30 – Zenei reflexiók Váncsa Leventével, a zeneműhely tagjainak részvételével
20:00 – Vacsora
21:30 – Árnyjáték 5. – Lehmann Tamás és Imrei Johanna népzenei előadásával
22:00 – Pálfalusi Zsolt: Rendhagyó esztétika óra
23:00 – Márkus Barbarossa János: Versek vándorlása (felolvasás a saját verseiből), vendég: Jaszenovics Lilla-Anna
23:40 – Bölöni Endre Dix: Patafizikus performance
24:00 – A filmes műhely bemutatója
Utána – Táborzáró buli



Camera obscura fotókiállítás.

Aug. 6. vasárnap

Sátorbontás, hazamenetel




Támogatók:

Román Kormány Etnikumközi Kapcsolatok Főosztálya (DRI),
Nemzeti Kulturális Alapprogram (Budapest),
Bethlen Gábor Alap (Budapest),
Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Communitas Alapítvány (Kolozsvár).

Partnerenk:

Kászonaltíz Polgármesteri Hivatala, Kazun Kulturális Egyesület, Dr. Lukács Mihály Általános Iskola (Kászonaltíz), Tuzson János Általános Iskola (Kászonújfalu)

Kasszandra

22. Minimum Party alkotótábor és szakmai fórum
2017. július 26 – augusztus 6. Kászonaltíz községben, a Tiszás patak tövénél.


MP2017-jelvény


Kasszandra, avagy a helyzet a jövőben változatlan?

Nem egészen véletlenül a reformáció emlékévében a jövőbe látó, és egyben jövőt befolyásoló alkotó elmék, kiemelkedő személyiségek példáján gondolkodunk el. De jó Minimum Party-s hagyományainkhoz ragaszkodva, a témának ezúttal sem a megszokott megközelítését választottuk. Éppen ezért a tábor címe, hívószava: Kasszandra, avagy a jövőben a helyzet változatlan? Illetve kissé bővebben: előre látta-e saját sorsát Kasszandra, még mielőtt megátkozták volna? Beleszámítjuk-e vízióinkba saját akaratunkat, döntéseinket, tetteinket, sikerünket vagy bukásunkat?

Idei témánk a tavalyinak a folytatásaként is felfogható: a Mr. Nobody című film kapcsán tavaly már szó esett az alternatív jövőről. Hacsak Kasszandra nem volt fatalista, akkor valószínűleg egy alternatív jövőt látott előre, mielőtt megátkozták. A saját jövőképünk mennyire alternatív? A Minimum Party-t a kilencvenes években alternatívként határoztuk meg, aztán összművészetiként. Mára milyen lett? És tíz év múlva milyen lesz?

Az MP legfontosabb hozadéka a közösségépítés. Mi nem hiszünk a maguktól létrejövő érdekközöségek életképességében. Szerintünk egy közösséget fel kell építeni, sok-sok kompromisszum árán. A vizióinkat egyeztetni, összeférhetővé kell tenni, és ez erőfeszítést igényel. Hiszünk abban, hogy a jövőben a helyzet változatlan: ha csak rövid időre is, de legalább az MP idejére meg fognak férni egymás mellett az alternatív jövőképek.

(A képeket az Andalúziai kutya c. filmből kölcsönöztük)


-=¤=-



Tervezett műhelyek: vizuális (képzőművészeti) műhely (Daradics Árpád – Budapest), fotóműhely (Mosberger Róbert – Mór, Magyarország), filmesműhely (Fogarasi Gergely – Budapest), zeneműhely (Molnár-Fodor Edina és Váncsa Levente – Kolozsvár), táncműhely (Szabó Ágnes – Budapest), építészműhely (Molnár Zsolt és Szigeti Vajk István – Csíkszereda), íróműhely (Murányi Sándor Olivér – Székelyudvarhely-Budapest), filozófiaműhely (Telegdi-Csetri Áron Zsolt – Kolozsvár), kézműves műhely (Mátyás László – Kolozsvár, Élboy Szabó Attila (Miskolc) egyszemélyes színházműhelye.

A dokumentációs csoport vezetői: videó: Schneider Tibor (Kolozsvár), fotó: Ruzsa István (Kolozsvár).

Az alkotóműhelyek gyakorlati tevékenysége mellett a késő délután és esténként sorra kerülő szakmai fórum vetítéses előadásai a tábori tematika elméleti jellegű megközelítésére, valamint a műhelyvezetők eddigi munkáinak bemutatására teremt lehetőséget. Előadást tart: Chilf Mária, Daradics Árpád, Fekete Zsolt, Gáspárik Attila, Murányi Sándor Olivér, Pető Hunor, Szokács Kinga, Viorela Telegdi-Csetri és mások.



Műhelyek:


Vizuális (képzőművészeti) műhely, Daradics Árpád (Budapest) vezetésével.

Az ember egy adott korba és annak kultúrájába születik bele, ilyen szempontból létezése determinált; manapság például mindannyiunk életét a médiák befolyásolják. Vitathatatlan, hogy ma már a kép uralmát éljük, a kép már külön utakon jár, nem tart olyan szorosan kapcsolatot a szöveggel, mondjuk ki nyugodtan, hogy semmivel és senkivel, kerüli az önkényes kombinációkat, megszületik, önálló lesz és átveszi az uralmat. A média csatornáin minden korosztályhoz – kivétel nélkül – nagyon tudatosan irányított képek jutnak el, és az ezekbe kódolt jelrendszerek határozzák meg az emberek érzéseit és gondolatait. Még háborúzni is a kamerák lencséje előtt háborúzunk. Ami ebből az egész világból megmarad: a képek.

A képek átveszik az uralmat az eszmék felett. Az ideológia fokozatosan és általánosan imagológiává változik át. Bármennyire akarnánk is tiltakozni ez ellen, bármennyire szeretnénk érzéseinknek másként hangot adni, képek nélkül már nem hallathatjuk a szavunkat.

Nem a tárgyak, az emberek és az elképzelések változnak az idők során, hanem az a mód, ahogy mi látjuk, megfigyeljük és felfogjuk őket. Az élet abszolút értékét talán az jelentheti, hogy az idő a legfontosabb, ami mindannyiunk számára adott, bárhogyan is használjuk fel azt. Ez az egyszerű, magától értetődő gondolat napjaink végtelen információáradatába rejtve, sokszor figyelmen kívül marad.

Idei műhelymunkánk során annak a lehetőségét fogjuk keresni, hogy mind filozófiai, mind szociológiai és kulturális értelemben összekapcsoljuk az idő és tér ábrázolását. A tábor idei témája jövőképeinkről szól, és ezt mi a vizuális műhelyben a múlt feldolgozása révén fogjuk megközelíteni.

Hozzatok magatokkal régi fényképeket, főleg 60-as, 70-es években vagy annál régebben készült amatőr felvételeket, az sem baj, ha rossz állapotban vannak. Elektrografikákat készítünk majd belőlük. Először digitális eljárással mintegy szertartásszerűen feljavítjuk őket, így létrehozva egy kontinuitást, ami ötvözi a már majdnem elfelejtett hagyományos, analóg technika szépségét és a korszerű digitális technika lehetőségeit.

Közben, ha sikerült érzékeny és intim kapcsolatot kiépíteni a már feljavított fotókkal, következik majd az intellektuális feldolgozás, a megfigyelés és értelmezés hosszadalmas folyamata annak érdekében, hogy megtaláljuk, felfedezzük a fotók ajánlotta tematikai lehetőségeket. Ezt követően kerülnek a már teljesen kisajátított és végleg a „birtokunkba” került fotókra beavatkozásszerűen – természetesen digitálisan – azok a motívumok, amelyek addigi jelentésükből vagy akár jelentéktelenségükből kibillentve változtatják át ezeket a képeket határozott és élvezhető műalkotásokká. Kerülni fogunk minden esetlegességet, megpróbálunk ikonjainknak szilárd körvonalat adni és a kifejezés magasabb szintjére emelni őket, ezáltal ki-ki sajátos és szuggesztív világot alkothat majd.

Mindehhez inspirációként álljon itt a Vörös történetek c. sorozatom néhány darabja:



Vörös történetek

Vörös történetek Vörös történetek


-=¤=-



Fotóműhely, Mosberger Róbert (Mór, Magyarország) vezetésével.

Pihenőidő.

A digitális fotózás korában már-már elfeledett képvilágot eleveníthetünk fel, midőn saját készítésű, egyszerű fényképező eszközzel, például hulladékokból készült camera obscurával fedezzük fel újra a fényképezés művészetét. A műhelyben nézőkamerákat, különböző lyukkamerákat készítünk, továbbá elsajátítjuk a fotogramm, illetve a cianotípia készítésének technikáját. Nyomdai síkfilmről tudunk cianotípiát vagy argentotípiát készíteni.

Felállítjuk az utazó sátor-laboratóriumot, amely sok fesztiválon szerepelt már nagy sikerrel. A camera obscura laboratórium egy izgalmas megfigyelő-, szemléltető eszköz, de akár óriási fényképezőgép és egyben fotólabor is, amiben előhívunk-nagyítunk.

Camera obscura sátor

Művészi célunk, noha képtelenségnek tűnik, egyféle tábori dokumentáció készítése lesz. Azért kihívás ez, mert camera obscurával csak „hosszú pillanatokat” kaphatunk el, amiken nincs mozgás. Ilyen pillanat azonban elég sok lesz, csupán fel kell fedeznünk őket: a táncosok pihenője, az előadóra összpontosító hallgatóság, a zenészek, ha letett hangszerük mellett várakoznak, az otthagyott tányérok, sátrak, mi magunk, amíg az expozícióra várunk... Amíg pihenünk, a fotonok „dolgoznak”. Ezekkel a képekkel kapcsolódunk a tábor témájához, ugyanis ezeken a nem beállított képeken mindig ott van a következő pillanat ígérete is: amikor újból mozgásba lendül a táncos, vagy begyúl a tábortűz. A következő pillant víziója, a jövő képe már csak a nézőben jelenik meg, de munkánkkal mi segítjük hozzá.



-=¤=-


Kísérleti filmesműhely. Vezeti Fogarasi Gergely (Budapest).

Az alternatív végkifejlet

Vannak filmek, amelyek előrelátható módon fejeződnek be. Vannak olyanok, amelyek váratlan fordulatokkal vannak teletűzdelve. Van amikor nem tudjuk eldönteni, hogy véget ért-e a film, vagy sem. Van, hogy nem győzzük kivárni a végét. Az alternatív végkifejletek sokaságát vizsgáljuk meg idén, s lehet hogy el sem döntjük, melyik az igazi.
Filmet csinálni magányosan nem lehet, a forgatás mindig társasjáték. Főleg, ha kevés idő áll rendelkezésre, meg kell tanulni improvizálni a kamera előtt és mögött.
Idén a gyorstalpaló filmkészítés 10 napja alatt a jövőképeinket felhasználva képi utópiákkal, a jövő olykor szürreális, álomszerű vízióival fogunk szabadon játszani.
A forgatások alatt mindenki kipróbálhatja magát rendezőként, íróként, operatőrként, vagy akár színészként is. Aki részt vesz a munkafolyamatokban, garantáltan legalább két filmmel távozik.
Idén a filmes műhelyben az alternatív végkifejlet címszava kerül szabadon az egyéni nézőpont kísérleti kése alá, a videóművészet különféle műfajain, struktúráin keresztül.
Hozott ötleteket, rövid leírásokat, saját történeteket is várunk, amikből kiindulhatunk. Kamera, laptop jól jön.
A műhelymunka során közös alkotásra törekszünk a többi minimumparty-s műhellyel is.
A workshop 10 napja három fő alkotási fázisból áll:
I. Ötletelés, forgatókönyvek kidolgozása, gyártás szervezés
II. Forgatás, videókísérletek
III. Utómunka
Esténként kerül sor a napközben felvett anyagok elemzésére, filmvetítésekre (az ezredforduló óta gyártott kis- és nagyjátékfilmek kínálatából), és kötetlen elemzői beszélgetésekre a látott filmekről.



-=¤=-


Zeneműhely. Vezeti Molnár-Fodor Edina és Váncsa Levente (Kolozsvár)

Merre visz a dallam?

Levi (a zenész): Jelenidejű zene. Játék a zenében. Formális és nem formális zene. Az improvizáció mint jelenidejű kompozíció. Kompozíciós eszköztár-bővítés (bármilyen szinten). A szóló felépítése. A groove, a ritmus és a lüktetés kérdései. Egymásra figyelés, kommunikáció, közös építkezés a szabadzenében. Közös zenealkotás és felvétel a tábor filmes-, tánc- színház vagy más műhelyéhez. Kezdő és tapasztalt zenész is jöhet, csak hozzon hangszert (ha zenélni akar és nem énekelni), ötleteket és nyitott elmét, füleket. Elemenként építjük majd fel a zenét, úgy, hogy a délelőtti műhelyeken egy-egy olyan elemmel foglalkozzunk, amit a zeneoktatásban elnagyolnak, de amelyek fontos eszközökké válhatnak a kreatív zenében.

Edina (az énekes): Szeretnék jazz skálákat játszani, énekelni és ezen alapuló scatt-et tanítani. Szeretném ilyen alapokra építeni fel a műhelyt. Lesz egy leírt skála, dallamfoszlány és azt bontogatjuk majd ki. S bár dzsesszről van szó, mégsem fogunk elvont dallamokat gyártani, amit a végén a közönség kénytelen kínjában megtapsolni. Az improvizációnak vannak szabályai, támpontjai, ezért lesz egy egymásrafigyelésen és egymásra kapcsolódáson alapuló csodás élmény. Ezt szeretném kipróbálni, alkalmazni, átadni stb. Kasszandra trójai hercegnő, a műhelymunkára lefordítva, számomra azt jelenti, hogy előre lásd, vetítsd és megjósold, hogy hová visz a dallam vezetése, mit akar tőled partner. Persze a jam végét senki sem tudhatja, ezért nagyon nagy hangsúlyt kell fektetni a zenei komunikációra. Remélem, hogy zeneileg nyitott fiatal alkotók jönnek a táborba.

Váncsa Levi:
Szabadzenész. Klasszikus gitár tanulmányait 2012-ben fejezte be a Kolozsvári Gh. Dima Zeneakademián, a kreatív jelenidejű hangművészet kísérletezője, de baszusgitárosként, gitárosként részt vett a sZempÖl offchestra csapataban, szabadúszó gitártanárként és népzenészként (koboz) él Kolozsváron, utcazenél. Zeneileg és a zene filozofiájában főbb mesterei: a Woodstock-generáció, Karlheinz Stockhausen, John Cage, John Coltrane, Steve Reich, Miles Davis és mindenfele népzene.

