[Vissza]
|
Montanaro, a hagyományos dob-furulya zenész, aki virtuóz játékával egymaga képes teljes koncertélményt nyújtani |
A győri Mediawave fesztiválok állandó vendége, Miquèu Montanaro húsz
éve koncertezik rendszeresen világszerte, okszitán / francia muzsikus, szinte
minden hangszeren játszik, de szólistaként szívesen lép fel mint dob-furulyás,
mivel a dob és afurulya az okszitán népzene jellegzetes
hangszerkísérete.
Montanaro mondhatni vándorzenész, a világot járja, koncertről koncertre utazik,
közben más zenészekkel is zenél, különféle népek hangzásvilágát tanulmányozza.
Szaxofonos volt, mielőtt megtalálta igazi világát a provence-i népzenében, ahová
gyökerei is kötik. Parasztzenészként – mint hagyományos dob-furulya játékos
– fordult érdeklődése a kortárs zene és a jazz felé. Előadóművész, aki tradicionális
és saját kompozíciókat adva elő, ötvözi a mediterrán és
keleti zenéket. Virtuóz játékával egymaga képes teljes koncertélményt nyújtani.
Montanaro idén Romániába is ellátogatott, részt vett a Minimum Patry Alkotótábor
zeneműhelyében, mint műhelyvezető. A 2002 július 25-én kezdődő alkotótábor első
estéjén koncerttélményben részesítette a tábori résztvevőket, majd együttzenélésre
hívott minden kísérletezésre fogékony zenészt. Az alábbi interjú a A 2001-es
Mediawave fesztivált követően készült, s a zenész életéről, a zenéhez való kapcsolatáról
és eddigi utazásairól mesélt. Több nyelven is beszél, így kérdéseimre magyarul
válaszolt.
Mit jelent okszitán franciának lenni, milyen eredetű nép ez?
A középkorban a Provensal nevű kultúra ismert volt egész Európában. Provence
maga csak egy része Provenša kultúra területének. Ennek keleti része, ahol én
is élek okszitán terület. Avignon, Nissa, Marselha, Arles, Nimes mind Provence-i
városok. További okszitán föld Montpellier, Tolosa, Bordeu, Clarmont d'Auvernha,
Lemotges, Pau. Okszitán az a nyelv, amelyet még beszélünk ezen a térségen. Ez
egészen más kultúra, mint a francia, de ugyanakkor része is ennek, mert a franciák
rengeteg okszitán szót használnak.
Hogyan kezdtél zenélni?
Szerencsére édesanyám nagyon szerette a zenét, ám ő nem tudott zenélni. Következésképpen
sok zenét hallgatott, elsősorban magyar zenét. Ami a kezdeteket illeti... hát
nincs fénykép rólam gyerekkoromban hangszer nélkül! Szóval nem emlékszem, hogyan
is kezdődött az egész...
Merre utaztál eddig és hogyan hatottak rád a látottak?
Elég hosszú lenne felsorolni azt a sok helyet, ahol eddig már jártam a világban.
Röviden: oda mentem, ahová valaki meghívott zenélni. Valahogy mindenütt otthon
érzem magam. Sosem változom meg, de azt hiszem, mindenkit elfogadok olyannak,
amilyen. És akkor is, ha valamiért nem értek egyet valakivel, mielőtt elutasítanék
egy véleményt, megpróbálom megérteni azt. Egy másik dolog: nagyon szeretem a
nyelveket, folyton keresem a megoldást arra, hogy amit mondani akarok, azt egy
idegen nyelven fejezzem ki. Időnként így nagyon furcsa nyelv alakul ki.
Mit tudnál mesélni a zenéléssel töltött órák hangulatáról?
Erre nehéz választ adni. Ha tudnék mesélni, nem vinnék magammal annyi sok hangszert
mindig. Akkor talán egy pikula is elég lenne.
Milyen zenei műfajokkal próbálkoztál eddig? Van-e már esetleg egy jellegzetesen
Montanaro-i zene, ami csak a tied?
Mindig egy sajátos stílusban zenéltem, amit a provence-i népzenéből merítettem.
Ám ezt az formát dzsessz-, kortárs-, középkori-, Hip-Hop-, improvizatív-, klasszikuszenészekkel
együtt tanulva és fellépve egészítem ki.
Közismert nyitottságod más zenészek irányában. A győri Mediawave-n is zenei
workshopot hirdettél meg azoknak, akik veled együtt szeretnének muzsikálni,
alkotni. Melyek voltak eddig a számodra legkellemesebb együtt-muzsikálások?