Molnár-Fodor Edina:
2000-ben végezte a Színművészeti Főiskolát Kolozsváron, nyolc évadig a színház tagja volt. Angliába való költözése után, jazz éneketechnikát és scatt improvizációt tanult Martin Jones jazz trombitástól. Visszaköltözésétől, 2015-től a kolozsvári Edina Quartet alapítója és énekese. Továbbképezte énektechnikáját workshopokon Anita Wardell és Briggitte Beraha vezetése alatt. Technikailag hatottak rá: Ella Fitzgerald, Anita O’Day, Stacey Kent, Anita Wardell, Chet Baker. Jelenleg Kolozsváron él.



-=¤=-



Táncműhely, Szabó Ágnes (Budapest) vezetésével

Mozgásszínház butó alapokon.

A jelen-ség a jelenben a jelen-létben jelenik meg. Az időnként őskorinak, máskor futurisztikusnak tűnő gesztusok és lidérces grimaszok a kollektív tudatalatti mélyebb rétegeiből törnek felszínre, miközben a butó táncos az ember legprimitívebb ösztöneit kutatja… Táncának nyersanyaga egy tágabb értelemben vett test („a test mint befejezetlen lehetőség”/ a „totális test”) mely nemcsak a hús és vér, a sejtek, szövetek, csontok, ízületek, izmok együttese tehát, hanem mindezeken túl: a születéstől eltelt idő és tér, az ebben az időben és térben megélt tapasztalatok és személyes történetek, az álmok, a gondolatok, az emlékek... és nemcsak a saját emlékei, hanem a másoké is... akár Kasszandra jóslatai…

Szabó Ildikó Ágnes


„Mintha a morál, a sötét szándékok, a démonaink, a vágyak, a szépség koncepciója, élet és halál, erőszak és erotika, mint vékony levélkék özönlő forgataga, egy mélységesen igaz és mindig a jelen pillanatban létrejövő ürességben a világ keletkezésének ártatlanságáig nyúlnának vissza.” A táncos számára ezen üresség intenzitással kell, hogy bírjon.” (Masaki Iwana)

Célunk az idei táncműhelyben egy, a Kasszandra kérdéskört feldolgozó butó előadás létrehozása, remélhetőleg a zene-műhely tagjainak közreműködésével.


-=¤=-



Íróműhely. Vezeti Murányi Sándor Olivér (Székelyudvarhely–Budapest)

Végzett-e írószemináriumot Shakespeare? És Goethe? És Bodor Ádám? Kell-e tanítani a tehetségnek a mesterséget? Válasz helyett ott a Guy de Maupassant esete, akinek Gömböc című elbeszélését hét évig nem engedte közölni a mester, Gustave Flaubert. Számtalan csiszolás után megjelent végre a mű, szerzője méltán kapott vele fontos helyet az európai irodalomban. Ez a tény eloszlatja némiképp gyanakvásom az íróiskolákat, irodalmi szemináriumokat illetően, amelyeknek egyetlen értelme: olyan lámpást adni a résztvevők kezébe, amely segítségével a tanítótól elszakadva elindulhatnak saját útjukon. A történetmesélés addig marad meg, amíg az emberiség. A jövőnél fontosabb kérdés a jelen: a minőségi módon elvégzett munkánk. – Ne csak írj, olvass is! – figyelmeztettem többször egyetlen BBTE-s óraadó tanári évem alatt a hallgatóim. Nádas Péter ezt nálam jobban fogalmazta meg: „A buta prózaíró, nem prózaíró.” Saját hangot találva alkotni. Erre szeretnélek rávezetni titeket írásgyakorlatok és szövegértelmezések segítségével az irodalommal töltött időben.



Medveetető Murányi



-=¤=-




Filozófiaműhely. Vezeti Telegdi-Csetri Áron Zsolt (Kolozsvár)

A gondolkodás, mint utópia

A Reformáció elindított egy folyamatot, mely nélkül a modern kor, ha egyáltalán megtörténik, bizonyára nem olyan lett volna, mint amilyennek ismerjük. Ám egyik alapvető fejleménye éppen ennek a modernitásnak az volt, hogy az állam és egyház különválasztása folytán a vallás kiszorult a politikai diskurzusokból, így a jövőképet is másképpen kellett megfesteni.

Kant – és a maga korában sokan mások – a felvilágosodást, mint tervezetet, nemcsak gyakorlati tudományos-művelődési-politikai folyamatként látta, hanem erkölcsi kihívásként is, mint a felnőtté válás, racionalizálódás, társadalmi fejlődés föltétlen parancsaként. Ennek a fejlődésnek egyszerre feltétele és célja a béke, nem mint a háború pillanatnyi szünete, hanem mint állandó, alapvető állapot, mondhatnánk, mint a társadalom radikális domesztikációja (erősen vallásos felhangokkal). Ugyanakkor eme állapot létrejöttének folyamatában a legfontosabb eszköz a szólásszabadság, a szabad gondolkodás, az eszmék általános közölhetőségének felszabadító ereje - elsősorban a közös gondolkodás fejlődéséről van tehát szó, melynek hagyományos formája a filozófia, és nem a politikai diskurzusokéról.

Mégis, éppen az a mód, ahogyan az ilyenfajta gondolkodás felvilágosító erejével érvel, Kant esetében szerkezetileg is, tartalmilag is, retorikailag is utópisztikus – azaz kvázi-vallásos módon működik. Szolgálhat-e ez az utópia ma – mint ahogyan azt két évszázadon át tette – olyan személyes mobilizáló erővel, mint ahogyan az a Vasfüggöny felgördülése után tűnt? Tudunk-e még olyan jövőt elképzelni, mely egyszerre mainstream (lásd az amerikai filmek világmegmentése, az EU kereskedelem általi békeexportja, a világvezetés egyeztető fórumainak feltételezett igazságosság-keresése, és a bolygó megmentéséhez szükséges összefogás), és mégis alternatív (tehát amely még tud elég újat mondani ahhoz, hogy egyáltalán személyes legyen, túl egy tartalmatlan uralkodó zsargonon)?

Alternatívaként: leépíthetjük-e egészében ezt a jövőt?



-=¤=-




Építészműhely, Molnár Zsolt és Szigeti Vajk István (Csíkszereda) vezetésével.

Korunk egyik legnagyobb kihívása a környezetünk hatékony védelme és a jövőről való felelős gondolkodás. Az építészet fenntarthatósághoz fűződő viszonya a kultúra és természet közötti viszonyból indul ki. A hajlék készítése a természettől hódít el teret, anyagot. Ebben az esetben jogosan tevődhet fel a kérdés: hagyunk elég helyet az elkövetkező generációknak? Nem vagyunk-e túl invazívak térben és időben?! Vajon nem hagyunk túl nagy nyomot épített és természeti környezetünkben?! Az elvétel mikéntje tehát központi kérdéssé válik, illetve az építészet és a természet közötti viszony is.



Építész műhely. Függőágyban.

A Minimum Party, mint térbeli konfiguráció, szorosan kötődik az „abszolút temporalitás” gondolatához. Tehát egy olyan állapot, ahol évről évre lehetséges, sőt szükséges, egy új és ideális tábor létrehozása az előző és aktuális táborok alapjaira támaszkodva. Ez az időszakos esemény az „időszakos építészet” gondolatát is magával hordozza, vagyis az építészeti folyamatot, mintsem végterméket, mely egy jobb jövő kigondolására és újragondolására bátorít, a múltbeli tapasztalatok és a pillnatnyi adottságok között q alkudozva.

A helyszínen található anyagok felhaszálásával olyan tér/hely létrehozása a célunk, mely képes évről évre megújulni, vagy éppenséggel észrevétlenül eltűnve, helyet hagy a természetnek/elkövetkező táboroknak. Kísérletet teszünk arra, hogy az abszolút temporalitással, mint tervezői elemmel, olyan alkotásokat hozzunk létre, amelyek akkor és csak is akkor ruházódnak fel funkcióval, de később újragondolhatóak, újrhasznosíthatóak legyenek.

A fentieket figyelembe véve fontos szerepet fog játszani az alkotási folyamat/alkotás dokumentálása. Hozzatok magatokkal ehhez szükséges eszközöket (fényképezőgép, kamera, papír, ceruza, stb.)



-=¤=-


Kézműves műhely. Vezeti Mátyás László (Kolozsvár)

A láthatatlan anyag – papírmerítő műhely

A papír annyira hétköznapivá vált, hogy észre sem vesszük, ezért szinte senki sem gondol arra, hogy milyen szép folyamat az előállítása. Sok mindent hordoz, növények sajátos nyomát viseli magán. A történelem folyamán különböző világrészeken, alázattal, észrevétlenül sokféleképpen szolgálta az embert. Használták ruházatnak, távol-keleten az építkezésben is, csomagolásra, a nyomdaipar fejlődésével könyvek megvalósítására. Az idei táborban, igyekszünk láthatóvá, tapinthatóvá tenni a láthatatlant, miközben elkészítjük a papírt. Szeretném tudatosítani azt, hogy hiánya mekkora bonyodalmat okozna számukra. A papír egy olyan alapanyag, amelyet minden műhely használ, használhat, éppen ezért szeretnék arra összpontosítani, hogy megtaláljuk, előállítsuk azokat a minőségű, formájú papírokat, amelyek elkészítésük után, a használat során ismét láthatatlanná válnak a különböző műhelyek eszközkészletében.



-=¤=-


+ Élboy. Szabó Attila (Miskolc) egyszemélyes színházműhelye.

Ez a műhely, mely az idők során egyszemélyesre zsugorodott, a tábor legrégebbi, folyamatosan működő kíserleti laboratóriuma. A hősidőkben még hárman vettek részt benne, estéről-estCÉreC kitalálva, elpróbálva, majd előadva örömszínházukat. De meglepetést tartogathat még a jövő számunkra, mert az Élboy (lévén eredetileg egy csapat neve volt), néha többszemélyesre duzzad, verbuvált vagy ex-tagokból. S ha már a jövő a robobotoké, akkor a színházi kísérletezés jelszava legyen idén: Kasszandroid!



-=¤=-


Támogatók:

Román Kormány Etnikumközi Kapcsolatok Főosztálya (DRI),
Nemzeti Kulturális Alapprogram (Budapest),
Bethlen Gábor Alap (Budapest),
Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Communitas Alapítvány (Kolozsvár).

Partnerenk:

Kászonaltíz Polgármesteri Hivatala, Kazun Kulturális Egyesület, Dr. Lukács Mihály Általános Iskola (Kászonaltíz), Tuzson János Általános Iskola (Kászonújfalu)





[Vissza]


Minimum Party fotóalbum

Elkészült a 2011-2015 évi MP táborok dokumentációs katalógusa

Megszerkesztettük öt év szöveges és képi dokumentációját, a 9. MP katalógust. Támogatókat keresünk a kinyomtatásához.

MP2011--2015 katalógus

2016-ban a Bethlen Gábor Alap támogatásával elkészült a 2011-2015 között megszervezett öt Minimum Party alkotótábor vizuális művészetek-, tánc-, kísérleti színházi és zenei műhelyének fényképes és írott dokumentációs anyagát tartalmazó katalógus szerkesztése, nyomdai előkészítése.

A katalógus nyomdai költségeire leadott pályázataink sajnos nem nyertek egyelőre támogatást, de nem adjuk fel a nyomtatott verzió megjelentetését, 2017-ben újabb pályázati kérelmeket adunk le erre a célra. Addig is várjuk mindazon magánszemélyek, szervezetek vagy szponzorok támogatását is, akik fontosnak tartják a Minimum Party alkotótáborban készült dokumentáció megjelentetését.

A beszámolókkal, kiértékelőkkel, az alkotók munkáival és az alkotótábor íróműhelyének szöveges alkotásaival kiegészített fotóalbum a maga nemében fontos megvalósítás Erdélyben, ahol igen csekély számú magyar kezdeményezésű ilyen jellegű kiadvány jelenik meg. Sajnálatos tény, hogy bár neves fiatal művészek alkotásai nemzetközi és országos fesztiválokon vesznek részt, munkájuk ritkán kerül itthon bemutatásra. A most nyomtatásra váró katalógus a 16-20., azaz öt Minimum Party alkotótábor fotó- és írott anyagát tartalmazza 180, részben fekete-fehér, részben színes oldalon.

Fontosnak tartjuk, hogy az erdélyi művészeti életben fontos szerepet betöltő Minimum Party rendezvényeken résztvevők alkotásait a lehetőségekhez mérten nyilvánosságra hozzuk, ugyanis a táborban folyó vizuális, zenei, mozgásszínházi alkotó tevékenység eredménye a jelenkori művészettörténet tanulmányozói számára értékes forrásanyagot jelent. Az eddig megjelent nyolc Minimum Party katalógus a fotó- és filmkultúra terjesztését is megcélzó, művészi igényességgel összeállított kiadvány, amely a kortárs kísérletező művészeti megnyilvánulások eseményeit szemlézi .



Az idő ciklusai

Beszámolunk a 21. Minimum Party alkotótáborról
Lezajlott 2016. július 27 – augusztus 7. között
Kászonaltíz községben, a Tiszás patak tövénél

Július 27. és augusztus 7. között huszonegyedik alkalommal zajlott a Minimum Party alkotótábor és szakmai fórum a megszokott helyszínen, a kászoni tisztáson. Idén kilenc (+1) műhelyből választhattak a résztvevők, melyek (többnyire) egy téma köré szerveződtek, és az ehhez kapcsolódó kérdéseket szem előtt tartva alakult a tábori szakmai fórum is. Idén az idő lineáris illetve ciklikus (mágikus) jellegével foglalkoztunk.

Alkotóműhelyek:

Vizuális műhely (vezette: Simon Gabriella – London)
Fotóműhely (vezette: Fekete Zsolt – Marosvásárhely)
Kísérleti filmesműhely (vezette: Fogarasi Gergely – Budapest)
Zeneműhely (vezette: Rimóczi István – Bélaműhely, Budapest)
Táncműhely (vezette: Nagy Csilla – Budapest)
Építészműhely (vezette: Sánta László – Csíkszereda)
Íróműhely (vezette: Adorján Beáta – Debrecen)
Filozófiaműhely (vezette: Pálfalusi Zsolt – Budapest)
Kézműves műhely (vezette: Tank Erzsébet – Székelyudvarhely
+ Élboy – kísérleti színház műhely (vezette: Szabó Attila – Miskolc – a Minimum Party-val egyidős, mára már csupán egyszemélyes műhely).

A dokumentációs csoport tagjai: videó: Schneider Tibor (Kolozsvár), fotó: Kónya István (Budapest) voltak.

 

Az alkotóműhelyek gyakorlati tevékenysége mellett a késő délután és esténként sorra kerülő szakmai fórum vetítéses előadásai a tábori tematika elméleti jellegű megközelítésére, valamint a műhelyvezetők eddigi munkáinak bemutatására teremtett lehetőséget.

A Minimum Party alkotótábor idén is nyitott volt úgy a szakmabeliek, mint a művészetkedvelők részére. A közös alkotás, a résztvevők spontán kapcsolatépítése és (nem utolsósorban) a kikapcsolódás hozza létre azt a valóban nem hétköznapi közösségi élményt, ami a Minimum Party alkotótábort egyedivé teszi a hozzá hasonló rendezvények palettáján.

 

MP2016 -- filmes csapó

 

Részletes tábori program:

 

Július 27, szerda

Érkezés napja. Sátorverés, ismerkedés.
8:00 Reggeli
14:30 Ebéd
20.00 Vacsora
21:00 Tábortűz.
 

Július 28, csütörtök

 8:00 Reggeli
 9:00 Szabad program
11:00 Táborkezdő gyűlés, műhelyvezetők bemutatkozása
14:30 Ebéd
15:00 Műhelytevékenységek
19.00 Vacsora
20.00 Bélaműhely: Karmesterjáték
22.00 Kónya István Wurki: Vetítés nagyvászonra
23.00 Schneider Tibor Minimum Party-ról szóló riportfilmjei 2014-2015-ből
 

 

MP2016 -- reggeli torna Nagy Csillával

 

Július 29, péntek

 8:00 Reggeli torna Nagy Csilla vezetésével
 8:30 Reggeli
10:00 Műhelytevékenységek
14:30 Ebéd
15:30 Műhelytevékenységek
19:00 Vacsora
20:00 A faluban, az UgyeBár kultúrkocsmában, a Vidéki filmklub keretében: Fábián Kornélia: Tájak, beszélő házak -- Hargita megye tájházai c. film vetítése
20:30 Pálfalusi Zsolt: Mental Illness (1) -- előadás a filozófiaműhelyben

 

Július 30, szombat

 8:00 Reggeli torna Nagy Csilla vezetésével
 8:30 Reggeli
 9:30 Műhelytevékenységek
14:30 Ebéd
15:30 Műhelytevékenységek
20:00 Vacsora
20:30 Pálfalusi Zsolt: Szeminárium (filozófiaműhely)
22:00 Az első SZ-napi buli
 

 

MP2016 -- forgatnak a filmesműhelyben

 

Július 31, vasárnap

 8:00 Reggeli torna Nagy Csilla vezetésével
 8:30 Reggeli
 9:30 Műhelytevékenységek
14:30 Ebéd
15:30 Műhelytevékenységek
19:00 Vacsora
20:00 Hangszercsépelő Rimóczi Istvánnal
21:00 Idő, pillepohár-hatás – Fekete Zsolt vetítése
23:00 Klasszikusok a filmidőben, Fogarasi Gergely vetítése (Resnais: Tavaly Marienbadban)
 

 

MP2016 -- zeneműhelyben Rimóczi Istvánnal

 

Augusztus 1, hétfő

 8:00 Reggeli torna Nagy Csilla vezetésével
 8:30 Reggeli
 9:30 Műhelytevékenységek
14:30 Ebéd
15:30 Műhelytevékenységek
18:30 Viorela Ducu -- Telegdi-Csetri Áron: Az egyéni idő megragadása, egy kvalitatív társadalomtudományi esettanulmány bemutatása (vetítés és beszélgetés)
20:00 Vacsora
21:00 Pálfalusi Zsolt: Mental Illness (2) -- előadás a filozófiaműhelyben
 

Augusztus 2, kedd

 8:00 Reggeli torna Nagy Csilla vezetésével
 8:30 Reggeli
 9:30 Műhelytevékenységek
14:30 Ebéd
15:30 Műhelytevékenységek
16:30 Dobolás Hána László vezetésével
18:30 Gáspárik Attila: Pontos idő a színházban?, beszélgetés az idő szorításából született új színházi formákról
20:00 Vacsora
21:00 Szabó Attila: Pető Hunor előzenekara (színházi jellegű szösszenet)
21:15 Pető Hunor: Az idő nekem dolgozik, előadás az alkotó legutóbbi munkáiról
22:30 Pálfalusi Zsolt: Szeminárium (filozófiaműhely)
 

 

MP2016 -- kis kézművesek Böbével

 

Augusztus 3, szerda

 8:00 Reggeli torna Nagy Csilla vezetésével
 8:30 Reggeli
 9:30 Műhelytevékenységek
12:00 Dobolás Hána László vezetésével
14:30 Ebéd
15:30 Műhelytevékenységek
17:00 Dobolás Hána László vezetésével
18:00 Nagy Csilla: Táncfilmek és előadások, vetítés, a táncos-koreográfus eddigi munkáinak bemutatása
20:00 Vacsora
20:45 Szabó Attila: Iszlai--Hána--Rimóczi--Bank előzenekara (színházi jellegű szösszenet)
21:00 Iszlai--Hána--Rimóczi--Bank: Szabadzenei improvizáció , szabadzenélés
22:00 Pálfalusi Zsolt: Mental Illness (3) -- előadás a filozófiaműhelyben
23:30 A második SZ-napi buli, ezúttal retró
 

Augusztus 4, csütörtök

 8:00 Reggeli torna Nagy Csilla vezetésével
 8:30 Reggeli
 9:30 Műhelytevékenységek
12:00 Dobolás Hána László vezetésével
14:30 Ebéd
15:30 Műhelytevékenységek
17:00 Dobolás Hána László vezetésével
18:00 Tarr Hajnalka: Autizmus és kortárs művészet, előadás, vetítés, beszélgetés
20:00 Vacsora
21:00 Szabó Attila: Pálfalusi Zsolt előzenekara (színházi jellegű szösszenet)
21:15 Pálfalusi Zsolt: Szeminárium (filozófiaműhely)
 

 

MP2016 -- Fekete Zsolt a fotósok vezetője

 

Augusztus 5, péntek

 8:00 Reggeli torna Rimóczi István vezetésével
 8:30 Reggeli
 9:30 Műhelytevékenységek
14:30 Ebéd
15:30 Földhözragadtak, a táncműhely és a fotóműhely közös kísérlete
16:00 Műhelytevékenységek
17:00 Dobolás Hána László vezetésével
18:00 Esőűzés, gyermekkoncert dobokkal
18:30 Nézőművészeti Főiskola, vetítés Adorjáni Beáta felvezetőjével.
19:30 ANL csoport és az Élboy: A Filozófus és a Medve (performansz)
20:00 Vacsora
21:00 Simon Gabriella: Vizuális inspiráció, előadás Szabó Attila nyitó- és záróperformanszával
23:00 Pálfalusi Zsolt: Mental Illness (4) -- előadás a filozófiaműhelyben
 

 

MP2016 -- egy installáció

 

Augusztus 6, szombat

 8:00 Reggeli torna
 8:30 Reggeli
 9:30 Műhelytevékenységek
12:30 Vizuális körséta Simon Gabriella vezetésével
14:15 Csoportkép készítés Fekete Zsolt Lovacska irányításával
14:30 Ebéd
15:30 A jelen beszorult a tájba, a táncműhely előadása a hídnál
16:00 Pálfalusi Zsolt: Szeminárium
17:30 Fekete Zsolt: Tiszástő golfklub hol van?
18:00 A zeneműhely bemutatója: Közös hangkeresés, hangszerek kipróbálása
19:30 Viszony, Nagy Csilla performansza a patakban
20:00 Vacsora
21:00 Bűv, a táncműhely bemutatója a Szentélyben
21:45 Óhaj-haj, közös ének az íróműhellyel
22:00 Márkus Barbarossa János: A verslakó (felolvasás). Közben Hána László Levelek c. dalciklusából énekel
22:30 Hegedűs Béla installációjának avatása a zeneműhely közreműködésével.
23:00 A filozófiaműhely performansza
24:30 Bölöni Endre Dix versolvasása
 0:30 A fotóműhely bemutatója
 1:00 A tábori fotódokumentáció bemutatása
 1:30 Az idő ciklusai, Molnár István performansza
 2:00 A filmes műhely bemutatója
 3:00 Az utolsó SZ-napi buli
 

Augusztus 7, vasárnap

9:00 Reggeli
Sátorbontás, hazamenetel.

 

MP2016 -- Hegedűs Béla toronytemploma a Tiszásban

 

 

A 2016-os évi tábor támogatói:

a Román Kormány Etnikumközi Kapcsolatok Főosztálya (DRI),
Nemzeti Kulturális Alapprogram (Budapest),
a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Communitas Alapítvány (Kolozsvár).

Partnereink:

Kászonaltíz Polgármesteri Hivatala,
Kazun Kulturális Egyesület,
Dr. Lukács Mihály Általános Iskola (Kászonimpér),
Tuzson János Általános Iskola (Kászonújfalu).


Támogatóinknak és partnereinknek ezúttal is megköszönjük az együttműködést.

Az idő ciklusai

21. Minimum Party alkotótábor és szakmai fórum
2016. július 27 – augusztus 7. Kászonaltíz községben, a Tiszás patak tövénél


MP2016-jelvény


Az idő ciklusai, avagy az entrópia esete a mágikus idővel

(Ez egy kicsit hosszabb lesz mint az eddigi meghirdetők.)

A természet örökké ismétli magát, a tavaszra nyár jön (ez az MP ideje is egyben, ugye?), a nyárra ősz, meg tél, a tél után újra tavasz. A növények magból kelnek és magot termelnek, amiből aztán újfent kikel egy másik hasonló növény. Mindez annak köszönhető, hogy a Föld újra és újra megkerüli a Napot. Az emberek valaha ezt, nagyon hosszan tartó megfigyelés eredményeképpen, a világegyetem lényegének tartották, és világfelfogásukat, az alkotásban megnyilvánuló folytonos újrateremtésben fejezték ki. Legalábbis Eliade szerint, aki ezt úgy sommázta: az örök visszatérés mítosza.1

Azonban az ember megtanulta mérni az időt és ezzel megszületett egy másik időszemlélet, a történelminek2 nevezett, ami sohasem tér vissza sehová, hanem folyton-folyvást evoluál (de nem feltétlen fejlődik, jegyezhetjük meg ironikusan). Az idő mennyiségének felfedezése egyrészt megkérdőjelezte, hogy létezhetett valaha egy Teremtésnek nevezett pillanat (helyette itt a Nagy Bumm), így aztán annak a réginek a mintájára történő alkotás sem teremtés, csak újítás (innováció), hisz mindig fennebb kell lépni egy lépcsőfokot, nem pedig visszatérni a gyökerekhez. (Szerencsénkre ez nem érvényes a művészetre.) Ha már mérjük az időt, az sem mindegy, hogy mi meddig tart, mennyi idő „fogy el” közben, ami a hatékonyság kérdését veti fel. A hopi indiánoknak nincs szavuk az időtartamra, csak azt tudják elmondani, hogy mi micsoda után következik.3 Azt hogy mennyit kell közben várni, az nem számít, tehát a hatékonyság sem fontos. Nyilvánvaló, ha folyton újrakezdhetünk bármit, akkor nem fog szorítani az idő. Azonban a világ egy nem ciklikus pályára állt, és a fejlődés fenntarthatóságát kutatva elvetette a visszatérés gondolatát.

Vajon mi késztethet egy embert arra, hogy a nyugodt szemlélődés helyett az előre rohanást, és a percek, évek számlálását válassza? Valószínűleg a jelenségek másik tulajdonságának, a visszafordíthatatlanságnak a megtapasztalása. A természet legmegkerülhetetlenebb törvénye a termodinamika második főtétele, ami azt mondja ki, hogy hidegebb helyről – önként – soha nem megy melegebb helyre át hő. Ezt a tételt fogalmazták át úgy, hogy minden zárt rendszer entrópiája (rendezetlenségének mértéke) folyamatosan növekszik. Vagyis minden szétmegy. A totális káosz felé tart. A dolgokat nem lehet visszacsinálni, nincs visszatérés. Ha tehát végső soron minden elpusztul, mitől fejlődik – furcsa anomáliaként – az emberiség? Egy (másik román) tudós – ezúttal közgazdász – Georgescu-Roegen azt bizonyította be,4 hogy ellentétben a hurráoptimista, fejlődéshitű klasszikus közgazdaság-szemlélettel, az emberiség tevékenysége nem mond ellent az entrópia törvényének. Azaz ahhoz, hogy valamit gyárthassunk (csökkentsük az entrópiát), valahol máshol mindig nagyobbat kell rombolnunk (nagyobb entrópianövekedést okoznunk). A gépesítést – hagyományos paraszti gazdálkodáshoz képest zsákutcának, – a Föld kiszipolyozásának tartotta, mivel a szűkös altalajbéli energiaforrásokra alapoz, míg az állati erővel megtámogatott, hagyományos földművelés a Nap energiáját hasznosítja. Persze ez az energia is el fog fogyni egyszer, de az számunkra szinte az örökkévalósággal egyenlő. Tehát időt nyerünk ha a Napot használjuk fel. (Lásd: a nemnövekedés elve.5)

Ha már kimentünk a Napig, menjünk tovább: ha óriási időintervallumokban gondolkozunk, akkor érdekessé válnak az olyan kérdések, mint amilyenek a: Mi lesz a világmindenséggel, valamikor a távoli jövőben? Lesz-e a Nagy Bumm után Nagy Reccs? Vagyis táguló Univerzumunk összehuttyan-e valaha? Manapság már azt mondják, hogy nem, vagyis örökké tágulni fog.6 Ekkora méretben sem lesz visszatérés. És itt jön a képbe egy Penrose7 nevű matematikus, akitől az idei tábor címét kölcsönöztük,8 aki azt mondja, hogy a végtelen tágulás „végét” nem lehet megkülönböztetni az elejétől (!) és lesz majd megint egy újabb Nagy Bumm, egy következő világ születése! Tehát minden kezdődik elölről.9 Nos itt tér vissza a visszatérés (mítosza?) a gondolatmenetünkben. A fejlődés is ciklikusan ismétlődik – távolabbról nézve.

Idén 20 éves lesz a Minimum Party, ezt is tekinthetjük egy ciklusnak. Bár valószínű, hogy nem az idén kezdünk el mindent elölről, az 1996–2016 számpár mégis provokál, hogy annak tekintsük. Javaslatunk az idei művészi tevékenységre tehát, olyan természetben fellelhető jelenségek felfedezése, amik az újrakezdés szimbólumai lehetnek. De lehet ezzel szembe is menni, és az entrópiára esküdni: semmi sem a régi, minden változik, fejlődik. Viszont azt, hogy miden visszatérő (vagyis semmi sem új a Nap alatt), az is bizonyítja, hogy a táborban már foglalkoztunk az idővel (Téridény, 2008), a Nappal (A Nap király!, 2009), az entrópiával (sic!) (Káosz, 2010), de kozmikus szemléletű volt a 2001-es (A felkelő Föld árnyékában) és 2002-es (Felragyogó Ikarosz) évi táborunk is. A kezdetekben pedig, több évig ez volt a jelszavunk: „Mi még megérjük az ezredfordulót”, ami szintén az idő ciklusaira utal. Tehát akár a lineáris, akár a ciklikus (mágikus) időt vizsgáljuk meg az idei kászoni kalandunkon, mindenkit szeretettel várunk és visszavárunk.