Kellemes volt minden, ami valahogy váratlan volt, kis helyeken és nagy fesztiválokon
egyaránt. Filléres emlékeimhez tartozik, amikor kísértem Bródy Jánost harmonikával
egy koncerten, máskor Prágában improvizáltunk Stivin-el ketten, vagy Ostravában
Iva Bittovával duóban, de egyszer egy egy kis gyereket kísértem zongorával,
aki nagy szívvel az Amandina című dallamot akarta játszani.
Ahhoz, hogy a világot járjad és zenélj egy hatalmas fokú szabadságra van
szükség. Miképpen sikerül ezt megvalósítani? Egyáltalán hány éves koráig lehet
valaki vándorzenész?
Szeretek utazni, mert kíváncsi vagyok. Meddig lehet kíváncsinak lenni, ez a
kérdés számomra. Halálomig talán?
Van-e egy állandó zenekarod, vagy inkább egyedül járod a világot, és spontán
módon zenélsz másokkal?
Is-is. A VENTS D'EST-et alapítottuk a Ghymes és Vujicsics együttesekkel. Trióban
is zenélek ALAZAR CARLO RIZZO-val és DJAMCHID CHEMIRANI-val az IMAGINOGENE FABRICE
GAUD-ban. És SERGE PESCE-vel is zenélek. Meg aztán különböző más együttesekben
is közreműködök.
Milyen a kapcsolatod a közönségeddel?
Próbálok figyelni a közönségre és mindig őszinte lenni. Mondjuk hogy könnyebb
nekem színpadon lenni. Már lassan életem felén túljutottam, de senki nem veszi
ezt észre. Ám egy ismeretlen ajtón kopogni, nekem ez Kálvária...
Zenélésen kívül még mivel foglalkozol?
Van három gyerekünk, szeretek rugbyt nézni, főzni, lovagolni, amikor lehet.
És repülni kis gépekben, amikor van erre alkalom.
Mennyi időd marad a családi életre?
Ebben nem a mennyi számít, hanem a milyen. Általábban együtt utazunk vagy együtt
zenélek a fiammal. Nagyon sokat szoktunk beszélgetni és nagyokat nevetni, vagy
sírni, amikor valaki, akit szeretünk eltűnik. Ebből áll életünk.
Mit hallottál eddig Erdélyről?
Több magyar zenész mesélt nekem arról, hogy milyen Erdély, de senki nem hívott
még oda, azért nem mentem el eddig. Most beszélünk arról, hogy a Kászonokban
szervezendő Minimun Party Alkotótborba műhelyvezetőnek mennék idén és ennek
nagyon örülök, mert nem vagyok turista, de – ahogy Bankó András mondta –
trubadurista vagyok.
Kérdezett: Lőrincz Ildikó
• Az okszitán dél-francia kissebség, az „oc” nyelveket „mindössze” 10–12 millióan beszélik. Az okszitánok közül kerültek ki a középkori trubadúrok, egyik nagyhírű képviselőjük, az angolok későbbi királya Oroszlánszívű Richárd.
• Montanaro egyik fő műve, a Vents d'Est (Keleti
Szél) évek óta létező színpadi produkció, mely a dél-európai és az észak-afrikai
népek folkzenéjének sajátos ötvözete a közép-európai népek folkzenéjével, változatos
jazzelemekkel színesítve. Az ősbemutató Budapesten volt 1989-ben, Montanaro
és a Vents d'Est azóta is rendszeresen turnézik Európa szerte. A produkció évről
évre változik, megélt több lemezkiadást Magyarországon és Franciaországban is,
az első lemezfelvétel éppen az ősbemutató alkalmával készült. A Vents d'Est
mellett persze Montanaro munkássága számos műfajra kiterjed, előszerettel játszik
ismert kelet-európai jazz és jazzrock zenészekkel. Rendszeresen dolgozik cseh,
szlovák, magyar muzsikusokkal. Csaknem annyi időt tölt Afrikában vagy a Távol-Keleten,
mint Európában. Zenéjében hallható a számtalan zenei világ hatása, s szerencsére
ez a rengeteg sokrétűség nem lesz áttekinthetetlen vagy erőltetett, hanem éppen
ellenkezőleg, egy intelligensen, és igényességgel megalkotott zenei világ kerekedik
ki belőle.
[Vissza]