Végezetül egy videó, a Penrose-féle mintázatról, amiről ugyanaz jutott eszünkbe: valaminek a vége mindig valaminek a kezdete.






Olvasnivaló (nem kötelező):

1. http://terebess.hu/keletkultinfo/eliade.html#1
2. http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/filoz/eliade/eliade.htm
3. „...a hopi kultúrában élő emberek nyelvükből eredően az események egymásra következésének fogalmaiban gondolkodnak. Az időt nem tekintik mérhetőnek vagy olyasvalaminek, aminek határpontjai lehetnek. Eltérően a nyugati kultúrától, az időnek nincs értéke, hopi nyelven nem lehet időt vesztegetni vagy spórolni, adni vagy venni. A hopi kultúrában az a fontos, ahogyan az események követik egymást. Ha például egy növényt elültetnek, az a lényeges, hogy kinőjön, nem pedig az idő, ami alatt kinő. A hopi embert házépítéskor az foglalkoztatja, hogy az események megfelelő sorrendben történjenek, szemben az európaival, akit elsősorban az érdekel, hogy mikorra épül fel a háza.” (Benjamin Whorf, https://hu.wikipedia.org/wiki/Sapir%E2%80%93Whorf-hipot%C3%A9zis)
4. http://kovasz.uni-corvinus.hu/kov12/roegen.html
5. https://hu.wikipedia.org/wiki/Nemn%C3%B6veked%C3%A9s#Nicholas_Georgescu-Roegen_tanulm.C3.A1nya
6. https://youtu.be/Q9fc_xvmPGc?t=1h34m16s
7. http://www.hetek.hu/tudosklub/201204/az_univerzum_jovoje
8. http://bookline.hu/product/home.action?_v=Roger_Penrose_Az_ido_ciklusai_Az_univerzum_radikalisan_uj_szemlelete&id=108481&type=22
9. http://ujszo.com/napilap/szalon/2012/04/28/az-entropia-es-az-ido-iranya-avagy-anna-elolrol-hatulrol




MP2016-plakát

Műhelyek


Vizuális (képzőművészeti) műhely. Vezeti Simon Gabriella (London).
„Valaminek a vége mindig valaminek az eleje.” Sokszor hallottam ezt a mondást, azonban jelentését saját tapasztalataim révén értettem meg, és ebben a Minimum Party 2011. évi táborának is meghatározó szerepe volt. Az akkori vizuális műhely vezetése alatt tapasztaltak rávilágítottak az alkotás folyamatának széleskörűbb megértésére, több szinten ható szerepére. Ez elindított engem egy új úton, mely ciklusnak (köztes állapotnak) a végéhez érkeztem.
Megérkeztem a kezdethez, a gyermekkori kifeszített időhöz, amikor minden lehetséges; az álom (képzelet) és a valóság átfedődik, és létrehoz egy új képet, mint ahogy az egymásra helyezett kivetített diaképek. A jelen kitágul. Ennek az élményét szeretném megosztani veletek, egy egyéni–közös–egyéni alkotási folyamaton keresztül. Ezen a folyamaton belül az alkotó időhöz való viszonyara koncentrálunk, az idő alkotóra és az általa készítendő műre gyakorolt hatására.
Alkotási folyamataim közben többször felfedezem, hogy a kezdeti fegyelmet rendezetlenség követi, mely az elengedés pillanatában azonban hirtelen értelmet/formát nyer, és az végtelen nyugalommal tölt el. Ilyenkor az idő megáll, csak az alkotás van. Más nem számít, de vajon ez hová tart? Mi a fontosabb, a folyamat élménye vagy a cél elérése? Mi a cél, az elképzelt „kép”? Végeredmény-e vagy csupán átmenet egy következő alkotáshoz? Akkor a cél az maga az alkotási folyamat? Igaz-e, hogy egy művet csak abbahagyni lehet befejezni sosem? Hol a határ? Mi állít meg a műhöz való visszatérésben? Arra hívlak benneteket, hogy kísérletezzünk. Játszunk. Merjünk. Határokat feszegessünk. Halgassunk és kérdezzünk. Ehhez kívánom adni a keretet nektek.
Közös tevékenységünk egyéni helyszínkereséssel kezdődik. Úgy mint öt évvel ezelőtt, arra ösztönözlek benneteket, hogy kutassátok fel a számotokra legvonzóbb pontot a tábort körülvevő természetben, most azonban választásotok szempontja lehet úgy a vonzása, mint taszítása is az adott térnek. A lényeg, hogy intenzív reakciót váltson ki belőletek. Ez a kiindulópont, a modell, amely természeti teret egy másik időciklusban (hívhatod múltnak, jövőnek, utópiának, fantáziának…) kell elképzelni és vizuálisan megjeleníteni. Szabadon választott műfaj, anyag, forma és módszer használatával. Várható, hogy figyelmetek fokozottabban koncentrál a jelenre és az alkotasi idő felszabadul; nincs elvárás és nem cél esztétikai érték létrehozása, a figyelem központjában az alkotási idő áll. Ezt az alapprogramot időszaki kihívások teszik változatossá. Minden ciklus végén közös elmélkedésre van lehetőség, ahol kíváncsian várom hozzászólásaitokat, ötleteiteket.
Javaslom, hogy mindenki hozza magával kedvenc eszközét/szerszámát, anyagot amit szeretne használni, hogy igénye szerint kiegészítse a táborban biztosítottakat.


Fotóműhely. Vezeti Fekete Zsolt (Marosvásárhely).
Milyen idő lesz a Minimum Party-n?
Ahogyan a szelet sem látjuk, csak hatását a búzatáblában, a szeretet sem látható, de létezik. Az idő is hatásaiban észlelhető ellenben nem létezik, fogalom, mi találtuk ki. 49 éves vagyok. 7x7, kerekebb mint az 50. (A mennyországban mindenki egyidős örökkön örökké.) Az idő a ciklikusságból eredhet, a forgásból, a mindig megújuló teliholdból. Pedig tudjuk, hogy semmi sem ismételhető, semmi sem ugyanaz, hanem különböző (Kierkegaard, Nietzsche). Mindazonáltal a fénykép temporális és ikonikus jellegéből kifolyólag az ábrázoló művészetek közül legjobban közvetít az időről. A fénykép azonosul az ábrázoltal, 1984 ben apámról készült fényképről nem azt mondom hogy né ez egy fénykép, hanem, hogy apám 49 évesen.
A fénykép különleges viszonyát az időről jól illusztrálja a következő mondat: már nem él, de meg fog halni, amelyet egy kivégzés előtt álló rab fényképéről mondhatunk el. (Roland Barthes)
A 2000-ben készült borszéki képemet készültem megismételni 2009-ben, amikor megjelent két kislány vajasalmákkal, és mintegy a két öreg helyett, őket állítottam be a képbe. Csak az idén fedeztem fel egy 1976 ban édesanyáméknak írt képeslapon a Borszéki fényképeim helyszínét. Erdély bizonyos helyszínei szinte semmit nem változtak Orbán Balázs óta. Az ismételt képpáron pillanattá zsugorodik 140 év.
Az Idő fényképe című könyvem, illetve több hosszú lefolyású fényképsorozatom tapasztalatait szeretném átadni a műhelyben: Szekvenciák, multiexpós, illetve többsoros panorámaképek készítése emberekről, a környezetről. Ha vannak megismételhető régebbi minimumparty-s képetek hozzátok. Hosszú expozíciós idővel is fényképezünk. Éjszakai fényképezés, bevilágított tájjal, csillagokkal. A sötétkamrából egy óriás lyukkamerát készítünk, amelyben digitálisan rögzítjük majd a képeket. Fóliára nyomtatott digitális felvételekről napfénnyel készítünk cianotípiát. A régies technikával az új képek visszamennek az időben.
Várom a ti ötleteteket is, amelyek segítségével a fénykép csapdájába foghatjuk az időt.
Örülnék ha reggelente lehetőség lenne fél óra csendes merengésre, meditálásra.
Amikor éppen nem fényképezünk, beszélgetni fogunk többek között a bresson-i pillanatról, hogyan állhat össze a tökéletes képi harmónia, amitől a fényképen koncentráltabban jelenik meg az idő. (Bővebben itt.)


Kisérleti filmesműhely. Vezeti Fogarasi Gergely (Budapest).
A megörökített idő
Az idő végtelen. A film időbe foglalt végtelen. A filmidő nem a film ideje. A ciklikus idő, maga az időtlenség.
Filmet csinálni magányosan nem lehet, a forgatás mindig társasjáték. Főleg, ha kevés idő áll rendelkezésre, meg kell tanulni improvizálni a kamera előtt és mögött.
Idén a gyorstalpaló filmkészítés 10 napja alatt a MEGÖRÖKÍTETT IDŐ témakérdést felhasználva szabadon játszani fogunk az emlékeinkel, képekkel és a hangokkal, de akár videoloop-okkal, gif-fekkel is..
A forgatások alatt mindenki kipróbálhatja magát rendezőként, íróként, operatőrként, vagy akár színészként is. Aki részt vesz a munkafolyamatokban, garantáltan legalább két filmmel távozik.
Idén a filmes műhelyben az MEGÖRÖKÍTETT IDŐ címszava kerül szabadon az egyéni nézőpont kísérleti kése alá, a videóművészet különféle műfajain, struktúráin keresztül.
Hozott ötleteket, rövid leírásokat, saját történeteket is várunk, amikből kiindulhatunk.
A műhelymunka során közös alkotásra törekszünk a többi minimumparty-s műhellyel is.
A workshop 10 napja három fő alkotási fázisból áll:
I. Ötletelés, forgatókönyvek kidolgozása, gyártás szervezés
II. Forgatás, videókísérletek
III. Utómunka
Esténként a napközben felvett anyagok elemzése, majd filmvetítések (az ezredforduló óta gyártott kis- és nagyjátékfilmek kínálatából), és kötetlen elemzői beszélgetések a látott filmekről.


Zeneműhely. Vezeti Rimóczi István (Bélaműhely) (Budapest).
Mi a ciklus?
A szinonímaszótár szerint: szakasz, periódus, korszak, fázis, időszak, időtartam, időköz, időintervallum, éra, intervallum, időszak, turnus, forduló, menet…
„Mi hát az idő? Ha senki sem kérdezi, tudom; ha kérdik tőlem, s meg akarom magyarázni, nem tudom.” ( Hippói Szent Ágoston )
A Zen Buddhizmus szerint eredetileg nincs idő. Az időt is – mint minden egyebet – a tudatunk teremti. Ez vajon, hogyan értendő?
Éreztél már időtlenséget? Teljes csöndet? Végtelennek tűnő teret?
Emlékszel, hogy milyen tudatállapot kapcsolható ezen érzetekhez?
Az együttlét során – amellett , hogy ezekre a kérdésekre keressük a választ – foglalkozunk majd a környezet eleve létező hangjainak hallgatásával és feldolgozásával, valamint
a közvetlen környezetünkben fellelhető anyagokból és tárgyakból való hangkeltő eszközök készítésével és az eszközök megszólaltatásával.
Az általunk kiadott hangok minősége információ az önmagunkal és egymással való viszonyunkról, kapocs a körülöttünk lévő világhoz.
Kísérletezéseink eszköze tehát a hang lesz, származzon bárhonnan is.
Időbeliségét, hangi ciklusokra bontjuk és eljátszunk ezen ciklusok mozaikszerű összerakásával és megszólaltatásával. Célunk, hogy a hangokat és a hangkeltést eszközként használva minél jobban megismerhessük önmagunkat, egymást és környező világunkat.


Táncműhely. Vezeti Nagy Csilla (Budapest).
Táncművészként a figyelmem középpontjában a test áll. A test, ami alakul: fogantatásunktól fogva folyamatosan fejlődik, majd a korosodás idejébe lép a felnőttkorral. Öregszik, elhasználódik, s mindezekkel együtt érik és „bölcsül”. A mai korszellem, s a trendek a legkülönfélébb „fiatalító csodaszereikkel” hívják fel a figyelmünket arra, hogy az idő igen is halad, s irreális módon – állítsuk meg az öregedés folyamatát! A lineáris dominál, a ciklikus homályba vész, a ezzel könnyen lehetünk testünk ellenségei. Kár...
Pedig ott van például a légzés, a „légzésünk tengere”, ami úgy járja ismétlődő hullámzását, mint az ár és a dagály folyamatos ismétlődése. S még számos hasonló jelenség emlékeztethet bennünket testünk által az idő, s ebben a természet ciklikus történéseinek rendjére. Ezekben a felismerésekben, vagy újra emlékezésekben erő rejlik. A táncműhely egyik központi témája ennek az erőnek az aktiválása; segítségül hívva egy fúziós tréninget, amely a jóga, a tajcsi és a Skinner-féle ellazuló technika ötvözésén alapul.
Alkotóként a lineáris és a ciklikus időszemlélet kapcsán a következő kísérlet izgat: a „folyamatos jelen” életre hívása a tánc és színház által. A műhelyben két irányt szeretnék ajánlani, mint kiindulópont:
– Mozgás – kortárs tánc, amiben a „végtelenített repetíción” van a hangsúly. Az időtlen ismétlések közben megjelenik a modifikáció, ami magában hordozza a destrukció és/vagy egy újabb konstrukció lehetőségét, kialakulását.
– „Haiku-szerű” sűrítés, ahol egy pillanatban tárul elénk a változás és idő súlya. Színházi megközelítéssel mozgásos jelentek kitalálása, majd összefűzése.
Végül S. Beckett frappáns idézete kedvcsinálóként: „Dance first. Think later. It's the natural order.”


Építészműhely. Vezeti Sánta László (Csíkszereda).
Mi lenne a kapocs az idő, (legyen az ciklikus vagy lineáris) és az építészet között?
Az építészet tárgya a tér, és az épített tér tulajdonképpen nem más mint a mozgásban lévő emberi test negatívja. Mindent úgy igyekszünk kialakítani, hogy az végül a testünket, és esetenként ezáltal a lelkünket is, kiszolgálja.
A mozgásban lévő testűnket! Hangsúlyoznom kell a mozgást, mert minden ami él, mozog, egy halott test térigénye erősen beszűkül...
Es mert a mozgás egyik komponense, a távolság mellett: az idő!
Hozzunk létre egy ösvényt! A francia „parcours” szó jut eszembe először... egy olyan út, ami azáltal jön létre, hogy végigjárjak!
Akár az életút.
Adjunk teret belső, szürreális világunknak, amire az építészeti gyakorlatban egyébként oly kevés lehetőségünk adódik!
Dolgozzunk együtt zenész, táncos vagy más műhelybeli kollégáinkkal!
Az eszköztárunk szűk, de elégséges. Gondoljunk arra, hogy például egy zenedoboz bütykös tengelye vagy egy mágneskártya lyukai a ritmus, a mozgás révén, tehát az idő múlásával, milyen komplex üzenet átadására képes: végül megszólalhat a zene!


Íróműhely. Vezeti Adorján Beáta (Debrecen).
„Amikor egy alkalommal megkérdezték, ugyan ki vagy te, Püthagorasz, mint erre a kérdésre a legtöbb ember, ő is zavarba jött, és hamarjában nem tudott mit felelni. Ki vagy? Micsoda ügyefogyott kérdés. Az ember megrezzen és elpirul. Erre a kérdésre minden válasz egyformán rossz.” (Hamvas Béla: Püthagorász)
10 napig a Minimum Party területe lesz számunkra a világ közepe, akárcsak régen a Delphoi-jósda a görögöknek. Ezért legyen ez a tíz nap számunkra időutazás, miközben megpróbálunk visszakapcsolódni a természethez, és megkísérelünk rátalálni lelkünk köldökére. Az utazás időbeli irányai tetszőlegesek. A módozatain dolgozni fogunk. Különböző játékok, improvizációs gyakorlatok révén megnyitjuk receptorainkat és kitágítjuk azok ingerküszöbét, aztán érzékeléseinket irányítva próbáljuk megragadni a pillanatot. Pillanatokat. Valakit egy pillanatban. Vagy magunkat egy pillanatban. Egy pillanatot egy pillanatban. Az időt a pillanatban. Azt a rést, amelyen keresztül hirtelen eltűnik, kitágul, kimerevedik vagy átfordul az idő.


Filozófia-műhely. Vezeti Pálfalusi Zsolt (Budapest).
Traumatizált szubjektum – az őrültség képi ábrázolásai, mentálisan sérült művészek biográfiái
(Traumatized subject – visual representations of madness, biographies of mentally ill artists)
A kurzus Sander L. Gilman művének, a Seeing The Insane, valamint Foucault, A bolondság története c. megállapításaira épül. A munka során annak a kérdésnek járunk utána, miként váltotta le a képileg megjelenített őrültséget, a trauma látványát a XIX század végére a pszichoanalitikus modell, mely alapvetően a hallásra, a képi megjelenítéstől való távolságtartásra épült. Goya-tól van Gogh-ig milyen típusú művészi megjelenítései voltak eddig az őrültségnek és miként ábrázolták az örültek házát illetve elmegyógyintézeteket.


Kézműves műhely. Vezeti Tank Erzsébet (Székelyudvarhely)
Életünk útja
Mindannyiunk életében vannak kulcsfontosságú emlékek, legyen az egy illat, egy szín, vagy akár szüleink arca, melyek meghatározzak a későbbi életünk alakulását. Ezekre az emlékekre építkezve alakítottam ki az idei kézműves műhelynek a programját, ami a nemezelés technikáján fog alapulni. A program kivitelezéséhez igen fontos az első és legtisztább múltbéli emlékünk, amire csak vissza tudunk emlékezni, aztán a jelen, az amivel nap mint nap megbirkózunk, ami életünk nagy kihívása(egy feladat, gyereknevelés, anyaság vagy akár a munkahelyünk) amire büszkék vagyunk és végezetül a jövő. Azt az emléket vagy gondolatot, érzést keressük, amitől szabadulni szeretnénk. Ezeket az élményeket jelképekké formáljuk, és ezek a jelképek fognak majd a későbbi munkáinkon megjelenni. Az első a múlt jelképe egy mamuszra (papucs) fog kerülni: ezzel léptünk először kapcsolatba, ez az első élmény a külső világgal. A jelen jelképe egy tarisznyára kerül, mintegy szimbolizálva azt a folyamatot, amit magunkkal hordunk nap mint nap. A harmadik jelkép egy szőnyegre fog majd kerülni, amit mindenki együttes erővel készít majd el. Erre helyezi majd rá ki-ki a saját kis titkát, ami nyomasztja és szabadulni szeretne tőle. Az utolsó nap a tábortűznél mindenki a saját kis mamuszában a kis tarisznyájával az oldalán egy nemezelt virággal a kezében átsétál majd a kis szőnyegen egy lombkapu alatt, szimbolikusan megtisztulást nyerve ezáltal. A tábor végére mindannyiunknak lesz egy pár nemez papucsa, egy virágja, és egy tarisznyája; a közös munka gyümölcse pedig, a „varázsszőnyeg” lesz.


+ Élboy (Szabó Attila egyszemélyes műhelye).
Örömszínház. Tévéműsor. Formabontás. Sitdown comedy. A Minimum Party legrégebbi (20 éves) műhelye.


Dokumentációs csoport vezetők. Videó: Schneider Tibor (Kolozsvár), Fotó: Kónya István (Budapest)





Támogatók:
a Román Kormány Etnikumközi Kapcsolatok Főosztálya (DRI),
Nemzeti Kulturális Alapprogram (Budapest),
a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Communitas Alapítvány (Kolozsvár).

Partnereink:
Kászonaltíz Polgármesteri Hivatala,
Kazun Kulturális Egyesület
és a Dr. Lukács Mihály Általános Iskola.





[Vissza a tetejére]



MP2015-csoportkép

Beszámolunk a 20. Minimum Party alkotótáborról

Memória – A 20. Minimum Party összművészeti alkotótábor és szakmai fórum
2015. július 29 és augusztus 9. között, Kászonaltíz községben, a Tiszás patak torkolatánál (Tiszástő)

Július 29. és augusztus 9. között huszadszorra találkoztunk a Tiszás patak tövénél, Kászonaltíz mellett Idén is tíz műhellyel működött a tábor, amelyek ugyanazon téma köré szerveződtek, és az ehhez kapcsolódó kérdéseket szem előtt tartva alakult a tábori szakmai fórum is. A huszadikon a memória volt a hívószó, amit megpróbáltunk megfosztani az emlékezés pátoszától. Lásd a meghirdetőt.

A 20. tábor eseményei:

Július 29. szerda
Érkezés napja.
9:00 – reggeli
10:00 – sátorhúzás, szabad program
14:30 – ebéd
16:00 – részvételi lista kitöltése
20:00 – vacsora
Utána tábortűz, tábornyitó buli.

Július 30. csütörtök
9:00 – reggeli
11:00 – a műhelyvezetők ismertetője
13:00 – Műhelyvezetők megbeszélése
14:30 – ebéd
16:00–20:00 – műhelytevékenységek
20:00 – vacsora
18:00 – SZAKMAI FÓRUM: Szigeti Gábor Csongor előadása.

Július 31. péntek
9:00 – reggeli
10:00–14:30 – műhelytevékenységek
14:30 – ebéd
15:30–20:00 – műhelytevékenységek
20:00 – vacsora
21:00 – SZAKMAI FÓRUM – 25 éves a Mediawave filmfesztivál – Schneider Tibor riportfilmjének bemutatója
22.30 – SZAKMAI FÓRUM – Tíz kicsi mókus – 2012-ben a Minimum Party alkotótáborban forgatott, utólag a White Raven Studios-ban véglegesített film bemutója
Utána buli a tábortűznél.

Augusztus 1. szombat
9:00 – reggeli
10:00–14:30 – műhelytevékenységek
14:30 – ebéd
15:30–20:00 – műhelytevékenységek
20:00 – vacsora
21:00 – SZAKMAI FÓRUM – Pálfalusi Zsolt: Hol tart az esztétika? – vetítés, előadás
Utána buli a tábortűznél.

Augusztus 2. vasárnap
9:00 – reggeli
10:00–14:30 – műhelytevékenységek
14:30 – ebéd
15:30–18:30 – műhelytevékenységek
18.30 – SZAKMAI FÓRUM – Szalmaház, mint alternatíva – Lázár Attila vetítéssel egybekötött előadása, beszélgetés
20:00 – vacsora
21:00 – Miquèu Montanaro: Esti raga (koncert)
Utána buli a tábortűznél.

Augusztus 3. hétfő
9:00 – reggeli
10:00–14:30 – műhelytevékenységek
14:30 – ebéd
15:30–18:30 – műhelytevékenységek
18:30 – SZAKMAI FÓRUM – Válogatás a 22. ALTERNATIVE filmfesztivál díjnyertes filmjeiből – vetítés
20:00 – vacsora
21:00 – Szabó Attila: Talált tárgyak – Élboy előadás
22:00 – Memória: vetitétes az előző években a Minimum Party alkotótáborban készült filmekből. Utána buli a tábortűznél.

Augusztus 4. kedd
9:00 – reggeli
10:00–14:30 – műhelytevékenységek
14:30 – ebéd
15:30–18:30 – műhelytevékenységek
18:30 – SZAKMAI FÓRUM – Lövétei Lázár László: Bemutatkozik a költő, műfordító és szerkesztő
20:00 – vacsora
21:00 – Szabó Attila: Maraton – Élboy előadás
22:00 – SZAKMAI FÓRUM – Pálfalusi Zsolt: Rendhagyó esztétika óra – vetítés, előadás
Utána buli a tábortűznél.

Augusztus 5. szerda
9:00 – reggeli
10:00–14:30 – műhelytevékenységek
14:30 – ebéd
15:30–19:00 – műhelytevékenységek
19.00 – Az erdő szellemei – jelmezes-zenés gyerekfelvonulás
20:00 – vacsora
21.00 – Szabó Attila: Egy szerelem története – Élboy előadás
21:20 – SZAKMAI FÓRUM – Márton Ildikó épitész és műhelye bemutatkozója
Utána buli a tábortűznél.

Augusztus 6. csütörtök
9:00 – reggeli
10:00–14:30 – műhelytevékenységek
14:30 – ebéd
15:30–18:15 – műhelytevékenységek
18:15 – Creep – az ANL-csoport (Benedek Elemér, Lőrincz Gyula) performansza Bölöni Endre és Lukács Ádám részvételével
18:30 – SZAKMAI FÓRUM – Mester Béla: Kulturális emlékezet – előadás
20:00 – A táncműhely produkciója
20:30 – vacsora
20:10 – Szabó Attila: Mostan emlékezem – Élboy előadás
21:25 – SZAKMAI FÓRUM – Fekete Zsolt: 7 FÁK 1988-2015. Memória-part – fotó-vetítés és előadás, beszélgetés
23.00 – Zeneműhely bemutató koncertje
Utána tábortűz, buli.

Augusztus 7. péntek
9:00 – reggeli
10:00–14:30 – műhelytevékenységek
14:30 – ebéd
15:30 – Búcsúzik az irodalom műhely – műhelybemutató
18:00 – SZAKMAI FÓRUM – Kádár Elemér: A tánc a vérünkben van? – előadás, beszélgetés
19:30 – A vízuális műhely beavató performansza
20:00 – vacsora
20:45 – Élboy (Szabó Attila): 5D-mozi – szösszenet
21:15 – SZAKMAI FÓRUM – Pálfalusi Zsolt: Rendhagyó esztétika óra – vetítés, előadás
22:10 – MP-20 – Bölöni Endre Szilágyi Domokos-előadóestje
22:45 – Biró Zoltán: Memóriajáték – (árny) játékos performansz a mozgásszínház műhellyel
23:35 – LUMIKON – „összművészeti közösülés”
Utána tábortűz, buli.

Augusztus 8. szombat
9:00 – reggeli
10:00–14:30 – műhelytevékenységek
14:30 – Táborvégi össz-körtánc
15:00 – ebéd
16:00 – Füvek emlékezete – a kézműves műhely vetítéssel egybekötött bemutatója a zeneműhely kíséretében
16:30 – A kézműves műhely kiállítása
17:00 – Az építészműhely Balansz[ő] c. építményének bemutatója Márton Ildikó vezetésével, Miqueu Montanaro és a zeneműhely kíséretében, közben testfestés hennával Lázár Mónika vezetésével
17:30 – Menekültek a Keleti-Kárpátokban – a vizuális műhely bemutatója Szigeti Gábor Csongor vezetésével
20:00 – vacsora
20:30 – Szabó Attila: Montanaro vagyok – Élboy kísérleti színházi előadás
22:00 – Monológ – A filozófia műhely performansza
24:00 – Emlék egy táborról – Molnár Katica filmjének bemutatója
24:30 – Labirintus – Kéri Virág Alice és Illyés Réka installációja
01:00 – A filmes műhely vetítése. A többi műhely (főleg a zeneműhely) közreműködésével készült filmek vetítése, Schneider Tibor 5 részes No comment c. tábori dokumentum-rövidfilmjei közbeiktatásával. Játékfilmek: Gara Balázs Dávid: Félreértés, Faragó Balázs: Akarsz-e játszani, Kéménes Bernadett: Epigramma, Schneider Vince: VinClip, Móga Piroska: A munka gyümölcse, Részeg Imola: Kollektív memória (részlet), Pálfalusi Zsolt: Utad vége
01:30 – A fotóműhely analóg és digitális képeinek vetítése, melyek az utolsó tábortűz melleti buli vetített (VJ) hátteréül is szolgáltak.

Augusztus 9. vasárnap
9:00 – reggeli Utána: sátorbontás, kijelentkezés, hazamenetel.


A 2015-ös évi tábor támogatói:
a Román Kormány Etnikumközi Kapcsolatok Főosztálya (DRI),
Nemzeti Kulturális Alapprogram (Budapest),
Bethlen Gábor Alap (Budapest),
a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Communitas Alapítvány (Kolozsvár).

Partnereink: Kászonaltíz Polgármesteri Hivatala,
Kazun Kulturális Egyesület
és a Dr. Lukács Mihály Általános Iskola.


Memória

20. Minimum Party alkotótábor és szakmai fórum
2015. július 29 – augusztus 9. Kászonaltíz mellett, a Tiszás patak tövénél

Idén a tábori témánk a memória lesz, annak okán, hogy immár 20. alkalommal szervezzük meg a Minimum Party-t. De ezúttal a memóriát a bizonytalan oldaláról szeretnénk megközelíteni, azt vizsgálnánk meg, hogy mennyire alakítjuk át az emlékeinket az idő teltével. Mire emlékezünk másként mint a többiek, mit felejtünk el, milyen részletek esnek ki a képből, illetve mi kap túl nagy hangsúlyt. Vagy pedig mire emlékezünk, ami valójából meg sem történt.

MP2015-M-jel

Műhelyek

Emlékmúzeumvizuális-művészeti műhely Szigeti Gábor Csongor (Budapest) vezetésével

A szubjektív emlékezet fontos összetevője a képzelet, mely kulcsfontosságú elem a képzőművészet esetében is, és amely szabad teret enged azoknak a „tévedéseknek“, amelyek a felidézés során átalakítják, továbbgondolják a memóriánkban rendelkezésre álló információkat. A digitális emlékezethez viszonyítva ez egy organikus folyamat, mely arra is képes, hogy az aktuálisan ránk ható benyomások, mint a környezet, táj, emberek, mozgás, tárgyak, hangok, illatok stb. és az emlékek között asszociatív kapcsolatot hozzon létre, mely az előhívás és újraalkotás fele mozdítja gondolkodásunkat. Mi történik, ha az újraalkotás nem csak a képzeletünkben megy végbe, hanem elkezdjük újraépíteni a valóságban is? A Vizuális műhely résztvevőivel első lépésként a helyszíni benyomások kapcsán idézünk fel személyes, illetve kollektív emlékeket, ezek részleteit dolgozzuk ki, majd kísérletet teszünk a workshopon rendelkezésre álló környezet és annak élő és élettelen elemeiből való ideiglenes összeállítására. Terveim szerint mindezt digitálisan „rögzítjük“, és létrehozunk egy virtuális emlékmúzeumot, mely online elérhetővé válik minden érdeklődő számára. Az egész folyamat során alapjából elvetjük a műtárgyalkotás kényszerét, a hitelességen és kísérletezésen van a hangsúly.

Instant vintage & fine artfotográfia műhely Kónya István (Budapest) vezetésével

A digitális fotózás és utómunka korában feledésbe merült, hogy analóg módszerekkel is manipulálhatjuk fotóinkat. Az idei témakör is érdekes kérdéseket hagy maga után. Létezik objektív reprezentációja a valóságnak? Bízhatunk memóriánkban? Mitől élvez prioritást egy emlék? Hiszen az emlékek talán nem is lineárisan rakódnak egymásra, hanem benyomások és asszociációk laza szövedékei. Az agyunk ugyanúgy módosít, mint ahogy azt mi is tesszük fotóinkkal. Az, hogy fényképeink hű tükrei a múltnak, ma már cseppet sem triviális. Attól függően ki, hogyan és mivel rögzíti és „hívja elő” emlékeit, más-más eredményt kapunk. Az idén az elkapott pillanatokat szándékosan torzítani fogjuk különböző előhívási eljárásokkal. Kísérletezni fogunk olyan analóg technikákkal, mint például a redscale, a multi-expo, caffenol-C, Wineol, stb., hogy lássuk, mi történik, ha idegen anyagok szennyezik be emlékeinket. (értsd. kávé, tea, bor, szóda és egyéb nyalánkáságok felhasználásával fogunk ff. és színes filmet hívni.) Emellett érdeklődőknek lehetőségük nyílik betekinteni az aktuális digitális képmanipuláció világába, illetve egyéb meglepetésekre is tartogatunk.

EmlékMásfilmes műhely Fogarasi Gergely (Budapest) és filmes dokumentáció Schneider Tibor (Kolozsvár) vezetésével

„A fénykép emlékprotézis.” (Susan Sontag)
A film emlékeink idejének bezárása. Emlékekből állunk. A beszédünk, a reakcióink egyes helyzetekre mind az emlékezetünkbe vésődött minták alapján történnek. Minden emlékmorzsa múltidővé áll össze, és már kész is a képek végtelen halmaza, a saját filmünk.
Az ember üres forgatókönyvnek születik, és végül rendezőként leforgatva saját ilyen-olyan filmjét hal meg. Idén Krúdy Gyula, Mándy Iván, és Székely Csaba írásai nyomán az emlékezés témakörét járjuk körül. Az emlék és a valóság határmezsgyéjén mozogva, szabad feldolgozásokban az emberi idő múlását, annak érzékelését „örökítjük”meg.
Filmet csinálni magányosan nem lehet, a forgatás mindig társasjáték. Főleg, ha kevés idő áll rendelkezésre, meg kell tanulni improvizálni a kamera előtt és mögött.
Idén a gyorstalpaló filmkészítés 10 napja alatt a MEMÓRIA témakérést felhasználva szabadon játszani fogunk az emlékeinkel, képekkel és a hangokkal, rögtönzésekkel, egymásból építkezéssel.
A forgatások alatt mindenki kipróbálhatja magát rendezőként, íróként, operatőrként, vagy akár színészként is. Aki részt vesz a munkafolyamatokban, garantáltan legalább két filmmel távozik.
Idén a filmes műhelyben az EmlékMás címszava kerül szabadon az egyéni nézőpont kísérleti kése alá, a videóművészet különféle műfajain, struktúráin keresztül.
Hozott ötleteket, rövid leírásokat, saját történeteket is várunk, amikből kiindulhatunk.
A műhelymunka során közös alkotásra törekszünk a többi minimumparty-s műhellyel is.
A workshop 10 napja három fő alkotási fázisból áll:
I. Ötletelés, forgatókönyvek kidolgozása, gyártás szervezés
II. Forgatás, videókísérletek
III. Utómunka
Esténként a napközben felvett anyagok elemzése, majd filmvetítések (az ezredforduló óta gyártott kis- és nagyjátékfilmek kínálatából), és kötetlen elemzői beszélgetések a látott filmekről.
A workshop alatt készült munkákat a tábor végén, a „Kászonwoody Filmfesztivál” keretében bemutatjuk! Aki teheti, hozzon magával kamerát, fényképezőgépet, laptopot, minden olyan eszközt, ami a műhelymunkát segítheti!

Népi memóriazeneműhely Miqueu Montanaro (Franciaország) vezetésével

Van-e népzene, van-e népi memória?
Mitől él a hagyomány, az idő teltével miért fontos a gyökereinket újrafelfedezni?
Mire épít a szabad zene, és milyen emlékképeket használunk fel az improvizációink során?
Amit ma népi kultúrának nevezünk, abban is sok minden torzul már a visszaemlékezés során. Mi az, ami kihagyható belőle?
Amennyiben sikerül a filmes műhellyel együttműködni, és filmzenét írni, ezzel az idei tábor emlékét készítjük el. Az lesz a kihívás, hogy a film erős képi jellegével ne nyomja el a zene ébresztette emlékképet, hanem kiegészítse, felerősítse azt. A zeneműhely mindenképpen a kollektív memóriára fog alapozni, a tábori résztvevők együttműködésére ad lehetőséget.

A test emlékezetemozgásszínház-tánc műhely Kocsis Andrea és Lukács Ádám (Miskolc) vezetésével

Furcsa, álomszerű kaland… egy utazás, ahol különböző idők és terek ütköznek és fonódnak össze egy rejtélyes és misztikus „nem-történetté”, egy abszurd világ senkiföldjén…
Az emlékezet művészet, mely az egyénre tartozik. Középpontjában a „MIT NEM SZABAD ELFELEJTENI?” kérdés áll. Mert minden emlék önálló rendszert alkot, melynek elemei alátámasztják és befolyásolják egymást…
Kérdések és válaszok, oltás és kapcsolás, villanások és megvilágítások…amire a test nem emlékszik; vonalak, dinamika, könnyedség, zeneiség, mozdulatok szabadsága, a testek közt áramló hullámok benépesítik az ürességet… mert a test nem hazudik… emlékszik!

Élboy, a kísérleti színház műhely – vezeti Szabó Attila (Miskolc-Kolozsvár)

Az Élboy éveken át egy három taggal működő, csak az MP idejére öszeálló kísérletező csapat volt, ami mára egyetlen személyre apadt, Szabó Attila személyében. Bár nem számíthat rá senki biztosan, akárki (néha az egész tábor) belekerülhet vicces és öntörvényű produkcióinak egyikébe.

Megfagyott muzsikaépítész műhely Márton Ildikó (Csíkszereda) vezetésével

Amint térré formáljuk egy adott kor gondolkodását egyben konzerváljuk is azt. Ez a kialakított térélmény hatással lehet a fejlődő szépérzékre, arányérzékre, gondolkodásmódra, későbbi szociális viszonyulásainkra. Az idővel átalakuló értékrend hatással lehet a már létező térszervezés eddigi logikájára, elemeire, dinamikájára, művészeti értékére, egységességére.
Kortárs műemlékvédelmi fejtegetések közt folyamatos kérdés a helyes értékhierarchia azonosítása és annak védendősége, mivel az épület (jó esetben) nem fagy meg, saját élete van és rendszerint kellő alázattal igazodik a változó társadalmi igényekhez.
A tábor időtartama alatt elméleti kérdéseket boncolgatunk az inspiráció lehetséges eredete és a megtartandóság azonosítása témakörében, mely gondolatot a tájszövet kiegészítéseként kigondolt szerkezetekkel próbálunk szemléltetni.

Mit kellene feledni?filozófia műhely Pálfalusi Zsolt (Budapest) vezetésével

Az idei műhely munkája egyetlen mű köré szerveződik, ez pedig Hölderlin Emlékezés című költeménye. A mű a filozófiatörténet olyan nagy alakjait ihlette meg, mint Heidegger és Gadamer. Konkrétan egy filozófiatörténeti eseménnyé vált, mivel az emlékezés problémája már nem csak a filozófiatörténet hajnalán vált közismert kérdéssé (például az anamnészisz elmélete Platón filozófiájának központi gondolata lett), de legalább Schopenhauer és Nietzsche óta az életfilozófiák egyik leglényegesebb kérdésévé változott Freuddal kezdődően pedig a pszichoanalitikus elméletek sarokköve.
Mire kell emlékezni, és mit kell feledni, hogy egészségesen élni tudjunk? Mi az, amire akkor is emlékezünk, ha nem akarunk, és mi az, amit életünk során éppen a felejtéssel állandó harcban állva meg akarunk őrizni, miközben az emlék folyton torzul, elmosódik. A kurzus során Hölderlin költeménye mellett Nietzsche, Heidegger és Gadamer emlékezésre vonatkozó szövegeit vesszük elő, és tárgyaljuk meg.

Az ismeretlen naplóíró műhely Lövétei Lázár László (Csíkszereda) vezetésével

Hány % vámot szed az irodalmi nyelv az emlékektől?
Történészek, társadalomkutatók körében lassan közhelyszámba megy, hogy az emlékezet: konstrukció. Ennek fényében viszont adja magát a kérdés, hogy lehetséges-e egyáltalán „objektív” irodalmi (vissza)emlékezés, vagy minden emlék átalakul, mihelyt irodalommá transzponálódik? Jó lenne megbogarászni ezt a kérdést például az alábbi művek olvasásával:
1. a. Arany János: Bolond Istók (Második ének)
1. b. Arany János: Önéletrajz. Levél Gyulai Pálhoz
2. a. Iszaak Babel: Lovashadsereg
2. b. Gereben Ágnes: Iszaak Babel ismeretlen naplója
3. a. Szabó Gyula: Gondos atyafiság
3. b. Szabó Gyula: Képek a kutyaszorítóból
(Persze mindenki hozhat témába vágó kedvencet – az erdélyi emlékirat-irodalomtól Lev Tolsztoj önéletrajzi trilógiáján át Varlam Salamov Kolimájáig. Horgászfelszerelés kötelező!)
És természetesen írni is fogunk!

A füvek emlékezetekézműves műhely Lázár Mónika (Csíkszereda) vezetésével

Valahol, odafenn éjszakánként apró, törékeny lények festik a növényeket, hogy reggelre csodaszépen zöldelljenek, sárgálljanak, kékelljenek, lilálljanak. Néha titokban más, sziporkázó színeket is kevernek. Csak úgy, a maguk szórakozására. Aztán, hogy reggel senki ne vegye észre a turpisságot, a növények belsejébe töltögetik. Mi az, amire ebből egy növény emlékszik? És mi az, ami előhívható a memóriájából? Különböző, vadon élő növények leveleit gyűjtjük, majd titkos szerek segítségével gőz fölött textilre nyomtatjuk.



A műhelytevékenység mellett a tábori szakmai fórumon a résztvevőknek lehetőségük lesz a műhelyvezetők és más meghívottak eddigi munkáinak megtekintésére, és ezek kapcsán beszélgetésekre is.
A szakmai fórum tervezett előadói:
Fekete Zsolt, Fogarasi Gergely, Kádár Elemér, Kónya Istán, Mester Béla, Pető Hunor, Pálfalusi Zsolt, Selyem Zsuzsa, Szigeti Gábor Csongor, Vécsi Nagy Zoltán, Zátonyi Tibor, és mások.

A 2015-ös évi tábor támogatói:
a Román Kormány Etnikumközi Kapcsolatok Főosztálya (DRI),
Nemzeti Kulturális Alapprogram (Budapest),
Bethlen Gábor Alap (Budapest),
a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Communitas Alapítvány (Kolozsvár).

Partnereink: Kászonaltíz Polgármesteri Hivatala,
Kazun Kulturális Egyesület
és a Dr. Lukács Mihály Általános Iskola.

Barlangrajz

Barlangrajz címmel készült el egy vizuális projektünk az idei, 25. Mediawave fesztiválra.
2015. április 30. és május 2. között Komáromban voltunk, a Monostori erődben zajló Film- és Zenei Együttléten, amit ezúttal a 25 év munkatársai találkozójának (is) neveztek.



Mediawave2015. Duna-part


A fesztiválszervezők kérésére a Minimum Party természetközeliségét tükrözendő, a Duna-parti ártéri erdőbe kellett elképzelnünk az installációt. Az ötlet a következő volt: hozzunk létre egy lehetőleg vízszintes mennyezet-szerűséget, ami elmetszi az erdőt. Ebbe a vászonból készült mennyezetbe tökéletesen kerek lyukakat terveztünk vágni (hullahopp karikák bevarrnásával), így a vászon nem ér hozzá a fákhoz, a fatörzsek körül marad egy kis légtér. Olyan helyet kellett választanunk, ahol elég magasak a fák ahhoz, hogy a vászon alatt csak csupasz törzsek látszódjanak, a lombkorona a ponyva fölé kerüljön. Az összkép olyasmi mint ami Hajao Mijazaki japán anime rendező Nauszika, a szél harcosai c. filmjében látható, csakhogy a filmben óriásiak a fák és nagyon magasan van az elválasztó homokréteg. Ott az egész olyan mint egy templom, nálunk inkább barlang jellegűnek kellett lennie. Ez volt nagyjából a Barlangrajz-terv. Erre a felületre aztán bármit ki lehetett találni: rajzok, firkák, graffiti, versek (szlemmek), videó- és diavetítés stb.



Mediawave2015. Barlangrajz-terv


A projekt koncepje az idei tábor MEMÓRIA hívószavára utalt, ami a 20. tábor "kerekségének" apropóján jött létre, s ami a Mediawave fesztivál 25. kiadására is ráillett. Azért kapta a Barlangrajz nevet, mert a barlangrajzok régmúlt korok lenyomatai, memóriája. Ilyen nyomokat készültünk otthagyni a Fényírók fesztiválján, természeti környezetben. Egy minimalista installációt szerettünk volna létrehozni és performansszal, happeninggel tenni élővé. Egy mesterségesen elhatárolt, természetből kiszakitott tér volt ez a a barlang, ahol fénnyel rajzolhattunk.

A projektbe Kónya István (Wurki), Kéri Alice Virág, Schneider Bence, Schneider-Lönhart Csenge, Márkus Barbarossa János és Molnár István szállt be. Szerda éjszakai érkezésünk után, első délelőttünk terepszemlézéssel és az anyagok összegyüjtése, beszerzésével telt. Virág és Wurki diapozitiveket festettek a vetítéshez:



Mediawave2015. Virág
						    diát fest Mediawave2015. Virág diát fest (részlet)

Miután sikerült minden anyagot begyüjteni (beleértve egy sétát a helyi nagyáruházba a hulahopp-karikákért) nekiláthattunk az építésnek. A vászon kifeszítése nem bizonyult egyszerű feladatnak, de végül is sikerült elfogadható állapotba hoznunk. A karikák is egészen jól mutattak a fák körül.



Mediawave2015. A
						     vászontekercs Mediawave2015. Az első vászoncsík



Mediawave2015. Bence Mediawave2015. Három
						     sáv már fent van

A barlang esti bevetitésre volt tervezve de nappali fényben is voltak rajta rajzolatok, persze úgy, hogy a másnapi megnyitóra még ne rontsuk el a vetíthető felületet. Erre a Barbarossa csipkéi bizonyultak jó választásnak, az árnyékuk nappali fénynél szolgálta a barlangrajz-ötletet.



Mediawave2015. Csipke-árnyék barlangrajzok Mediawave2015. Csipke-árnyék barlangrajzok

Végül pedig jöhetett az esti barlang(fény)rajz, amit Wurki (Kónya István) biztosított. Az előzőleg megfestett dialemezeket vetítette ki a vászonra, egy kis trükkel (a diavatetítő autofókuszát kihasználva) még animálta is az állóképet.



Mediawave2015. Barlang(fény)rajzok Mediawave2015. Wurki, a fénnyel rajzoló

Amint a fenti képen látható, a ponyva a Duna-partra vezető ösvény fölé került. Barbarossa ötlete volt, hogy szórjuk le avarral a barlang földjét, amivel visszahódítottuk a természetnek ezt a talpalatnyi Minimum Party-t, sőt a közepére egy pici tábortüzet is raktunk. De ez már másnap volt, a kiállításmegnyitón, aminek borivással is megadtuk a módját (köszönet ezúton is Barbarossának a szponzorációért) és ugyanekkor a táborról is meséltünk, vetítettünk (a barlangi vászonra). Sajnos erről már nem készült fénykép.

Köszönjük Hartyándi Jenőnek a meghívást, reméljük jövőre is ott leszünk!



Mediawave2015. Barlang(fény)rajzok

MP2014-tábortűz
Beszámolunk a 19. Minimum Party alkotótáborról

Körül/belül – 19. Minimum Party összművészeti alkotótábor és szakmai fórum
2014. július 30 és augusztus 10. között, Kászonaltíz községben, a Tiszás patak torkolatánál (Tiszástő)

Július 30. és augusztus 10. között tizenkilencedik alkalommal zajlott a Minimum Party alkotótábor és szakmai fórum a Hargita megyei Kászonaltíz mellett, a Tiszás patak torkolatánál. Idén tíz műhelyből választhattak a résztvevők, melyek többnyire egy téma köré szerveződtek, és az ehhez kapcsolódó kérdéseket szem előtt tartva alakult a tábori szakmai fórum is. A tizenkilencedik alkotótábor kérdésfelvetése a körül/belül ellentétpárra, illetve átvitt értelmére (körülbelül) irányult. Lásd a meghirdetőt.

Az idei év alkotóműhelyei a következők voltak: természetművészet – vizuális művészet Pető Hunor (Budapest) vezetésével, építész műhely Jakab Csaba (Budapest) vezetésével, absztrakt fotográfia műhely Kalló Angéla (Kolozsvár) vezetésével, filmes műhely Fogarasi Gergely (Budapest) és Schneider Tibor (Kolozsvárról) vezetésével, több mint Sound Art – zeneműhely Rimóczi István / Bélaműhely (Budapest) vezetésével, táncműhely Kocsis Andrea és Lukács Ádám (Miskolc) vezetésével, mítoszlabor – íróműhely Juhász Kristóf (Szentendre) vezetésével, filozófiaműhely Pálfalusi Zsolt (Budapest) vezetésével, kézműves műhely Végh Éva és Czirják Szilárd (Kolozsvár–Gyergyócsomafalva) vezetésével, illetve az elmaradhatatlan Élboy, vagyis a kísérleti színház műhely, ami egymaga Szabó Attila (Kolozsvár – Miskolc).

Részletes tábori program:

Július 30. szerda

Érkezés napja.
8:00–9:30 – reggeli
10:00–14:30 – sátorhúzás, szabad program
14:30 – ebéd
16:00–20:00 – részvételi lista kitöltése
20:00 – vacsora
Utána tábortűz, tábornyitó buli.


MP2014 – Műhelyek bemutatása


Július 31. csütörtök

8:00–9:30 – reggeli
10:00 – a műhelyvezetők ismertetője
12:00–14:30 – műhelytevékenységek
14:30 – ebéd
16:30–18:00 – műhelytevékenységek
18:00 – SZAKMAI FÓRUM: Mi van a posztmodern után? – Selyem Zsuzsa vetítéssel egybekötött előadása, beszélgetés
20:00 – vacsora
18:00 – SZAKMAI FÓRUM: Történetmesélés kétféleképpen – Vágvölgyi B. András vetítéssel és felolvasással egybekötött előadása, beszélgetés
Utána buli a tábortűznél.

Augusztus 1. péntek

8:00–9:30 – reggeli
10:00–14:30 – műhelytevékenységek
14:30 – ebéd
15:30–18:00 – műhelytevékenységek
18:00 – SZAKMAI FÓRUM – Pálfalusi Zsolt: Egy idézet margójára (a filozófia műhely nyilvános megnyitója)
20:00 – vacsora
21:00 – Szabó Attila: Az időutazás I. – Élboy előadás
21.20 – SZAKMAI FÓRUM – A Bélaműhely jelenség – Rimóczi István vetítéssel egybekötött előadása
Utána buli a tábortűznél.


MP2014 – Építészműhely


Augusztus 2. szombat

8:00–9:30 – reggeli
10:00–14:30 – műhelytevékenységek
14:30 – ebéd
15:30–20:00 – műhelytevékenységek
20:00 – vacsora
21:00 – Szabó Attila: Az élet értelme I.– Élboy előadás (sit down comedy)
21.20 – SZAKMAI FÓRUM – Építés – Jakab Csaba vetítéssel egybekötött előadása, beszélgetés
Utána buli a tábortűznél.

Augusztus 3. vasárnap

8:00–9:30 – reggeli
10:00–14:30 – műhelytevékenységek
14:30 – ebéd
15:30–18:30 – műhelytevékenységek
18.30 – SZAKMAI FÓRUM – A 2014-es Velencei Építészeti Biennále Magyar pavilonjáról – Jakab Csaba vetítéssel egybekötött előadása, beszélgetés
20:00 – vacsora
20.30 – Szabó Attila: Szita-szita péntek (Élboy-előadás)
21:00 – Juhász Kristóf: A világirodalom története 45 percben (felolvasás-performance)
18.30 – SZAKMAI FÓRUM – Élet a halál után – Pető Hunor vetítéssel egybekötött előadása, beszélgetés
Utána buli a tábortűznél.


MP2014 – Juhász Kristóf performansza


Augusztus 4. hétfő

8:00–9:30 – reggeli
10:00–14:30 – műhelytevékenységek
11:00 – Zorkóczy Zenóbia: Rosszcsont Zénó jó szeretne lenni – előadás a gyerekeknek
14:30 – ebéd
15:30–18:30 – műhelytevékenységek
18:30 – SZAKMAI FÓRUM – Pálfalusi Zsolt: Művészet és tér vetítéssel egybekötött előadás, beszélgetés
20:00 – vacsora
20:30 – Thébai Szent Pál (rajzfilm vetítés)
21:00 – Szabó Attila: Az élet értelme II.– Élboy előadás (sit down comedy)
22:00 – SZAKMAI FÓRUM – Hegedűs Béla: A pálosok – vetítéssel egybekötött előadás
23:30 – Bölöni Endre / Dix: Éjszakai fakultáció I. (felolvasás Ana Blandiana verseiből)

Augusztus 5. kedd

8:00–9:30 – reggeli
10:00–14:30 – műhelytevékenységek
14:30 – ebéd
15:30–20:00 – műhelytevékenységek
20:00 – vacsora
21:00 – Kontakthiba – a táncműhely beavatója
21:45 – Szabó Attila: Fűre lépni tilos! – Élboy előadás
22:15 – Juhász Kristóf: Könnycseppek a Pannon tengerből (felolvasás-performance)
23:00 – Bölöni Endre / Dix: Éjszakai fakultáció II. (felolvasás Marin Sorescu verseiből)


MP2014 – A hét vezér


Augusztus 6. szerda

8:00–9:30 – reggeli
10:00–14:30 – műhelytevékenységek
14:30 – ebéd
15:30–18:30 – műhelytevékenységek
18.30 – SZAKMAI FÓRUM – Az aggteleki Baradla cseppkőbarlang vöröstói látogatóközpontja – Jakab Csaba vetítéssel egybekötött előadása, beszélgetés
20:00 – vacsora
20.45 – Szabó Attila: Itt a piros, hol a piros – Élboy előadás
21:00 – SZAKMAI FÓRUM – Békési Zoltán / Zebulon Dudora: Slam Poetry és egyéb növénységek – klip premier – vetítéssel egybekötött felolvasás és előadás a magyarországi Slam Poetry mozgalomról
22:10 – Dr.Kiss Rita Panda: A tökéletes idő – installáció, fényképkészítő akció
23:00 – Bölöni Endre / Dix: Éjszakai fakultáció III. (felolvasás Nichita Stănescu verseiből)
Utána buli a tábortűznél.

Augusztus 7. csütörtök

8:00–9:30 – reggeli
10:00–14:30 – műhelytevékenységek
11:00–14:00 – zeneműhely a gyerekeknek
14:30 – ebéd
15:30–18:30 – műhelytevékenységek
17:00 – A fotóműhely munkáinak bemutatása – kiállításmegnyitó
18:30 – Juhász Kristóf, Végh Éva és Czirják Szilárd (az irodalom és a kézműves műhely vezetői): A mese, aki soha nem volt egyedül – meseimprovizáció gyerekeknek
20:00 – vacsora
20:45 – Szabó Attila: Az élet értelme III. – Élboy előadás
21:30 – SZAKMAI FÓRUM – Fekete Zsolt: Körülbelül hét fa (Hétfák) – fotó-vetítés és előadás, beszélgetés
23.00 – Éji naptűz – a táncműhely, Juhász Kristóf és Hegedűs Béla szertartása
24:00 – Bölöni Endre / Dix: Éjszakai fakultáció IV. (felolvasás Szilágyi Domokos verseiből)


MP2014 – Táncműhely


Augusztus 8. péntek

8:00–9:30 – reggeli
10:00–14:30 – műhelytevékenységek
14:30 – ebéd
15:30–18:00 – műhelytevékenységek
18:00 – A zeneműhely bemutató koncertje
20:00 – vacsora
20:30 – SZAKMAI FÓRUM – Anyagok, technikák, helyszínek. Építész szaktáborok Csíkban – Korodi Szabolcs vetítéssel egybekötött előadása, beszélgetés
21:45 – Élboy (Szabó Attila) – kísérleti színházi előadás
22:15 – Biró Zoltán: Bennem vagy – fotóinstalláció
22:30 – Oláh Jani: Esti kérdés – performansz
22:45 – SZAKMAI FÓRUM – Pálfalusi Zsolt: Erotika a művészetben – vetítéssel egybekötött előadás, beszélgetés
24:00 – Bölöni Endre / Dix: Éjszakai fakultáció V. (felolvasás Krasznahorkai László verseiből)

Augusztus 9. szombat

8:00–9:30 – reggeli
10:00–14:30 – műhelytevékenységek
14:30 – ebéd
15:30–17:00 – műhelytevékenységek
17:00 – Bölöni Endre / Dix: Éjszakai fakultáció VI. (felolvasás az előadó saját verseiből)
18:00 – Székely diszkó – az íróműhely és a zeneműhely performansza
18:30 – Szabó Attila: Buborék – Élboy kísérleti színházi előadás
20:00 – vacsora
21:00 – 9 év kísérletezés 9 fejezetben – Minimum Party dokumentumfilm vetítése
22:30 – A filozófia műhely performansza
23:00 – A zeneműhely koncertje. Fény: Hegedűs Béla, Helszín: Béla szentélye
23:30 – Árnyjáték a tető alatt – az építészet műhely tetőavatója Ádám Julcsi közreműködésével
24: 00 – Kászonwoodi filmfesztivál és díjátadó – a filmes műhely vetítése
Utána buli a tábortűznél.


MP2014 – Össznépi zenélés


Augusztus 10. vasárnap

8:00–9:30 – reggeli
Utána: sátorbontás, kijelentkezés, hazamenetel.

A 2014-es évi tábor támogatói: a Román Kormány Etnikumközi Kapcsolatok Főosztálya (DRI), Nemzeti Kulturális Alapprogram (Budapest), Bethlen Gábor Alap (Budapest), a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Communitas Alapítvány (Kolozsvár).
Partnereink: Kászonaltíz Polgármesteri Hivatala, Kazun Kulturális Egyesület és a Dr. Lukács Mihály Általános Iskola.

Körül/belül

19. Minimum Party alkotótábor és szakmai fórum
2014. július 30 – augusztus 10.
Tiszástő (Kászonaltíz/Plăieșii de Jos), Hargita megye, Románia

MP2014-jelvény

A körül/belül – így szétvágva – lényegében a kint/bent fogalmát takarja, összeolvasva viszont más értelmet kap: körülbelül, vagyis hozzávetőlegesen. Minden, ami – szorosan – kívül esik egy határon (-értéken), meg az is, ami belül van, csak éppen vele nem azonos. Minden, ami nagyon hasonlít, de mégsem ugyanaz. Vizuálisan a tábortűz körüli kör képe: ami belül van, meg ami kívül – de nem maga a kör.
A körülbelül ugyanakkor a magabiztos kérdésekre adott bizonytalan válasz is. Sejtés, nem pedig bizonyosság. Mindez igencsak illik a művészetre: egy olyan világban, ahol uralkodik a tudomány/technika, a művészet azzal csigázza fel az érdeklődésünket, hogy talán (!) semmi sem biztos benne. A műalkotás mindig csak körülbelül azonosítható – körülírható –, és ezt a művészi látás szubjektivitása okozza. Idén az alkotó és művészetelméleti tevékenységek során megvizsgáljuk, hogy a városi/falusi és egyben megszokott kultúrközegből kiemelt művészi alkotókészség miként változik meg a természetbe helyezve. Kulturális motívumokat, mémeket próbálunk a természeti környezetbe kivetíteni és megvizsgálni, miként változik meg azok visszahatása ránk: az alkotókra és a befogadókra. Miként változtatja meg a természeti közeg a műalkotáshoz fűződő viszonyunkat. A műtárgy már nem ugyanaz sem körül, sem belül: csupán körül/belül ismerhető fel.

Alkotóműhelyek:

Keresztszemes erdőVizuális művészeti műhely Elekes Károly (Budapest) vezetésével
A Keresztszemes erdő lényege: Kászonok népművészeti motívumait felfesteni mésszel vagy fehér akrilfestékkel az erdei fák törzsére, 4x4 cm-es négyzetrendszerben a gyökértől embermagasságig, papírkivágásos, matricás technikával, szivaccsal, vagy flakonból fújva. Ennek kivitelezését néhány napos gyűjtés és előkészítés előzi meg a Kászonok vidékén.
Intro–Extro, azaz Belső–Külső
A belső egyéni és kollektív tudatban rejlő-felsejlő, immanens, vagy tudatosan felkutatott bármely nép motívumkincse, a külső térben egy újra értelmezett tájkoncepcióban valósulna meg, amit nemcsak a résztvevők, az alkotók érzékelhetnek, hanem a véletlenül arra járó táborlakók is. A népi motívumok jelrendszerét a néprajzosok ismerik, a nem szakavatottak csupán díszítményként alkalmazzák, ugyanakkor különösen érdekes az, hogy minden kultúrkör képviselői minden különösebb előképzés nélkül nagyjából felismerik saját népük motívumvilágát. Ez a tény valami mélylélektani tudatalatti emlékezetet igazol. Esetünkben az egyes személyek, alkotók által begyűjtött motívumrendszer, mint belső emlékezet, kívül a természetben jelenne meg, az erdőben, vagy egy út mentén. A technikai motivációt ráadásul egy hagyomány is segíti, ha a bemeszelt útszéli fákra, mint azok éjszakai láthatóvá tételére, vagy a gyümölcsfák higiéniai kezelésére gondolunk. A hatvanas években, a kollektivizálás előtt kötelező volt Húsvét előtt, a gyümölcsfák törzsének kártevők elleni bemeszelése, ami a fa biológiai funkciójának, gyümölcsöző voltának, tovább éltetését segítette, sőt ez egyes vidékeken ma is élő gyakorlat! Ennek a gyakorlati funkciónak az esztétikai továbbgondolására, a motívumok nagyobb léptékű tovább élésére teszünk kísérletet.

Építész műhely – vezeti Jakab Csaba (Budapest)
Az építés kérdés-köréről fogjuk a körül-belül problematikát végigtapogatni. A műhely alkalmat teremt az építés alapkérdéseinek újratárgyalására. Tervezés-makettezés-építés hármasán járjuk végig a pár nap alatt az alábbi Goethe-gondolatot:
„A funkció, helyesen felfogva, a tevékenységben elgondolt létezés.”
Ehhez a zarándokláshoz közös gondolkodás, egyéni rajzok-makettek, és közös építés társul. Az építés aktusának személyiség- és közösségépítő ereje van. A rajzolás-modellezés-építés a homo ludens legszebb menedéke, amelyben a szolgáló teremtés szakrális dimenzióit kóstolgathatjuk. A tábor képzeletbeli átriumában fogunk demonstratív módon építkezni.

Belső (kép)világ külső szemmelAbsztrakt fotográfia műhely Kalló Angéla (Kolozsvár) vezetésével
Szálljunk magunkba és tekintsük meg a belső képeinket. Járjunk nyitott szemmel és találjuk meg a külső világban (természet, ember) a belső (képi) világunkat, majd tegyük ezeket láthatóvá az absztrakt fotográfia segítségével.
Az absztrakt fotográfia gyökerei messze visszanyúlnak a fotó-, illetve általában a művészet történetébe. Fedezzük fel e terület szépségeit és ültessük át a mi világunkba, találjunk sajátos utakat és újitó eljárásokat melyek a benti világunkat képesek tükrözni.

Sacc per kábéFilmes műhely Fogarasi Gergely (Budapest) vezetésével. Filmes dokumentálás: Schneider Tibor (Kolozsvár)
„Soha nem azt gondoljuk, amit mondunk. Soha nem azt mondjuk, amit teszünk. Soha nem azt tesszük, amit gondolunk.”
Filmet csinálni magányosan nem lehet, a forgatás mindig társasjáték. Főleg, ha kevés idő áll rendelkezésre, meg kell tanulni improvizálni a kamera előtt és mögött.
Idén a gyorstalpaló filmkészítés 10 napja alatt a körül-belül=kívül-belül témakérést felhasználva szabadon játszani fogunk a képekkel és a hangokkal, egymásra figyeléssel, rögtönzésekkel, egymásból építkezéssel. A forgatások alatt mindenki kipróbálhatja magát rendezőként, íróként, operatőrként, vagy akár színészként is. Aki részt vesz a munkafolyamatokban, garantáltan legalább két filmmel távozik.
Idén a filmes műhelyben a sacc per kábé címszava kerül szabadon az egyéni nézőpont kísérleti kése alá, a videóművészet különféle műfajain, struktúráin keresztül. Hozott ötleteket, rövid leírásokat, saját történeteket is várunk, amikből kiindulhatunk.
A műhelymunka során közös alkotásra törekszünk a többi minimumparty-s műhellyel is.
A workshop 10 napja három fő alkotási fázisból áll:
I. Ötletelés, forgatókönyvek kidolgozása, gyártás szervezés
II. Forgatás, videókísérletek
III. Utómunka
Esténként filmvetítések (az ezredforduló óta gyártott magyar kis- és nagyjátékfilmek kínálatából), és kötetlen elemzői beszélgetések a látott filmekről.
A workshop alatt készült munkákat a tábor végén bemutatjuk! Aki teheti, hozzon magával kamerát, fényképezőgépet, laptopot, minden olyan eszközt, ami a forgatást segítheti!

Több mint Sound ArtZeneműhely Rimóczi István / Bélaműhely (Budapest) vezetésével
Körül/belül
Mindennek van hangja körön belül és kívül egyaránt.
A körnek is van hangja. Nem tudom mi az.
Ha figyelek, akkor meghallom.
Ha hallgatok, hallok.
Én csinálom a hangokat, és a hangok csinálnak engem.
Hangokkal fogunk dolgozni. Hangokkal fogunk játszani.
Hangokkal töltjük meg a kört, a gömböt, a kockát… és mindazt, ami ezeken kívül esik.
Tesszük ezt egészen addig, míg rá nem jövünk, hogy alapvetően a kint és a bent között nincs különbség. A kint és a bent átjárható, és ha ezt sikerül megtapasztalnunk, akkor dualisztikus gondolkodásunk elindulhat a változás útján.
Hangkeltő eszközöket készítünk: dobolunk, pengetünk, fújunk.
Összegyúrjuk tapasztalatainkat és figyeljük, hogyan működnek a dolgok akkor, ha nem tervezünk részletesen, nem projektálunk végletesen. Figyeljük azt a véletlennek nevezett valamit, mely belőlünk és a minket körülvevő világból árad.
Ha puszta kíváncsiságunkkal és nyugalmunkkal hagyjuk megszületni, szolgáljuk és a szolgálatunkba állítjuk, akkor ő működik és nem ismert tartományokba kalauzol minket.
A jó improvizáció is véletlenek láncolata, mely úgy lovagolja meg a jelen pillanatot, hogy a jövő vágyképeit és a múlt emlékeit egyaránt magában hordozza.
– Gyermekkori inspirációk
– Szembemenés a hamisság társadalmi szintű beidegződésével
– Visszavezetés a játékhoz – az önkéntelen, szabad gyermeki cselekvésekhez; a mindenen, mindennel való zenéléshez; az organikusan áramló hangkeltés extázisához, melyet mire felnövünk elfelejteni és szégyelleni is képesek vagyunk már.

Táncműhely – vezeti: Kocsis Andrea és Lukács Ádám (Miskolc)
A kurzus alkalmat kínál egy teljesebb kreatív kifejezésmód és a környezetünkkel (ami mi magunk is vagyunk) való kifinomultabb kommunikáció elsajátításához. Változatos technikák alkalmazása réven lehetőséget teremt a résztvevők egyéni fejlődésszintjének megfelelő, de eközben a csoportdinamikához is alkalmazkodó gyakorlatsorok megtanulására.
Az a szándékom,hogy életre hívjam azt az atmoszférát, amelyben fokozhatjuk a finom változások iránti érzékenységünket, miáltal fejlesztjük:
– a mozdulatok és az egyensúly változatait
– a testközpont tudatot
– a rugalmas agyműködést.

MítoszlaborÍróműhely J uhász K ristóf (Szentendre) vezetésével
Az írott szöveg tapasztalása
A drámai szituáció szorításában
A nyilvános szöveg élete a társadalomban

Egy írónak azt kell papírra vetnie, amit lát és érez, függetlenül a következményektől – mondta Charles Bukowski, mikor már meg tudott élni az írásból és utolsó felesége közreműködésével nem itta magát halálra még életében. A még be nem futott írók viszont másra sem vágynak, csak azokra a bizonyos következményekre. Egy recenzió a bennfentességtől bűzhödt, akadémikus szakfolyóiratok lekávézott lapjain a bölcsészbüfében, vagy egy meztelen fotó bulvárlapok vulgárkulturális mellékletében – mindegy, csak kerüljön ki a fiókból az, ami bekerült!
Idén kísérletet teszünk arra, hogy laboratóriumunkban modellezzük mindazt a következményt, amivel egy szövegnek és szerzőjének számolnia kell, ha elhagyják fiókjuk. Kísérletünkhöz a színház eszköztárát hívjuk segítségül. Kifejezetten előadásra szánt szövegeket hozunk létre, amiket elő is adunk. Így a szerző közvetlenül szembesül szövege hatásával-hatékonyságával. Az így színre került szövegekről kritikák és mindenféle sajtóreflexiók születnek. Némelyik botrányt okoz. Némelyikből idézeteket tűznek zászlójukra különféle politikai és társadalmi szervezetek. Kinek a mondatából lesz jelmondat? Kinek a mondatából lesz közmondás, szállóige?
Laboratóriumunkban lehetőség lesz mindazon szerep kipróbálására, ami egy nyilvánossá lett szöveg körül kavarog. Leszünk szerzők, rendezők, színészek, dramaturgok, kritikusok, újságírók, tévés műsorvezetők, egyszerű nézők, vagy kulturális szervezetek és minisztériumok, akik a pénzt osztják a fájdalmas énekért, hogy hozzánk szegődjön a gyalázat.
Akár több száz évet is röpülhetünk az időben a tábor ideje alatt. Az első napon írsz egy hazafias tragédiát az 1700-as években, aztán a második napon valaki kétszáz év múlva átírja szürrealista elbeszélő költeménnyé, hogy a harmadik napon irodalom- és színháztörténészek légiója átkozza ki, majd a negyedik napon ötven év múlva egy kiadó az egészet félreértse, megjelentesse képregényben és még a jogokat is elperelje az örökösöktől... Aztán egy kereskedelmi tévéadó nekromantája megidézi az eredeti szerző szellemét és mindenről lehull a lepel élő adásban.
Közös játékunkhoz és kísérletünkhöz tehát nem csak olyanokat várok, akik betűt írnak papírra, hanem olyanokat is, akik szájukra-testükre veszik a papírról a betűt. Az íróműhelyben való teljes értékű részt vételnek természetesen nem feltétele az írni-olvasni, vagy a beszélni tudás. Egy dolgot kell tudni: váltani. Mert elképesztő sebességgel fogunk ugrálni a szöveg körül és a szövegben belül. Sőt: egyszerre leszünk körül és belül. Egészen el fogunk szédülni.
Fel! Támadás!

Lelki alkat és művészi mimesisFilozófiaműhely Pálfalusi Zsolt (Budapest) vezetésével
Lelki alkat és művészi mimesis – Platón Állam IX–X. könyv
(Mentality and artistic mimesis – Plato States IX–X. Book)

A filozófia műhely idei kurzusa során megvizsgáljuk azt a kérdést, milyen lelki alkatokat tart számon Platón és azok miként viszonyulnak a művészi mimézis problémájához. Fő témánk az ún. eikaszia, vagyis a „találgatás” fogalmának körében mozog, mivel Platón a doxák, vagyis a vélemények eme legalsó formájához utasít minden művészetet. Innen ered a platonikus filozófia művészetellenessége és itt van a forrása annak a kérdésnek, milyen érvekhez térnek vissza a filozófia történetében azok, akik elutasítják vagy lealacsonyítják a művészi attitűdöt mint haszontalan, komolytalan vagy éppen a társadalom egésze számára kártékony beállítódást.

Kézműves műhely – vezeti: Végh Éva és Czirják Szilárd (Kolozsvár–Gyergyócsomafalva)
Szándékunkban áll az idén szőni-fonni. No nem hagyományos szövőszéken, hanem bokrokon, görbített ágakon, cipősdobozon, pillepalackon s ami akad. A szövés-fonás kezdetleges, ugyanakkor cseles módszereivel ismerkedhettek műhelyünkben, úgy mint körmönfonás, karmocskán zsinórkötés, szádfán váltott szövés.
Persze, nyitottak vagyunk – mint máskor is – más ötletekre is, meg a többi műhellyel való együttműködésre, vagyis körülbelül bármi belefér.

Illetve az elmaradhatatlan Élboy, vagyis a kísérleti színház műhely – ami egymaga Szabó Attila (Kolozsvár – Miskolc)

Nem marad el a szakmai fórum sem: a műhelyvezetők és más meghívottak részvételével esténként vetítéses előadások hangzanak el.

A fórum előadói lesznek:

Elekes Károly, Erőss István (?), Jakab Csaba, Kalló Angéla, Korodi Szabolcs, Lukács Ádám (?), Pálfalusi Zsolt, Pető Hunor, Rimóczi István (?), Selyem Zsuzsa, Vágvölgyi B. András és mások

Az idei tábor támogatói:
A Román Kormány Etnikumközi Kapcsolatok Főosztálya (DRI), Nemzeti Kulturális Alapm (Budapest), Bethlen Gábor Alap, Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Communitas Alapítvány.

Partnerek: Kászonaltíz Polgármesteri Hivatala, Kazun Kulturális Egyesület, Dr. Lukács Mihály Általános Iskola.




R É G E B B I   E S E M É N Y E K